Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-26
29 létrehozni egy szélesebb koalíciót ellenfele, Janukovics bevonásával, ezt Timosenko "a narancsos forradalom elárulásaként" titulálta. vissza Európai Unió: 1.1 vagy 2.0 ? Magyar Hírlap 2007. február 26. Szerző: Szalontay Mihály A tizenöt éve született maastrichti szerződéssel megteremtett egységes piac önmagában 2,2 százalékkal megnövelte a tagországok gazdasági teljesítményét, és másfél évtized alatt 2,75 millió új munkahely megteremtéséhez járult hozzá. Mostanára azonb an megérett a megújulásra is, ami ezúttal nem egyszerű ráncfelvarrást jelent, hanem az alapelvek átértékelését. Az Európai Bizottság a múlt héten előterjesztette a 21. század egységes piacának jövőképét. Az Európai Tanács tavaszi ülésére készített idő közi jelentésben a bizottság áttekinti az elmúlt húsz év eredményeit, valamint kijelöli azt az utat, amely elvezethet egy versenyképesebb Európához. A tervezett intézkedéseket is felsoroló zárójelentés őszre készül el. Az EU honlapján felsorolt eredménye k szerint a közös piac levitte az árakat, miközben hozzájárult a minőség javulásához. Ezt a kétségtelen tényt még a legszkeptikusabbak sem tagadják. A kontinens nyugati felében azonban sokan vélekednek úgy, hogy ma már az EUbürokrácia fenntartása, a szabá lyoknak való megfelelés és a papírmunkaigény mintegy hatszázmilliárd euró többletköltséggel jár, s ez már meghaladja az előnyöket. Lelassuló fejlődés A szkeptikusok tábora nemcsak a brüsszeli bürokráciával szembeni természetes ellenérzés miatt gyarapod ott meg olyannyira, hogy Hollandiában és Franciaországban is le tudták szavazni az EU születőben lévő alkotmányát. A szakemberek szerint lelassultak a piaci folyamatok is. Az átlagembernek az egységes piac azt jelenti, hogy az árak közelítenek a legalacson yabbhoz egy adott termékkörben a közösségen belül, miután megszűnnek a nemzeti védővámhatárok, s eközben egyre udvariasabb kiszolgálással várják a fogyasztót az egyre élesebb versenyre kényszerülő szolgáltatók. Mindez érezhetően így is volt a kilencvenes é vek második felében, de mire a középeurópai országok csatlakoztak, a folyamat megtorpant. A jelenlegi évtized első felében a statisztikák szerint az árak kétszer olyan lassan közelítettek egymáshoz, mint a megelőző öt évben. Az uniós országok közötti ke reskedelem és az egymás piacára történő befektetések üteme is lelohadt. Ez részint természetes folyamat, részint visszavezethető az egyre erősödő globális versenyre, de ettől még hozzájárult az EU belső piaci fejlődésének megrekedéséhez. A szakemberek egy része szerint az euró bevezetése nélkül a belső piac fejlődése teljesen leállt volna. Az eurót viszont igen bizalmatlanul fogadták sok országban, ahol a pénzcsere jelentős áremelkedést hozott. Ráadásul az uniós polgárok nem indultak neki az uniós belső pia cnak, hogy megkeressék a legolcsóbb árut, mint az olcsó munkaerőre azonnal rámozduló nagyvállalatok. Utóbbiak gyors terjeszkedéssel jelentős hatékonyságnövelést értek el, s ennek köszönhetően megnövelték részesedésüket a világ ötszáz legnagyobb vállalati l istáján, és piaci összértékük két éven belül lehajrázhatja az amerikaiakat. Ennek ellenére egy nyugateurópai átlagpolgár még mindig a jövedelmének több mint nyolcvan százalékát hazai árukra és szolgáltatásokra költi, és legfeljebb tíz százalékban vásárol más EUs országból származó árut. Emellett az EUállampolgároknak csak mintegy két százaléka dolgozik egy másik tagállamban, ami a mobilitás rendkívül alacsony szintjét jelzi. Az egységes piac jövőképe Egyáltalán nem mindegy, hogy képes lesze alkalmaz kodni ez a piac a 21. század globalizált világához. Ezen múlik ugyanis az, hogy a magyar gyermekek milyen eséllyel tanulhatnak, és milyen feltételek mellett dolgozhatnak majd nemcsak Európa egy másik országában, hanem itthon is. Az átlagember pedig már a k özeljövőben vagy folyamatosan erősödő piacvédelemmel és emelkedő árszinttel, vagy egyre olcsóbb és jobb minőségű termékkel találja majd szembe magát az üzletekben. A magyar vállalkozásoknak is egyre inkább az ötszázmillió embert képviselő belső piac jelen ti majd a belföldet. A magyar középvállalkozások egy része már most kinőtte a hazai kereteket, és létkérdés számukra, hogy milyen feltételek mellett terjeszkedhetnek tovább az uniós tagországokban.
