Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-08
27 A konferenciának kettős célja volt: új ismeretekkel, új módszerekkel vértezni fel a pedagógusokat, egyben lehetőséget biztosítva a tanároknak a találkozásra, a tapasztalatok, problémák megbeszélésére – mondta el P. Punykó Mária, a KMPSZ szórványoktatási szakcsoportjának vezetője, aki a szervezők nevében kösz öntötte a mintegy félszáz megjelent pedagógust, valamint a rendezvény előadóit és vendégeit. Üdvözölve a résztvevőket, Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke örömének adott hangot, hogy a hagyományos Kölcsey Nyári Pedagógusakadémián túl egy újabb fórummal gazdagod ott a szórványban oktatók szakmai találkozóinak száma, s ily módon még több figyelmet szentelhetnek a kollégák gyakorlati problémáinak. Szabó László, a budapesti Miniszterelnöki Hivatal főtanácsosa, a rendezvényt támogató EuroClip – EuroKapocs Alapítvány k uratóriumának tagja köszöntőjében rámutatott: tekintettel a szórványmagyarság sajnálatos fogyására, nem véletlen, hogy a KMPSZ már megalakulásakor kitért alapszabályában a szórványoktatás fontosságára, s különleges figyelem kíséri e területet a magyarorszá gi kormányzat részéről is. A főtanácsos ezzel összefüggésben emlékeztetett, hogy az átalakuló anyaországi támogatási rendszer kiemelt figyelmet fordít a jövőben Kárpátaljára, mint olyan régióra, amely belátható időn belül nem élvezheti az Európai Uniós tag ságból fakadó előnyöket. A magyar külügyminisztérium által is támogatott EuroClip – EuroKapocs Alapítványnak a konferencia megszervezéséhez való hozzájárulásával kapcsolatban a szónok rámutatott: mindez annak a gondoskodásnak a megnyilvánulása, amely az anya országi társadalom számos rétegét áthatja a határon túli magyarsággal kapcsolatban. A konferencián elhangzó előadások a szórványban oktató pedagógusok tevékenységének és speciális helyzetének legkülönbözőbb aspektusait érintették. Így például a magyarors zági Zoltán András, a budapesti ELTE és a Nyíregyházi Főiskola tanára a ruszin – magyar nyelvi és kulturális kapcsolatokról tartott előadást, Havriljuk Ilona, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oktatója pedig az identitás kialakulásának mechani zmusairól értekezett a kétnyelvű kisebbségi régiókban. A szókincsnek a manuális foglalkozások során való fejlesztéséről Gabóda Éva főiskolai előadó beszélt, míg Penckófer János, aki ugyancsak a beregszászi főiskola tanára, a kárpátaljai irodalmi művek iden titásformáló szerepéről szólt. Előadás hangzott még el többek között a tanulóosztály szociológiai jellemzőiről, valamint énekes népi gyermekjátékokat, mondókákat és játékokat tanulhattak a megjelentek Popovics Zsuzsától. Dr. Orosz Ildikó, aki előadóként is részt vett a konferencia munkájában, annak a tavaly nyári felmérésnek az eredményeiről számolt be, amelyet a Lehoczky Tivadar Kutatóintézet munkacsoportjának tagjai végeztek a FelsőTiszavidék anyanyelvi oktatásának problémáiról. A mostani találkozó l ehetőséget adott a kutatási eredmények megvitatására, s az ezek alapján kidolgozandó javaslatok kimunkálására. A kutatás egyebek mellett rögzítette a rég ismert tényt, miszerint a térségben előrehaladott állapotban van a nyelvcsere. Létezik még az identitá studat, amely sokakat továbbra is a magyarsághoz köt, de az elmúlt 5060 év diszkriminációs hatásainak következtében sok családon belül ma már az ukránt használják anyanyelvként. Ezzel együtt óriási, statisztikailag is jól érzékelhető igény mutatkozik a ma gyar nyelv megőrzésére. Ennek fényében a kutatók ma úgy látják, a jövőben a szórványban van létjogosultsága akár egy olyan oktatási modellnek is, amely az identitástudatot erősítő tárgyak oktatását magyar nyelven képzeli el, miközben más tárgyak tanítása e zzel párhuzamosan ukrán nyelven folyna. Botrányok a nevelési – oktatási támogatás körül a Felvidéken Felvidék.ma 20070308 07:51 Most nem a szlovák politikai körökből jön az ellenszél, hanem azok teregetik ki a szennyest a nyilvánosság előtt, akik a státustörvényben garantált nevelési – oktatási támogatás lebonyolításért felelősek. Több mint elkeserítő, hogy a szlovákiai magyar közéletben nem arról indult párbeszéd, hogy milyen hasznot hozott a támogatás, hanem a Pázmány Péter Alapítvány (PPA) fe lelős munkatársai és az iskolákban a támogatást „élvező” gyermekek szülei, valamint az iskolaigazgatók közt folyó kölcsönös sárdobálás, vádaskodás kapott nyilvánosságot. Pedig a cél az, hogy több gyermeket írassanak a szülők magyar iskolába.
