Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-03
21 Mielőtt azonban tovább fejtegetnénk, mi várható szűkebb pátriánkban, érdemes feleleveníteni, mi tör tént tavaly, a március 26i választásokat követően. Nos, a legtöbb, 30 mandátumot szerző Nasa Ukrajina akkori megyei vezetője, a ma már az elnöki titkárságot irányító Viktor Baloga kezdeményezésére kezdődtek el a koalíciós tárgyalások. A hosszas, több körö s megbeszéléseket követően írták alá az érintett politikai pártok a nagykoalíciós megállapodást. A társulás tagja lett a Nasa Ukrajina mellett a Batykivscsina (14 képviselő), a Régiók Pártja (15 képviselő), a KMKSZ (5 képviselő), az UMDSZ (4 képviselő) és a szocialista párt (4 képviselő). Érdekessége az akkori történéseknek, hogy a második legnagyobb erő (25 mandátum), a Timosenko tömb – vélhetően ugyancsak kijevi ráhatásra – már közvetlenül a választások után kettészakadt: Batykivscsina néven 14 képviselőv el új formáció alakult, amelyik csatlakozott a nagykoalícióhoz, míg a Timosenko tömb nevet megtartva létrejött frakció 11 tagja ellenzékbe vonult. Ez utóbbiak kifogása – ne feledjük, a tárgyalások idején még egy esetleges narancsos koalícióról szóltak a be számolók – a régiósok és a két magyar párt beemelése volt a koalícióba. Mellettük a Litvinféle tömörülés 7 képviselője vonult ellenzékbe, létrehozva a népi elnevezésű frakciót. A nagykoalíciónak abszolút többsége volt, hiszen 72 fővel rendelkezett, míg el lenzékben csupán 18 képviselő politizált. A fentebbiekből az is látszik, hogy csak a szocialisták kivonulása nem rengetné meg alapjaiban a nagykoalíciót. A kijevi történések azonban azt sejtetik, hogy a szocialista bejelentés csak előszele egy esetleges gyökeres fordulatnak. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy Kárpátalján immár sokadszor megpróbálják leképezni a kijevi eseményeket, s a régiósok kísérletet tesznek arra, hogy átvegyék az első hegedűs szerepét. Magyarán: nem kizárt, hogy rövidesen egy egészen más koalíció bújik elő a valószínűleg már most folyó háttértárgyalások homályából. Kezükre játszik Janukovics látványos megerősödése és a Timosenko tömb átszavazása mellett az imperatív (azaz párthoz és nem személyhez kötött) mandátumról szóló törvény. Am ennyiben ugyanis hatályba lép, mivel őket még tavaly kizárták a pártból – és Timosenko a ma még ellenzéki és nevével fémjelzett megyei frakciót támogatja – , azok a képviselők, akik létrehozták a Batykivscsina frakciót Kárpátalján, élükön Mihajlo Martinnal, a megyei tanács helyettes elnökével, elveszthetik a mandátumukat, s helyüket Timosenkóhoz hű személyek foglalhatják el a padsorokban. Kettős kisebbségben A többi pedig, a politikai alku mellett, már csak egyszerű matematika. Amennyiben ugyanis a régió sok és a szocialisták mellé csatlakozik az ismét egységes BJUT, és társulnak a Litvinféle tömb képviselői, már meg is van az 51 mandátum, ami elégséges egy más összetételű többséghez a 90 fős megyei tanácsban. Ez pedig újabb kádercserelavinát indíthat el , hiszen az új többség aligha egyezik bele, hogy egy másik formáció által megválasztott vezetés irányítsa a megyei közgyűlést. Folytatásként pedig megtörténhet a megyei közigazgatás elnökének trónfosztása. Oleg Havasi széke ugyanis az államfő térvesztéséve l párhuzamosan válik egyre ingatagabbá, ráadásul, mivel pártja, a Reformok és Rend Párt enyhén szólva is leszerepelt a tavalyi választásokon – egy százalékot sem gyűjtött be Kárpátalján – , politikai támogatottságra sem igen tud hivatkozni. Egy új megyei kö zigazgatási elnök kinevezése pedig egyet jelent a pozíciók újrafelosztásával, vagyis helycserékkel a főosztályok, fontosabb hivatalok élén. És mi lesz a magyarokkal? – tehetjük fel jogosan a kérdést. Nos, egy ilyen átrendezésnek akár a legnagyobb vesztes ei is lehetnek, amennyiben megtörténik a vezetőgárda teljes cseréje. Együttesen a kilenc fő még nyomna valamit a latban, de különkülön már kevésbé mérvadóak. Ilyen helyzetben Brenzovics László csak úgy tudná megőrizni az elnökhelyettesi posztját, ha a KMK SZ hátat fordít régi szövetségesének, a Nasa Ukrajinának, és ugyancsak csatlakozik az új érdekszövetséghez. Némileg könnyebb helyzetben van az UMDSZ, mely az utóbbi időben sikeresen kibújt az ukrajnai nagy pártok öleléséből, s nem kötelezte el magát látván yosan egyik politikai erő mellett sem. Mivel 60 taggal még könnyebb irányítani a testületet, szinte biztosra vehető, hogy amennyiben valóban lesznek mozgások a megyei tanácsban, a két magyar szervezetet is megkeresik. A magyarok döntése mellett leginkább a z ukrán pártok jóakaratán múlik majd, hogy tiszteletben tartjáke Kárpátalja legnagyobb kisebbségi közösségének "szerzett", papíron sehol nem szereplő jogát, hogy a magyarság adja a megyei tanács második emberét. A fentebbi gondolatsor, figyelembe véve a z ukrán nyelvű írott és elektronikus sajtóban elhullajtott nyilatkozatokat, információkat, alighanem több egyszerű találgatásnál. Egyben újabb igazolás arra, mennyire szükség lenne az UMDSZ által évek óta szorgalmazott magyarmagyar kiegyezésre, egy álland ó érdekegyeztető fórum
