Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-05
5 tragédiához vezet. Van két erős szervezet, az EU és a NATO, s mindkettőnek tagjai vagyunk. Ezeken belül jó esélyünk van, hogy érdekeinket figyelembe vegyék, ha közösen lépünk fel a hasonló helyzetben lévő más államokkal együtt , akikkel a közös balsors közel fél évszázadon át összekötött bennünket. De ha Magyarország – egyelőre egyedül – kitáncol ebből a csoportból, nemcsak saját hosszú távú érdekeit veszélyezteti, hanem rontja az egységes európai fellépés esélyeit is” • − Jeszen szky Géza írása (MH 15.o.) Magyar bál Brüsszelben − Mint minden évben, idén is határon túli magyar közösségekhez, elsősorban iskolákhoz jut el a belgiumi magyar bál bevétele. A hagyományos társasági eseményt szombat este tartott ák Brüsszelben (Duna TV) Cikkek: Lehetőségek és kihívások az egymás felé forduló régiókban − Beszélgetés Törzsök Erikával, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségpolitikai főtanácsadójával Hét Nap • 2007.01.24. A nyolc és fél évtizedig határokk al elválasztott magyarság jelentős része, több mint kilencven százaléka, azonos gazdasági és politikai keretek közé, vagyis az Európai Unióba került. Milyen változásokat hoz ez Magyarország és a szomszédos államokban élő magyarok közötti együttműködésben? Erre és hasonló kérdésekre kértünk választ Törzsök Erikától, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségpolitikai főtanácsadójától, aki A megújuló nemzetpolitika elvei és intézményrendszere címmel tartott nemrégiben előadást Zentán. - Ez egy óriási lehetőség, melyben az együttműködés és a verseny egyszerre jelenik meg. Sajnos, Szerbia ezen a kereten kívül van, de a magyarság zömének váratlan és új kihívás. Azok a határok, amelyek hosszú évtizedeken át elválasztottak minket, most átjárhatókká válnak, és ezzel a kisebbségi kérdés és lét is teljesen új dimenzióba került. A történelmileg kialakult regionális központok, amelyek az első világháború után a mai Magyarországon kívül rekedtek, elvágva a saját természetes régiójuktól, a határoknak a légiesedésével ismét r evitalizálódhatnak. Ez valóban hatalmas lehetőség, amely ugyanakkor arra kényszerít minket, hogy végiggondoljuk ebben a magunk helyzetét. Le kell ülni, és meg kell beszélni az egymás felé forduló régiók jövőjét. Az nagyjából világos, hogy Temesvár, amely t őkevonzó képességében már most is négyszer nagyobb Szegednél, és azok a magyarországi, délalföldi városok, amelyek eddig egyfajta kényszerregionalizáció és városfejlődés folytán nőttek azzá, aminek ismerjük őket, a jövőben teljesen új helyzetbe kerülnek. Mindezeknek a változásoknak a következtében pedig természetesen új helyzetbe kerül a magyarság is. Más lesz a temesvári, az aradi, a nagyváradi - és folytathatnám körbe a határ mentén - térségben élők szerepe, lehetősége, felértékelődik a két nyelvnek, ku ltúrának, gazdasági helyzetnek az ismerete. Ugyanakkor meg kell találnunk, ki kell alakítanunk az együttműködés lehetőségét, azt, hogy mivel foglalkozzanak Temesváron vagy Szegeden, az egyetemek mire specializálódjanak, az intézmények milyen irányba indulj anak. Nagyon jelentős forrás érkezik ebbe a térségbe. Ránk férne, nem erről van szó, de nehéz értelmesen, hasznosan, mindenki megelégedésére mozgatni. Ez nemcsak a kisebbségben, de a Magyarországon élőket is arra készteti, hogy több lépésben előre gondolko zzanak. Már a célok megfogalmazásában is részt kell venni, és komolyan tudatosítani, milyen feladatokat akarnak az egymás felé forduló régiókban megvalósítani. * Miután ebből egyelőre kimaradunk, Vajdaságnak milyen szerep jut? - Vajdaság számára is megjelennek az új források. Kimondottan Vajdaság számára, Szerbia vonatkozásában, mint potenciális tagnak az Európai Unió 20072013 között mintegy 50 millió eurót biztosít. Ha oda tudják tenni az adott térségben még kötelezően mellérendelendő 15 százaléko t, akkor nagyon jelentős infrastrukturális, gazdasági és intézményi fejlesztésekre kerülhet sor. Tudjuk, hogy Vajdaság akaratán kívül szenvedett nagyon súlyos veszteségeket a délszláv háborúban. Abban az időszakban nemcsak a gazdaság ment tönkre és a jöved elem volt nagyon alacsony, hanem mintegy ötvenezer magyar is elhagyta ezt a térséget. Célszerű volna, ha ezeket a forrásokat, amelyek kimondottan Vajdaságra és a Szerbiával határos két magyar megyére vonatkoznak, az infrastrukturális fejlesztés révén munka helyek teremtésére is felhasználnák, hogy ezzel esetleg vissza tudjuk hívni azokat, akik elmentek. Erre már nemcsak NyugatEurópában van példa, hanem Romániában is, hiszen hatalmas beruházások történtek az országban. Ha a diktatúrák végre feladják azokat a célokat, amelyek bizonyíthatóan
