Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-14
27 – A Honismereti stratégia megpróbálja felújítani azt a fogalmat, amit úgy nevezhetünk, hogy honismeret. A kiseb bségi sorsban élő magyarság számára egyrészt probléma maga a hon, hiszen az anyaország, különösen ha a 2004. december 5i népszavazás eredményére gondolunk, nem úgy viselkedett, mint ahogyan a hazától elvárnák. Másrészt az a 85 esztendő, amit Trianon óta k isebbségi sorsban élt meg a magyarság, azt bizonyítja, hogy az utódállamok sem úgy viselkedtek a kisebbségekkel, mint haza. Ilyen értelemben a honismeretet is kissé át kell értékelni. Most, hogy az Unió tagjai vagyunk, nem marad más hátra, minthogy otthon t teremtsünk magunknak ott, ahol megszülettünk. Talán nem gondoltunk arra, hogy a XXI. század elején Tamási Áron már szinte közhelyként használt mondata – Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – számunkra még cél lehet! Ebben az otth onteremtésben nagyon fontos szerepe van a régiós identitásnak. Azt mondják, az Európai Unió a régiók Európája. – Ezt mi is így gondoljuk, a régiós identitás kialakításában lehetőséget is látunk arra, hogy egymásra találjanak a határ különböző oldalán él ő magyar közösségek, de arra is, hogy ne drámai módon éljük meg kisebbségi sorsunkat, hanem a szépségeit is felfedezzük. A többféle kultúrát magában hordozó bánsági ember számára választás kérdése is lehet az identitás! A honismereti stratégia sok mindenr e kiterjed, nemcsak a kultúra értékeire, az iskolák közötti együttműködésre, hanem a turisztikai útvonalak fejlesztésére is, hogy lehetőség nyíljon arra: a régiót beutazva, a különféle ízlésű emberek megtalálják mindazt, ami összeköti őket. A stratégia kid olgozása során született meg a gondolat, hogy mindez szellemi síkon is megfogalmazódjék, ez lenne a Régi(j)óvilág folyóirat szerepe, amellyel akár még újra is értelmezhetnénk a honismeret fogalmát. A cím ugyanakkor nosztalgiát is ébreszt az emberekben. – A Régi(j)óvilág cím elég beszédes, sokat elmond arról, hogy mi a szándékunk. Egyrészt arról szól, hogy a folyóirat a régió világát mutatja be, a DKMT Eurorégióban élő közösségek életét, jelenét, másrészt az emlékezésre utal. Ahhoz, hogy tisztában legyünk önmagunkkal, hogy tudjuk, merre tartunk, ahhoz tudnunk kell, honnan indultunk. Amikor emlékezünk, nosztalgia is van bennünk. A Régi(j)óvilágban egy kicsit benne van a békebeli szép idők hangulata is. Miért éppen 1956os emlékszámmal indult? – Ezt nem lehetett megkerülni, hiszen a magyar forradalom 50. évfordulója éppen egybeesett az indulással. Ha van magyar történelmi esemény, amely meghatározhatja XXI. századi sorsunkat is, akkor ez az 1956os magyar forradalom. Másrészt Temesvár és 1956 kapcsolata is érdekes. A román diákok szinte elsőként szerveztek itt rokonszenvtüntetést a magyar forradalommal, ez olyan mozzanat, amit a régiós identitás kialakításában sem lehet kihagyni! A temesváriak tudatában egyébként 1956 és 1989 decembere között szoros a kap csolat. Kihez szól ez a régiós folyóirat? – A szándékunk az, hogy olyan emberekhez is eljusson, akik nem a honismeret lelkes hívei, nem olvasnak szaklapokat, nem böngésznek régi folyóiratokat. A tudomány népszerűsítésének egy igényes módját szeretnénk me gvalósítani. Másrészt van benne egy irodalmi rovatunk, ahol szeretnénk megjelentetni a régióban született alkotásokat is. Mi azt szeretnénk, ha akár diákok is írnának a folyóiratba, a régió minden kicsi településéről várunk érdekes írásokat Lajstrom című r ovatunkba. Szórványban élünk, ahol a magyarság egyre inkább háttérbe szorul. Szeretnénk mindent begyűjteni, hogy ne vesszen el. Az első lapszámunkat Szakács Béla szobrászművész 56os szobortervének képével illusztráltuk. Könczey Elemér kolozsvári grafikus készítette a lapot. vissza Stratégiahiány Új Magyar Szó 2007. február 14. Szerző: Simon Judit Ez a népszavazásnak nevezett játék több kárt okozhat, mint hasznot mind székelység, mind az egész romániai magyarságnak. Bukar estben találkozott a magyar és a román állam legmagasabb közméltósága. Persze nem legjobb pillanatban, amirõl viszont nem õk tehetnek, hanem részben Sólyom László munkatársai, részben a székely nemzetség tanácsa.
