Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-26
27 Elkeseredettség A számok arró l tanúskodnak, hogy 132 ezer magyar vagy egyáltalán nem látja, vagy nem magyar politikai szervezetben akarja megjeleníteni társadalmi, közéleti és egzisztenciális érdekeit. Elemzők véleménye szerint az átszavazás a magyar választók elkeseredettségének, let argiájának a következménye. "A vajdasági magyar csalódott a VMSZ »kormányzati felelősségvállalásában«, mert – tíztizenkét vállalkozót és ugyanennyi politikust kivéve – felemelkedést senkinek sem hozott. De nem nagyon bízhatott a Magyar Összefogás Koalíció ban sem, hiszen annak a szervezeti ereje harmatgyönge, az összefogást létrehozó két párt anyagi gondokkal küzd, amit a választók nem kötelesek ugyan tudni, viszont pontosan érzékelik a hétköznapi politizálás és a választási kampányok során már évek óta" – mondta a helyzetet értékelve Csorba Béla, a VMDP alelnöke. A szerbiai magyarok "átszavazási hajlamára" először Hódi Sándor elemző hívta fel a figyelmet egy 1996os elemzésében. Tanulmányában rámutatott, hogy egyedülálló volt az a helyzet, amikor 1990ben és 1994ben a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMD K) 140 ezer szavazattal a magyar választók megközelítőleg nyolcvan százalékát tudhatta maga mögött. A horvátországi és a boszniahercegovinai háborút és a daytoni megállapodás után 1996ban a magyar választók jelentős része azonban elérkezettnek látta az i dőt arra, hogy a Szerbiai Szocialista Pártot vagy a Jugoszláv Baloldalt támogassa, a politikai folyamatok hatékonyabb befolyásolásának reményében. 1996ban a magyar képviselőjelöltek 55,54 százaléka nem az akkori három magyar politikai szervezet – a Vajd asági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége vagy a Vajdasági Magyar Polgári Mozgalom – képviseletében látta a politikai szereplés értelmét. Képviseletre érdemes programot a szerb pártokban találtak maguknak. Az átlag magyar vélemé nye Túlnyomó többségük "függetlennek" hirdette magát. Ők voltak azok, akik néhány évvel korábban – magyar identitásukat föladva – jugoszlávnak vallották magukat. Az pedig, hogy képviseletet vállaltak, korábbi pozicionáltságukból, kiváltságos helyzetük fe nntartásának reményéből eredt. 1996ban már százhúsz magyar politikus vállalta, hogy akár a szerb nacionalista pártok (SZSZP, SZRP, JB) képviselője legyen. "A hatalomnak sikerült csaknem annyi magyar embert a maga oldalára állítania, ahányat a VMSZ felsora koztatott a kisebbségi érdekek védelmében" – írta Hódi Sándor. Még elkeserítőbbé vált a helyzet, amikor a legtöbb szavazatot magáénak tudó VMSZ a milosevici Szerbiai Szocialista Párttal koalícióra lépett, és kormányzati szerepet vállalt a háborúba süllyedt Szerbiában. A jugoszláviai magyar politikai elitnek ekkor és ezen az áron sikerült visszaszereznie korábbi politikai pozícióit. Kiszolgáltatottan Az átszavazás egyik oka 2007ben az volt, hogy a 2004. december 5i magyarországi referendum azt üzente a vajdasági átlag magyarnak: Magyarország támogatására belátható időn belül nem számíthat sem a kettős állampolgárság kérdésében, sem a vajdasági magyar autonómia ügyében. A szerbiai magyar választó azt látja, hogy a mai magyar kormánypolitika nem tűri meg az újrafogalmazódó "nemzeti érdekeken" belül, s hogy a magyar kormány politikájának egyik lényegi eleme, hogy lerázza magáról a határon túli magyar közösségeket – az általuk megjelenített gazdasági erőforrásokkal együtt. Ezen a ponton bármit is ígérjenek a szerb pártok, az mind több, mint amit a magyarok az anyaországtól kapnak. Mostanra eldőlt, hogy ki az a kétszázötven képviselő, aki az elkövetkező időszakban részt vesz a viharosnak ígérkező szerbiai törvényalkotásban. A százhúszszázötvenezer főt kite vő bosnyákoknak hat képviselőjük lesz a szerb parlamentben, míg a kettőszázkilencvenezer fős magyarságnak csak öt. Emellett három szlovák, két roma, két horvát, két albán, egy ruszin és egy román nemzetiségű képviselő jutott mandátumhoz. Az öt magyar köz ül három a VMSZ képviselője, egy a Demokrata Párt és egy a Szerb Radikális Párt listáján került be a belgrádi törvényhozásba. A Vajdasági Magyar Szövetség Varga Lászlót (Palics) Pásztor Bálintot (Szabadka) és GalgóFerenczi Andreát (Óbecse) jelölte parlame nti képviselőnek, míg a Demokrata Párt képviselőinek soraiban az adai Tóth Tamás, a Szerb Radikális Pártéban pedig a nagykikindai Kismárton Ottó foglal helyet. Ebből
