Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-27
6 L ászló intézet munkájában – de evvel szemben csak nincs kifogás toleranciájáról és pluralizmusáról méltán híres pátriánkban? – részt vettek konzervatív tudósok is, habár liberálisok is számosan. Az intézet publikációi szolid történettudományi munkák, idősza ki kiadványai, rendezvényei az elvárható színvonalon mozogtak. (Szeretném jelezni, hogy én – sajnos – semmiféle kapcsolatban nem voltam evvel az intézménnyel, érdekek se pró, se kontra nem fűznek hozzá.) Az intézményt néhai dr. Juhász Gyula akadémikus alap ította – ha van jelentős alakja a magyarországi baloldalnak, hát ő az volt – , kuratóriumának az elnöke a megszüntetésig nem volt más, mint Fejtő Ferenc kortársa és (tudtommal baráti) kartársa, Kosáry Domokos akadémikus. Egyikükről se föltételezhető, hogy holmi obskúrus, erkölcsileg elfogadhatatlan, áltudományos szédelgéshez adják a nevüket. Fejtő Ferenc joggal említi Törzsök Erika kitűnő kutatócsoportját. De hát talán mégse kellene anno 2007ben fölhoznom, hogy a tudománynak jót tesz a különféle kutatóműh elyek vetélkedése és disputája? Nem tudom, ki fogja Fejtő ceruzáját. De nagyon rosszul teszi, hogy pár futó benyomás alapján alkot Erdélyről ítéletet, s a terület egyik legjobb ismerőjét oktatja ki olyasmiről, amiről neki láthatólag csak néhány rosszindul atú pletyka állhatott rendelkezésére. Erdéllyel kapcsolatban könnyű hibázni. (Romániába látogató államférfiaink és államnőink rendszeresen csinálnak magukból bohócot a helyszínen, a havasalföldi élclapok legnagyobb gaudiumára. Vö. Parászka Boróka: “Halkan belépett. Sólyom László romániai látogatásáról”, Magyar Narancs, február 22.; Gereben István: “Két előkészítetlen diplomáciai küldetés. Szili Katalin Amerikában, Sólyom László Romániában”, Élet és Irodalom, február 23.) Az erdélyi magyar értelmiség végtel enül unja állítólagos pesti híveinek botlásait, önzését és tudatlanságát. A fiatalabbak – azok is, akik félreérthetetlenül magyarok, és magyarok maradnak, a gyerekeik is magyarok lesznek – egyszerűen lemondtak Magyarországról mint ihletforrásról. Érdekes m ódon ez mind a nacionalistákra, mind a liberálisokra, mind a maroknyi baloldalira igaz. Majd’ két évtizedes pózolás után se sikerült elérni, hogy dicső és hazafias nemzeti kormányaink eljuttassák a magyarországi könyveket és folyóiratokat az erdélyi, parti umi, bihari, bánsági, torontáli, bácskai, muraközi stb. könyvtárakba, hogy kedvezményes áron adassák el a magyar kultúrát a bánffyhunyadi és vágsellyei vevőknek, hogy megszervezzék a legjobb magyarországi színházak turnéit, hogy eljuttassák a magyarországi filmeket az egyre jelentősebb romániai fesztiválokra, filmklubokba stb., hogy ne kelljen az ottani magyaroknak ezt az itteni országot röstellniük kulturálisan – mert ma persze ez a helyzet. Hát ezen a pénzmegvonás meg az intézmények bezárása nem segít. A z ember már szóba se hozná mindezt, hiszen annyi minden jut ebek harmincadjára manapság – s a külhoni magyarság annyira népszerűtlen, sőt: annyira megutálták itt Pesten – , hogy említeni sem érdemes. De ha már valaki, dacolva a népszerűtlenséggel, megteszi, ráadásul halkan és jóhiszeműen, akkor talán mégse gyanúsítást, rágalmat, gyalázást és piszkolást érdemel. S hogy ezt a verdiktet éppen Fejtő Ferenc hajtja végre – akit nyilvánvalóan fölültettek – , az aztán igazán elszomorító. Valaki itt kihasználta az ő nagynagy politikai elfogultságát, és hozzá méltatlan igazságtalanságba hajszolta. Bodor Pált „a két hazában” mindenki ismeri. Mindenki tudja, milyen érzelmes baloldali és milyen érzelmes magyar. Azt is tudjuk róla, hogy nehezen szánja rá magát a mai korm ány – az ő kormánya – bírálatára. Hogy soha nem szeretne muníciót nyújtani a jobboldali ellenzéknek. Hogy ha valakire, hát őrá aztán igazán illenék figyelnie a kormánytábornak, amely láthatólag már csak önmagára és hivatalnokaira figyel. Elveszett üggyel kapcsolatban csak egyet lehet tenni: ne mocskoljuk be. S a kiérdemelt reputációt is gondozni kell, Feri bátyám. Amilyen nehéz szert tenni rá, olyan könnyű eljátszani. S erre a reputációra szükségünk van. Ne méltóztassék a kisebbségi magyarok ellen használn i – persze csak óvatlanságból és meggondolatlanságból. Tessék bölcsebben szeretni a kormányt. vissza A szerző egyetemi oktató
