Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-16
10 Függetlenül attól, lesze végül népszavazás a skót függetlenségről, a londoni vezetésnek szembesülnie kell azzal, hogy a brit nemzeti öntudat egész NagyBritanni ában - vagyis az angolok körében is - hanyatlóban van. Az évente készülő szociológiai felmérés, a British Social Attitudes azt mutatja, hogy az érintetteknek már csak 44 százaléka gondolja úgy, hogy a "brit" a legjobb vagy az egyetlen meghatározás önazonos ságának leírására. Az Institute for Public Policy Reserach kutatóintézet egy tanulmányából pedig az derül ki, hogy egyedül a színes bőrű etnikai kisebbségiek csekély többsége (51 százalék) tartja magát mindenekelőtt britnek. vi ssza POGÁR DEMETER / EDINBURG Kende Péter:"A nemzeti jelző nem sajátítható ki" HVG • 2007. március 14. 15:00 A közelgő franciaországi elnökválasztás kapcsán a De Gaullei ötödik köztársaság mai állapotáról, megváltozott világpolitikai szerepéről, a jövendő államfő előtt álló kihívásokról beszélt a HVGnek Kende Péter (79 éves) politikai szociológus, aki franciamagyar kettős állampolgár, és szavazati jogával Franciaországban él. HVG: Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy Franciaország nem találja a helyét, szerepét az egypólusúvá vált, globalizálódó világban, és erre az identitászavarra a mostani elnökválasztáson a nagy öregek helyébe lépő ötvenesek nemzedéke sem találja a megoldást? K. P.: Valóban érzékelhető egyfajta politikai, morális elbizonytalanodás, aminek az egyik oka, hogy Franciaország, amely valaha nagyhatalmi szerepet játszott, nehezen nyugszik bele abba, hogy nagyhatalomból befolyásos középhatalommá vált. Ez az angolokra is érvényes, ők úgy próbálják ezt a problémát áthidalni, hogy nagyon szoros szövetségben maradnak az Egyesült Államokkal, és ettől úgy érzik, ők is részesei a világ vezető hatalmának. Franciaország viszont konkurálni akar Amerikával, ami egy kicsit bizarr. Bizarr, mert végül is Franciaország erőforrásai és lehe tőségei sokszorta kisebbek, mint Amerikáéi. Ezt felismerve a franciák azt gondolták, az európai lóra tesznek, hogy így képezzenek ellensúlyt a világ egyetlen megmaradt nagyhatalmával szemben. HVG: Ez a stratégia miért nem jött be? K. P.: Azért, mert hiáb a volt jó az elképzelés, Európának nem sikerült politikai egységre jutnia az egyes országok közti bizalmatlanság miatt, amelyet Franciaország is messzemenően oszt, illetve részben felelős érte. Arra gondolok például, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában önál ló jogon állandó tagként két európai állam is részt vesz (NagyBritannia és Franciaország), így ott a közös Európának már nincsen helye. Akkor volna helye, ha valamilyen csoda folytán NagyBritannia és Franciaország azt mondaná, mi akkor most lemondunk az állandó tagságunkról Európa javára. De egyik sem mond le. Ráadásul átalakultak az erőviszonyok az EUban, az egyesült Németország nem csupán gazdaságilag nagyobb hatalom, mint a többiek, hanem a hosszú karanténba zártság után visszatért a nagypolitika szín padára is. A franciák most azért boldogtalanok, mert úgy látják, nincs már elég befolyásuk Európára, nem az ő szájuk íze szerint alakulnak a dolgok. HVG: És a globalizációhoz is azért nem tudnak vagy akarnak alkalmazkodni a franciák, mert az felbolygatja a régi rendet, és új körülmények között új versenytársakkal kellene megküzdeniük? K. P.: A kérdés ennél sokkal bonyolultabb. A globalizáció minden fejlett országban szociális válságot teremt, mert az ipar és részben a mezőgazdaság is átmegy más kontinense kre, és a gazdaságilag fejlett országok inkább a nagyon fejlett szolgáltatásokban és az értelmiségi szakmákban tudják megtartani az előnyüket. Ez azonban szükségképpen társadalmi feszültségeket teremt. Ahhoz, hogy az államok megállják a helyüket a globaliz álódó gazdaságban, például az kellhet, amit Amerika és Anglia csinál: nem törődnek azzal, hogy van a társadalomnak Kende Péter A felerészben Budapesten, felerészben Párizsban élő politikai szociológus és esszéista 1956ban újságíróként részt vett a fo rradalomban, ezért el kellett hagynia Magyarországot. Franciaországban telepedett le, közel negyven évig kutatott és oktatott francia egyetemeken és főiskolákon. Elsősorban a szovjet blokk és az '56os forradalom kutatójaként vált ismertté a neve. Francia és magyar nyelven publikál esszéket, könyveket, több rangos francia folyóirat szerkesztésében vett részt. A párizsi Nemzeti Tudományos Kutatóintézettől ment nyugdíjba 1993ban. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. Eg yik alapítója és 1994 óta kuratóriumi elnöke az '56os Intézetnek. A Politikatudományi Szemle szerkesztőbizottsági elnöke.
