Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-26
13 Kifejtette: helytelen „határon túli magyar kultúráról", illetve annak támogatásár ól beszélni, mert az olyan, mintha „határon túli Ady Endréről" vagy „határon túli Bartók Béláról" beszélnénk, miközben mindegyik az oszthatatlan nemzeti örökség része. Ezt az örökséget a nemzet Magyarország határain kívül élő része önerőből is ápolja, de e z a tevékenység ugyanakkor, mint minden kulturális értékápolás, anyaországi támogatásra is szorul. vissza Szabadság Tiszta lappal „zárul" az Illyés Közalapítvány története Erdély.ma • [ 20070226 - 08:22:57 ] – Reméle m, hogy a határon túli magyarok támogatására létrehozott közalapítványok beolvasztása a Szülőföld Alapba nem támogatáspolitikai visszametszést jelent, hanem pusztán igazgatási, adminisztratív reformot – nyilatkozta Pomogáts Béla, a megszűnőben levő Illyés Közalapítvány elnöke. – Tavaly szeptemberben lejárt négy évre szóló elnöki megbízatásom. Ennyit vállaltam el, s csak azért maradtam még néhány hónapig, mert tudtam, hogy az alapítvány meg fog szűnni. Békében távozok erről a posztról, úgy érzem, négy év al att elég sok eredményt értünk el: ebben az időszakban közel négy milliárd forint támogatás jutott a határon túli magyar intézményekhez – mutatott rá. Bár reméli, hogy az új támogatási rendszer az átszervezés következtében eléri célját, és valóban hatékony abban fog működni, Pomogáts felhívja a figyelmet néhány olyan változtatásra, ami véleménye szerint zökkenőket fog okozni. – Az új rendszer szerint nem lesznek határon túli alkuratóriumok, amelyek azért voltak szerencsések, mert ezek a testületek az illető régió igényeinek ismeretében tudtak javaslatot tenni a budapesti kuratóriumnak, ahol a döntéseket végül meghozták. A szakszerűség követelményének inkább eleget lehetett tenni azzal, hogy az alkuratóriumoknak is befolyásuk volt a döntési folyamatban – mond ta. A másik változtatás, amit Pomogáts nehezményez, az az elképzelés, miszerint az új rendszer csak a nagy összegű támogatásokat fogja befogadni. – Az Illyés Közalapítványnak egyik fontos feladata éppen az volt, hogy eleget tegyen a csupán néhány tízezer vagy százezer forinttal támogatott programokra, folyóirat- és könyvkiadásra, különböző ünnepségekre, iskolai táborokra vonatkozó számtalan egyszeri, alkalmi kérelmeknek, de amelyeknek fontos szerepe volt, egyféle hálót jelentettek a határon túli magyar ku lturális közélet fenntartására. Hogyha ezt a hálót megszüntetjük, fél éven, egy éven belül nagyon sok olyan program meg fog szűnni, amelyet eddig csak magyarországi támogatással lehetett megrendezni. Ha például egy székelyföldi falu vagy egy kolozsvári kul turális társaság rendezni akar valamilyen eseményt, és erre nem fogja megkapni azt a néhány százezer forintos támogatást a magyar költségvetésből, más forrásból nemigen számíthat segítségre. Ez erős sérüléseket fog okozni a határon túli magyar kulturális k özéletben – vélekedett az ismert irodalomtörténész. A leköszönő elnök ugyanakkor visszautasítja azokat a megjegyzéseket, amelyek szerint az alapítvány pénzügyi visszaélésekkel vádolható. – Budapesten kibontakozott egy vita, amelyben én nem kívántam részt venni, de akaratom ellenére mégis kénytelen voltam megszólalni. Mindenekelőtt azért, mert ránk hárul az Illyés Közalapítvány 15 éves történetének lezárása, mi pedig olyan mérleggel kívánunk az utókor elé állni, hogy abból kiderüljön: amit eddig tettünk, a z a magyar nemzeti érdekeket, a határon túli magyarság érdekeit szolgálta. Azért, hogy tiszta lapot adjunk át a kormányzatnak, illetve a Szülőföld Alapnak, mérleget készíttettem egy független szervezettel arról, hogy az elmúlt négy esztendőben az Illyés Kö zalapítvány hogyan gazdálkodott azzal a pénzzel, amit a magyar költségvetésből kapott. Örömmel vettem tudomásul, hogy ez a felmérés nem fogalmazott meg semmiféle olyan vádat az alapítvánnyal szemben, amiből mulasztásokra, vagy szabálytalan eljárásokra lehe tett volna következtetni. Voltak persze megjegyzései ennek az összegzésnek, ezek azonban nem arra vonatkoztak, hogy a pénzösszegeket helytelenül használta volna a közalapítvány, hanem csupán az elszámolási technikáknak a pontosabbá tételét
