Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-16
11 Ha úgy gondolja. Amennyiben ugyanis ezt ambicionálná, feketénfehéren kiderülhet számára, mekkora a valóságos politikai ereje Markó Bélának és ell enlábasának: Tőkés László püspöknek. Ráadásul magyar szempontból kényelmes, a közösség jövőjét alig befolyásoló körülmények között. Merthogy mindez nem a politikai guillotine árnyékában történne, vagyis nincs olyan veszély, hogy ha rosszat lép az ottani ma gyar politikai elit, és megosztottsága elmélyül, akkor jó időre parlamenti képviselet nélkül marad az ottani magyarság. Az adott helyzetnek legfeljebb annyi a tétje, hogy a strasbourgi Európai Parlament üléstermében a következő két évben üle majd romániai magyar politikus. Az EUtagságból következő mostani romániai választásokon az ott élő magyarok megtehetik azt, amit hazai voksolásokon eddig szinte még soha: kizárólag a szívük szerint szavazhatnak. Különösebb kockázatok nélkül jelezhetik: a mérsékelt Mar kóékat vagy a radikális Tőkéséket érzike magukhoz közelebb? Hogy ez kiderülhessen, ahhoz az első menetben csak annyi kell, hogy százezer erdélyi magyar támogassa aláírásával Tőkés indulási jogát. (Nincs kétség, hogy az RMDSZ listája elegendő támogatást sz erez.) Valójában tehát ideális a helyzet a nemes versengéshez. Csak épp a belső magyar viszonyok tetszenek mérgezettnek a fair meccshez. Tőkés bosszús és sértődött. Eredetileg nem akart ő nyílt sisakkal játszani; azt szerette volna elérni, hogy az RMDS Z listáján bejutó helyet kapjon. Markó ezt elutasította - és nem kevesen gondolják most úgy: az elnök hibát követett el. Merthogy nem egyszerűen nagyvonalú gesztus lett volna részéről az RMDSZlista élére állítani a püspököt, hanem ezzel két legyet is ütöt t volna egy csapásra. Egyrészt Tőkés a választások után elmenne Strasbourgba, így Markó a Tőkésproblémát jó időre jegelhetné. Másrészt pedig egy ilyen gesztusért cserébe az RMDSZ joggal nyújthatná be a számlát a következő romániai választásokon a radikáli s erdélyi magyar csoportosulásoknak. De Markó nem ezt a logikát követi. Talán azért, mert ő a püspököt egyszerűen csak "agyagba akarja döngölni", amikor önálló indulásra kényszeríti. Hiszen nincs kizárva, hogy Tőkésnek nem sikerül megszereznie a kellő sz ámú aláírást. A püspök számára ez lenne igazi leégés és presztízsveszteség. Tisztában van persze ezzel Tőkés is. Ezt mutatja, hogy eleve csak úgy vállalta az erdélyi "konzervatív nemzeti erők" felkérését, hogy hagyott magának egérutat. Kikötötte, bármiko r visszaléphet, ha úgy ítéli meg, hogy jobb felől nem egységes a támogatottsága, és ezért nem jönnek kellő számban az aláírások. Hát csak hadd jöjjenek azok a szignók! Ha már az erdélyi magyar politikai elit egyes csoportjai között mára ennyire felégtek a megértés és a belátás hídjai, az ottani magyarságnak végül is elemiérdeke a tisztán látás. vissza Belgrád nem alkuszik, Moszkva kivár Népszabadság • Pilcz Nándor • 2007. fe bruár 16. A múlt hét vége óta pezseg az addig lanyha politikai élet Szerbiában. A fordulat annak tulajdonítható, hogy a jövő hét derekán lejár a tíznapos haladék, amelyet a Koszovó jövőjét érintő tárgyalásra való felkészülésre kért Belgrád. Borisz Tadics elnök azt í gérte Martti Ahtisaarinak, a Koszovó leendő státusának tervét kidolgozó ENSZmegbízottnak, hogy a januári szavazáson megválasztott új parlament február 21én tárgyalóképes küldöttséget meneszt Bécsbe. A szerb szkupstina az állami küldöttségre nézve kötel ező erejű határozatról nyitott vitát, amely kimondja: Koszovó Szerbia elidegeníthetetlen része, ezért a delegációnak a legerélyesebben el kell utasítania az Ahtisaariterv minden olyan pontját, amely bármilyen formában a túlnyomórészt albánlakta terület fü ggetlensége mellett szól. Egyebekben a szerb küldöttség - úgymond - hajlik majd az együttműködésre és kompromisszumra. Belgrád jóindulatát van hivatva érzékeltetni az is, hogy a határozatban - eltérően a közelmúltban elhangzott nyilatkozatoktól - nem helye zik kilátásba a diplomáciai kapcsolatok megszakítását a Koszovó függetlenségére voksoló államokkal, és a háborút sem említik. A parlamenti frakciók közül csak a Csedomir Jovanovics vezette négypárti koalíció merte elkövetni azt a szentségtörést, hogy Kos zovó függetlenségét kész ténynek nevezze, és a határozat ellen szavazzon. A többi, tehát a kormányalakításra készülő Tadicsféle Demokrata Párt (DS), Vojiszlav Kostunica Szerbiai Demokrata Pártja (DSS) és a G17 párt, nemkülönben az (egyelőre) ellenzéki rad ikálisok és szocialisták egytől egyig helyeselik a dokumentumot.
