Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-03
32 Balkó Gábort 1998ban megválasztottak a Nyitra és Vidéke Célalap elnökének. A szlovákiai magyar célalapok a budapesti központú Rákóczi Szövetséggel együtt azért munkálkodnak, hogy évr ől évre meggyőzzék a szülőket: iskolaköteles korú gyermeküket magyar oktatási intézménybe adják. Erre azért is van óriási szükség, mert a felvidéki magyar szülők 2530 százaléka szlovák iskolába járatja a gyermekét, ami többnyire aztán a család elszlovákos odásához vezet. Zoboralján még rosszabb a helyzet: a magyar fiatalok mintegy 40 százaléka jár szlovák osztályokba, miközben amúgy is kevés a gyerek. Ugyanakkor tény, hogy aki szlovák óvodába jár, az általában jobban kommunikál a többségi nemzet nyelvén, ez ért a szülők sok esetben nem merik magyar intézménybe íratni a kicsit. Nem véletlen tehát, hogy Balkó Gábor a magyar szülői szövetségek létrehozása mellett 1999től kezdeményezte a magyar óvodai foglalkozások „hivatalosítását”, hiszen ez stratégiai jelentő ségű kérdés Zoboralján. Az egyik központi településen, Pogrányban problémamentesen ment minden, de a „turáni átok” már Nyitracsehin megbontotta a szülők egységét, és nem indult magyar óvodai csoport, pedig volt elég nebuló. A járási iskolaügy szlovák képvi selője rábeszélte a szülőket, hogy elegendő a napi félórás magyar foglalkozás is. Egy másik községben, Zsérén Balkó Gáborék mindent előkészítettek, a helyieknek már csak pecsétet kellett volna csináltatniuk, rányomniuk a kérvényre, azt pedig bevinniük a já rásra. Kiderült, hogy néhány hangadó magyar nem tartotta fontosnak az anyanyelvű óvodai képzést. Ráadásul ezeket az ügyeket a szlovákiai magyar sajtó – az Új Szóval az élen – nem kezelte különösebben lényeges témaként, elvétve lehetett olvasni, hallani oly an riportokat, interjúkat, publicisztikákat, amelyek a zoboraljai magyar iskolák megmentésére ösztönözték a magyarokat. Balkó Gábort 2000ben kiszorították a Magyar Koalíció Pártja nyitrai járási szervezetéből, úgyhogy „csak” a gímesi magyar szülői szövets ég vezetőjeként tudott működni. Aztán a tavalyi év végén felkeresték a Rákóczi Szövetség részéről, hogy segítsen a magyar óvodai programban. Legalább hat évet elvesztegetett Zoboralja az óvodákat és végső soron az iskolákat illetően is. Széles körben ismer t, hogy az asszimiláció egyik fő oka Kárpátmedenceszerte a sok vegyes házasság, különösen nagy gondot jelent ez Nyitra vidékén, hiszen az ilyen frigyekből született gyerekek közül eddig alig néhány került magyar iskolába. Balkó úrnak meggyőződése, hogy a házasság előtt kell megegyezni a gyereknevelésről, a kétnyelvűségről, az iskolaválasztásról, ezt bele kell nevelni a diákokba, mert ha ez nem történik meg, akkor jönnek a konfliktusok, és a családi béke kedvéért általában a magyarok adják be a derekukat, feláldozva nemzetiségüket. Ilyenre rengeteg példa akad a környéken és a távolabbi településeken is. – Fel kell készíteni a fiatalságot arra, milyen problémák adódhatnak egy vegyes házasságban. Az esküvő előtt kell tisztázni, miért szeret és választ engem a többségi nemzethez tartozó személy, a két szép szememért, a jó alakomért, vagy azzal együtt is, hogy magyar vagyok, és a „másságomat” elfogadja, mégpedig úgy, hogy kétnyelvű család leszünk, és belátja, hogy ezt a magyar iskola biztosíthatja – magyarázza a honlapalapító. Hála istennek a szülők egyetértésének vagy megegyezésének köszönhetően néhány kétnyelvű család a magyar iskola mellett dönt. Az arányok azonban még mindig rendkívül rosszak. És még nagyobb gond, hogy a magyarságra jellemző széthúzás a zobor aljai magyarokra is igaz. Ilyen kicsi szigetközösségben ez azonban életveszélyes. Jellemző az itteni állapotokra, hogy 1998 szeptemberében az akkori koloni polgármester az alsó tagozatos elemi iskola szlovák részlegén beindíttatta az 5. osztályt, amit állí tólag nyolc szülő kérvényezett, ugyanakkor a kilencosztályos gímesi iskolában a szlovák és a magyar részleg különválasztását, azaz a külön magyar igazgatóság létrehozását 150 diák szülei kezdeményezték, végül mégsem lett belőle semmi. Kolonból, Gímesből, B arslédecről és Zséréről 1999 januárjának elején összegyűltek a magyar szülők, illetve az iskolai szülői szövetség képviselői, az érintett pedagógusok és polgármesterek, valamint Dolník Erzsébet parlamenti képviselő. – A megbeszélésen világosan elmondtuk a koloni polgármesternek, hogy oktatási ügyekben nem lehet magánakciózni, s hogy az iskola szlovák részlegének bővítését le kell állítani, mert már akkor voltak magyar szülők, akiknek a gyereke a koloni magyar 4. osztályból nem Gímesre ment magyar felső tago zatra, hanem maradt a helyi szlovák ötödikben – emlékezik Balkó Gábor. – S azt is világossá tettük, hogy Gímesben külön kell választani a közös igazgatóságot. Mindezek ellenére tovább folyt a koloni iskola szlovák részlegének a bővítése, sőt még a külön gí mesi magyar igazgatóság létrehozását is megzavarta az akkori polgármester. Azzal állt elő, hogy át kell hozni Kolonba a gímesi magyar részleget, már tanulmányt is készíttetett az iskolaépület bővítéséről. Tehát a 1999. januári szülőipedagógusi határozatun kat figyelembe sem vette! Az önkormányzati képviselő felidézi, hogy az akkori koloni polgármester arról nem állíttatott össze tanulmányt, hogy milyen következménnyel járna egy százesztendős iskola áthelyezése. Ráadásul összezavarta négy falu magyarját, és felbőszítette a szlovák illetékeseket, ugyanis azt a látszatot keltette, hogy a magyaroknak már nem csak egy céljuk van. Szomorú módon a felvidéki magyar sajtóban is uralkodóvá lett az a hang, amely szerint tarthatatlan, hogy egy olyan községben, jelesül G ímesben működik magyar iskola, ahol nincs magyar gyerek. Tény, hogy sajnos épp akkoriban nem volt egyetlen helyben lakó csemete sem, akit első osztályba beírattak. Volt
