Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-14
32 Magyar Nemzet 2007. február 14. Szerző: Neszméri Sándor Egy héttel ezelőtt minden világosnak tűnt. A szlovák parlament európai ügyekkel foglalkozó bizottsága egyhangú szavazással hatalmazta fel Ján Kubis külügyminisztert, hogy B rüsszelben Szlovákia nevében is támogassa az ENSZmegbízott Martti Ahtisaari koszovói rendezési tervét. A tapasztalt és nemzetközileg is elismert diplomata Kubis a bizottsági ülésen meggyőződéssel állította, hogy Koszovó önállósodása megállíthatatlan folya mat, a szavazást követően pedig örömmel nyugtázhatta, hogy e „realitást” valamennyi képviselő megértette, még a Szlovák Nemzeti Párt színeiben politizáló honatya is. Mára a helyzet száznyolcvan fokos fordulatot vett, az Ahtisaaritervet már csak a Magyar K oalíció Pártja (MKP) támogatja, a többiek számára gyakorlatilag a jelenlegi status quo felelne meg. E változáshoz elég volt egy Ján Slotarikkantás, amely szerint Ahtisaari terve „egy rakás gané”, az Európai Unió pedig úgy viszonyul Szerbiához, mint a nagy hatalmak egykoron, 1938ban, Münchenben Csehszlovákiához, pontosabban Csehszlovákia felosztásához. A nemzetiek elnöke szerint szláv népek nem fordíthatnak hátat Szerbiának „egy drogárus, maffiózó kisebbség miatt”. S a végén csattant az ostor, miszerint Kos zovó önállósulása után a szlovákok néznek majd szembe azzal, amivel most a szerbek, mert „a magyar szeparatizmus megcélozza DélSzlovákiát”. Előbb a SmerSzociáldemokrácia nacionalista vonulata kapta el a hangot, Boris Zala, a parlament külügyi bizottságán ak elnöke vélte szintén felfedezni, hogy Koszovó önállósulása „lökést adna a magyar szeparatizmusnak”, majd Mikulás Dzurinda állt az újságírók elé, mondván, a „Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU) csak olyan rendezést tud elképzelni, amit Belgrád is támogat, elfogad”. A volt külügyminiszter, Eduard Kukan, aki néhány éve az ENSZ főtitkárának koszovói megbízottja volt, egy televíziós beszélgetés során a „kérdés kényességéről” beszélt, meg arról, hogy Koszovó részleges önállósulásánál van „még rosszabb megoldás” is. Ezt, a szlovákok számára még rosszabb megoldást viszont a szerbek találták ki, akik az albánok kollektív jogainak biztosításával akarják megtartani Koszovót. Kukan még dohogott is egyet: „borzasztó, hogy az ezért kardoskodó szerbek nem értik meg, miért nem támog athatja a kollektív kisebbségi jogokat Szlovákia”. Márpedig – szólt a szentencia – a kisebbségek kollektív jogai elfogadhatatlanok Szlovákia számára. A tamtamozás olyan hangos volt, hogy Ivan Gasparovic államfő párbeszédet kezdeményezett a parlamenti pártokkal. A „nemzetien gondolkodó és szociálisan érző” államfő, természetesen, szintén „veszélyes precedensnek” tartaná Koszovó önállósulását és a kollekt ív kisebbségi jogok biztosítását is. Nos, itt tart ma a tizenöt éve önállósult Szlovákia: inkább feszültség a Balkánon, mintsem európai ívű kollektív kisebbségi jogok a hazai magyaroknak. vissza Délvidéki deficit a szerb s zkupstinában Magyar Nemzet 2007. február 14. Szerző: Sebestyén Imre A nemzetközi közösség sürgetésére ma megtartja alakuló ülését a szerb szkupstina. Amiatt halasztotta el 13ról 21re a bécsi Koszovótárgyalásokat Martti Ahtisaari ENSZfőmegbízott, hogy belgrádi kérésre az új összetételű parlament is megvitathassa a rendezési tervet és álláspontot alakítson ki Koszovóról. A parlamenti pártok sietve készítették el képviselőik listáját és adták át hétfő éjfélig. Nem kellett tartaniuk magukat a jelöltlistán szereplő nevek sorrendjéhez, a listáról azok lettek képviselők, akiket a pártvezetőségek kijelöltek. A szerb parlamentben összesen öt magyar képviselő lesz. Három a Vajdasági Magyar Szövetség színeiben (az óbecsei GalgóFerenczi Andrea, a szabadkai Pászto r Bálint és a palicsi Varga László), egy a Demokrata Párt (az adai Tóth Tamás), egy pedig a radikálisok listájáról (a nagykikindai Kismárton Ottó). Ebben nem lenne semmi meglepő, ha nem tudnánk, hogy milyen kemény kampányt folytattak a polgári pártok – a D emokrata Párt, a G17 Plusz és a Liberális Demokrata Párt vezette négyes koalíció – a magyarlakta területeken természetesen a magyar szavazatokért, s jelöltlistájukon nem egy magyar név szerepelt. Nagy volt az átszavazás. Hozzávetőlegesen annyian voksoltak a szerb pártokra, mint amennyien a magyar nemzeti pártokra, illetve a két magyar listára. Nem kevesen vélik úgy, hogy a négypárti koalíció éppen a magyar szavazatoknak köszönhetően jutott be a parlamentbe, de magyar képviselő egy sincs a 15 között. A Demo krata Pártnak, amely a magyarlakta vidékeken néhol a VMSZt is megelőzte, több kisebbségi képviselője van, ám magyar csak egy – mutatóban. Mindez tanulságul szolgálhat a tartományi választásokra. vissza Mire jó egy referen dum? Erdély.ma [ 20070214 - 10:00:08 ]
