Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-02
21 A jeles tudós ító a minap is remekelt. Interjút készített HansGert Pötteringgel, az Európa Parlament frissen megv á- lasztott, nagy nemzetközi tekintélynek örvendő német kereszténydemokrata elnökével. Olyan föltűnő alcímmel ajánlotta az olvasó figyelmébe Pöttering szavait , mintha a diplomata maga is kerek perec "rendőrterrornak” min ő- sítené a 2006os magyar októbert. Aki azonban volt olyan óvatlan, hogy végigolvassa a szöveget, hamar rájött a turpisságra. A "rendőrterror” kifej ezés csak a faggató újságíró kérdései között bukkant föl. Pöttering, a tapasztalt politikus, a világért sem minősítene kellő és hiteles információk hiányában egyetlen EUtagállamot – a jelen esetben Magyarországot – sem. Ő tárgy ilagosan csak annyit mondott, várjuk meg a két (!) vizsgálóbizottság jele ntését (tehát a Gönczöl Katalin vezette szakemberekéit is), és utána látjuk majd, mi is történt valójában. Ki nem ejtette az alcímben rikoltozó "rendőrte rror” szót, csak a tudósító, aki egyébként állítólag igen allergiás a hazugságokra, a maga kérdését adt a a szájába, mintha… E kis kalandok összegezéséből kiderül, Brüsszel után miért kellett a bizottságnak Svájcba is elmennie. Ott, mint az utóhangból is kiderül, a kétségtelenül viszonylag nagyszámú (100 000120 000) magyar emigráción kívül "az átl agos sváj ci polgár nagyjából annyit foglalkozik a magyar belpolitikával, mint honfitársaink többsége az alpesi állam ügyeivel”. (A Magyar Nemzet megjegyzése.) És mert Svájc 27 más kontinentális országgal ellentétben nem tagja az Európai Uniónak, ott könnyebben le hetett eladni Balog Zoltánnak és társainak a verzióját. Meg is lett az eredmény. Sikerült meginvitálni hozzánk március idusára a svájci keresztény néppárt érdekl ődő küldöttségét, legyen szemtanúja (ha lesz ilyen) a "spontán” tüntetők ellen föllépő rendőri brutalitásnak. Már idehaza tették hozzá, hogy szívesen látják más konzervatívok érdeklődését is, még költségeiket is fedezik. Mint látjuk, Balog tiszteletes úrna k és kísérőinek mi sem állt távolabb a szándék á- tól, mint hogy "árulkodjanak”. De, ha tovább kunkorítjuk ezt az egyébként is szövevényes kérdéskört, azon is füstölöghetünk, honnan tudja a képviselő úr és társai, hogy március idusán a csöndes megemlékezések en túl lesze bármi más is Budapesten? Lesze egyáltalán mit szemügyre venniük a svájci és netán más szemtanúknak, amin elborzadhatnak? Hiszen a Fidesz, legalábbis eddig még, nem hirdetett meg semmiféle nagyszabású tömegrendezvényt, azoknak pedig, akik a " végzetes” MUKkal fenyegetnek, a fáma szerint semmi közük a Fiatal Demokraták Szövetségéhez. Nemhogy formálisan, informálisan sem. Csak nem külön csatornájuk van velük, amelyen jönnekmennek a hírek, mint történt tavaly szeptembertől október végéig a Kossuth Lajos téren, ahol úgyszólván csak cigarettapapír választotta el a "rendszerváltókat” Orbán Vi ktor, Áder János, Pokorni Zoltán és a többiek tömeggyűléseitől? Ha mindez egyelőre tisztázatlan, vajon mire jönnek és kopogtatnak majd a vénáikban tejet csordogáltató svájciak? Kíváncsiak lennénk még arra is, miként vélekedik minderről a Sándorpalota, amelynek politológus jogászai mi ndig is készen állnak arra, hogy bölcs indítványokkal traktálják főnöküket. Ők álmukban is paragrafusokkal via skodnak, félreérthetetlenül tudják, mi is egy demokráciában a gyülekezési jog, meddig terjed a szabadsága, elveik tiszták és egyértelműek, az alkotmány magyarázatát a kisujjukból rázzák ki. Nem is kérdéses, hogy jeles ismerői szakmájuknak. Csak néha az az érzése az embernek, mintha légüres térben élnének, nem veszik észre, milyen kö rnyezet fogja körül őket, és rajtuk kívül is az egész országot. A hangz atos nevű mozgalmakban, sebtében összetrombitált tömegekben kivétel nélkül csupa jogtisztelő, mások szabadságát meg sem karcoló, tisztes urat és hölgyet látni jeles és nagylelkű szándékra vall, csak éppen mintha kissé messze esnék a valóságtól. Csak nem be nnük van minden bizodalmuk azoknak, akik szívesen látnak külföldi szemtanúkat olyan eseményekhez, amilyeneknek a megtörténtét szívesen fogadnák? Kerül, amibe kerül. vissza
