Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-26
20 elsajátítását. Mégis tovább erőltetik és nem akarják megérteni, hogy egy magyar anyanyelvű gyermek számára a román idegen nyelv, s bár fontos, mert az orsz ág nyelve, azt – éppen ezért – másképp, más program szerint kell tanítani, mint a román anyanyelvűeknek” – fejtette ki az elnök. Az elnökségi ülésen elhangzott, a pedagógusok körében nagy a félelem az iskolák átszervezésével kapcsolatosan is, mert a terve zet szövege helyenként homályos, kétértelmű. Lászlófy szerint ezeket, ott ahol lehetett, ők pontosították, és az adott törvényszakaszokra, bekezdésekre vonatkozó szövegszerűen megfogalmazott javaslataikat elküldik a minisztériumnak, a parlament oktatási bi zottságának tagjaihoz, és eljuttatják az RMDSZ oktatási főosztályára is. Nem a struktúrán, a tartalmon kell változtatni Az RMPSZ szeretné azt is, ha az esélyegyenlőség jegyében a nemzetiségek diákjai – így a magyarok is – a többségi nemzethez tartozó tá rsaikkal azonos számú tantárgyból érettségiznének. Hisz tudvalevő, hogy jelen pillanatban az anyanyelvi vizsga a kötelező érettségi tantárgyak mellett pluszban szerepel. „Nemcsak a mi véleményünk, hogy az anyanyelvi iskolában elég az anyanyelvből érettsé gizni. Számos európai kisebbségi oktatásban annak a kisebbségnek a nyelvéből kell érettségizni, amelyiken az oktatás folyik. Ennek ellenére mi azt mondjuk, hogy a románnak az opcionális vagy más formák között kellene megtalálni a helyét, hogy az esélyegyen lőség érvényesítésével azonos számú érettségi tantárgyból mérettessék meg minden gyerek” – véli Lászlófy. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége egységesen foglalt állást az oktatás struktúrájának megváltoztatása ügyében is. A szövetség szerint a románi ai oktatás követelményinek legmegfelelőbb a már jól bevált háromszor 4es struktúra (IIV, VVIII, IXXII osztályokkal), az IV VIIX és XXII osztályos oktatásfelosztás nem világos, számos eleme tisztázatlan, felépítése bonyolult, nem felel meg a kor- és sajátságos követelményeknek, ezért az új oktatási ciklusok bevezetése így, ebben a formában szakmailag vitatható. vissza Előrelépés helyett aktagyártás - Márciusban újabb tárgyalási forduló Bősről Népszabadság • Szilvássy József Ötvös Zoltán • 2007. február 26. A 90es évek legforróbb környezeti gondja ma már alig érdekel valakit. A bősi kérdés megoldatlanságába mintha mindkét ország beletörődne, bár március elején ismét lesz egy tárgyalási forduló Pozsonyban, a szlovák kormánybiztos a helyzetet úgy jellemzi: négy év semmittevés. A bősi erőművel kapcsolatban a legizgalmasabb fejlemény ismét a túloldalon történik. A szlovák kormány ugyanis azt tervezi, hogy felmondja azt a szerződést, amelynek alapján az olasz E nel társaság tavaly bérbe vette, és azóta működteti a bősi (Gabcikovo) vízerőművet. Ha így lesz, akár 50 milliárd koronás (350 milliárd forint) kártérítést is fizethetnek az olaszoknak. Dusan Munko pozsonyi környezetvédelmi államtitkár érdekes érvvel támog atta a kabinet ezen véleményét: az olaszokkal kötött egyezség szerinte azért érvénytelen, mert a bősi vízerőmű közös szlovákmagyar tulajdon és a szerződő felek nem kérték ki Budapest beleegyezését az ügylethez. Budapest mondhatná, hogy a közös tulajdonlás ból már régóta kitúrták, döntési joga nincs, ha lenne, már rég elérte volna, hogy a szlovákok vizet adjanak a főágba a bennünket illető villanyáramért cserébe. Amit mond, azt is halkan mondja. Igaz, hangos szóra senki sem sarkallja, hiszen a bősi téma már évek óta kikerült a kényes hazai témák fősodrából. Döglött akna. Ahogy a 2002es választások idején, úgy a 2006os országgyűlési voksolást megelőző korteshadjárat idején sem volt téma az erőmű jelene, jövője. Ebben a légkörben a kormányzat sem töri magát.
