Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-03
24 Gyakorlatilag függetlenséget adna Koszovónak az ENSZ különmegbízottja, akinek pénteken ismertetett ajánlásaiban ugyanakkor az is szerepel, hogy a jelenleg Szerbiához tartozó terület n em csatlakozhat Albániához. Martti Ahtisaari volt finn elnök javaslatát a szerb pártok vezetői máris elutasították. A koszovói média ugyanakkor ünnepi hangulatban kommentálta. Valószínűleg kevés dolog van, amiben a szerbiai és a koszovói lapok egyetértene k Koszovó kapcsán, most azonban éppen ez történt. A Belgrádi Vecernje Novosti szerint bár Martti Ahtisaari ENSZ különmegbízott terve nem említi a függetlenség szót, nem sok más lehetőség marad. Koszovóban, az Express ezt úgy fogalmazta meg, hogy a tartomán y jogot kapott az önrendelkezésre. A volt finn elnök ajánlásait - amelyeket az ENSZ Biztonsági Tanácsának kell szentesítenie - már részben korábban kiszvárogtatták. Így már napokkal ezelőtt ismert volt, hogy Koszovót nem neveznék független országnak, de azt sem említik a dokumentumban, hogy Szerbia része lenne. A koszovóiak saját zászlót és himnuszt használhatnának és a terület nemzetközi szervezetek tagja lehetne, például beléphetne az ENSZbe, vagy a Nemzetközi Valutaalapba. Ahtisaari ugyanakkor akadá lyozná NagyAlbánia létrejöttét azzal, hogy a koszovóiaknak megtiltanák az Albániához való csatlakozást. Ezzel a szomszédos Macedónia területi egységét is védik, amelynek albán kisebbsége rövid háborút folytatott a szláv macedónokkal. A kisebbségben élő ko szovói szerbek pedig nem csatolhatnák területeiket Szerbiához A 100 ezresre csökkent koszovói szerb kisebbség védelmében a terv a szerb nyelv és a történelmi kolostorok és műemlékek védelmét javasolja és garantálná a szerbek parlamenti képviseletét. A ko szovóiak önrendelkezését pedig azzal is korlátoznák, hogy továbbra is maradnának a NATO és ENSZ erők, és kineveznének egy ENSZ és EUs nemzetközi különmegbízottat, aki akár le is válthatná a koszovói minisztereket. A pénteken Belgrádba érkezett Marti Ahti saari csak Borisz Tadics elnökkel tudott találkozni, a javaslatait elutasító és őt elfogultnak nevező Vojiszlav Kostunica ügyvezető miniszterelnök nem is volt hajlandó fogadni. Koszovóban viszont már érkezése előtt üdvözölték a tervet. vissza Rigómázli Népszabadság • Füzes Oszkár • 2007. február 3. Egy szuverén államból, annak tiltakozása ellenére, kiszakítanak egy másik szuverén államot. Szerb szempontból nyilvánvalóan és érthetően igazságtalan. A koszovói albán többség számára viszont abszolút igazságos. A nagyhatalmak a szerbeknek igazságtalanságot, az albánoknak igazságot szolgáltatnak. A szerbek képtelenek voltak "megtartani" államterületük egy részét: a rajta élő albánoknak nem tudtak (soviniszta gőggel sokáig nem is akartak) olyan feltételeket ajánlani, hogy azok maradjanak. Mire Belgrád belső függetlenséget ajánlott Koszovónak, az már - fegyverrel, különleges nemzetközi támogatással is - kivívta függetlenségét. Ez a száraz és vitathatatlan tény legitimálja a jog ilag nem legitim elszakadást. És mint minden ilyen precedensnek, a koszovói függetlenedésnek is nagy kockázatai vannak. Meglepő, de a legkisebb veszélyek a helyszínen vannak: lehetnek ugyan kemény zavargások, de újabb albánszerb háború nem lesz. Az albáno knak nem kell, a szerbeknek pedig reménytelen. Nagyobb rizikó, hogy mi lesz a megmaradt Szerbiával. Ezt egész egyszerűen nem tudni. Azt sem, hogy a világ mely pontján vonnak le olyan következtetést nemzeti kisebbségek, hogy lám, mégsem reménytelen álom az önálló államiság. Az ilyen álmok felerősödéséből könnyen lehet rémálom, önmagában is. Hát még úgy, hogy különféle közelibb és távolibb hatalmak alkui döntenek. Ahogy most is. Moszkva és Washington, valamint Róma, Berlin, Párizs és London mindmind a maga " hátsó" szempontjai szerint dönt Koszovóról. Az albánoknak eddig szerencséjük volt, a szempontok az ő javukra estek egybe, mellesleg: az ő igazságuktól vagy nemigazságuktól majdnem teljesen függetlenül. A továbbiakban sem az "igazság" dönt. Hanem az, hogy milyen orosz, kínai és nyugati érdek húzható rá a koszovói precedensre. Ez az igazi alku pedig csak most kezdődik.
