Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-12
18 palackozó gépsor karbantartóiként. A harmincnyolc éves asztal os és a negyvenesztendős villanyszerelő nagy kalandként fogta fel az Ar Ramadiban végzett munkát, rendszeresen fényképezkedtek az amerikai katonákkal azok járművei előtt (mint az ott dolgozó munkások mindenike), és ezeket a képeket haza is küldték, ha nagy ritkán internet közelébe jutottak. A katonákat kiszolgáló vámmentes boltban vásároltattak maguknak egy kamerát is, és filmezni kezdték vele egymást – csakúgy, mint sokan mások a brigádból. A bázison kamerázó románok azonban gyanúsak lettek a biztonsági sz emélyzetnek és tavaly október 31én letartóztatták őket kémkedés vádjával. Természetesen értesítették a román hatóságokat is, ám azok jobbnak látták (otthon) hallgatni a történtekről, a két munkás kálváriája csak januárban derült ki. Az is megérne egy külö n történetet, hogy az amerikaiak hogyan bántak a két szerencsétlen munkással: bár hivatalosan nem voltak letartóztatva, haza csak január végén telefonálhattak először, és akkor is csak az őket meglátogató vöröskeresztes dolgozó közbelépésére. A két munkás a héten érkezett vissza az országba, első sajtótájékoztatójukat az összes valamirevaló bukaresti tévécsatorna élőben közvetítette (az is megérne egy misét, hogy miért nagyságrendekkel jobb és politikailag kiegyensúlyozottabb a romániai televíziózás az itth oninál – csak hírtévéből három van Bukarestben!), a láthatóan megtört férfiak könnyekkel a szemükben vallották be, hogy azt hitték, soha nem térhetnek haza. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása a tehetséges külügyminiszter karrierjébe került. A Bases cu – Tariceanuháború azonban még messze nem ért véget – a hiperaktív államfő minden bizonnyal nem fogja annyiban hagyni a dolgot, a kormányfőt adó liberálisok viszont már az ellenzékkel is szövetkeznek az államfőt támogató demokraták kigolyózására. A román közélet minden hónapban ettől hangos – a diplomata lemondatása előtt egy rózsaszín cetli tartotta lázban az embereket, amelyet Tariceanu írt Basescunak egy korrupt üzletember érdekében. A kormányfő előtt vehemensen tagadta, hogy írt volna az olajmágnás, a román olajvállalatot privatizáló Dinu Patriciu cége érdekében, mire az államfő bemutatta a kézzel írt cetlit a sajtónak. Erre az is kiderült, hogy maga az államfő is írt egy másik fecnit, olcsó áramot szorgalmazva a volt gazdasági minisztertől. Az olcsó ár amot éppen egy magáncég adta volna, de hát ez egyben lakossági érdek is volt – mondják a Basescupártiak, és ebben van némi igazság. A totális háborúba beszállt az ellenzék is: a különben népszerűségi mélyponton lévő egykori állampártiak, vagyis a szociáld emokraták a két házban összeszedtek annyi aláírást, amellyel el lehet indítani az államfő leváltását szorgalmazó procedúrát. A PSD alkotmánysértéssel vádolja Basescut, de az összesen harminc vádpont között szerepel az is, hogy szerintük az államfő „elcsalt a a választásokat”, a pártokkal való konzultáció nélkül javasolta Tariceanut miniszterelnöknek és részegen vezette autóját. A beadványról – melyet még nem nyújtottak be hivatalosan – az alkotmánybíróság dönt. Ha megalapozottnak találják a vádakat, a plénum szavaz a felfüggesztésről. Ha meglesz a fele plusz egy voks, ideiglenes államfő veszi át Basescu szerepét (ez a szenátus elnöke, Nicolae Vacaroiu lehet), és harminc napon belül népszavazást írnak ki az elnökről. Az emberek nagy valószínűséggel hivatalában hagynák Basescut, hiszen ma messze ő a legnépszerűbb romániai politikus (a pártok népszerűségi listáját is toronymagasan vezetik a demokraták), és nyolcmillió nem voks kellene a menesztéséhez. Basescu mellett állnak ki neves értelmiségiek is, akik nyílt l evélben értékelték az államfő valóban történelminek nevezhető decemberi beszédét, amelyben elítélte a kommunizmust (magyar szempontból különösen érdekes, hogy ebben a beszédben hangzott el először felelős román politikus szájából annak beismerése, hogy a c sángók elrománosítása a román kommunista rezsim egyik célja volt). Az értelmiségiek szerint az államfő és a miniszterelnök közötti vita rendkívül káros, mert azzal fenyeget, hogy általános politikai válsággá fajul. A levél szerint az EUcsatlakozás után ad ódó feladatok elvégzéséhez tiszta viszonyokra és megalapozott bizalomra van szükség, de egyesek fenyegetve érzik magukat az államfő korrupcióellenes fellépése, a Securitateirattár tervezett megnyitása, valamint a kommunizmus rémtetteinek nyilvános elismer ése miatt. Ezért indítottak összehangolt támadást az államfő ellen azok, akik az „államának átmentésében érdekeltek”. Markó Béla RMDSZelnök pár napja a válságról nyilatkozva azt mondta: „Nem önmagában a politikai válsággal van baj, hanem az ezzel járó erk ölcsi válsággal. Más országokban a kormányok egymást követik alig pár hónap alatt, és ettől még nem omlott össze az ország. A legaggasztóbb a politikai közbeszéd és stílus színvonaltalansága: az, hogy mindenki mindenkit lehazugozhat, mindenki mindenkit bem ocskolhat, és a politikusok tulajdonképpen nem az eszükkel próbálnak felülkerekedni, hanem a szájukkal, azzal, hogy ki agresszívebb, ki arrogánsabb. Itt kellene megállni: fennáll ugyanis a veszélye annak, hogy mindenkit elsodor ez a színvonaltalanság.” Mar kó szerint a román politikai élet valamennyi szereplője, az államfő, a miniszterelnök, a kormánykoalíció és az ellenzéki pártok vezető képviselői egyaránt felelősek a kialakult helyzetért, ezért nem ártana, ha mindenki önkritikát gyakorolna. Itt tart tehát Románia alig több mint egy hónappal az európai uniós csatlakozás után. Kedden Traian Basescu államfő tisztázó beszédet tart a honatyáknak a képviselőház és a szenátus együttes ülésén. Az eredeti párhuzamnál
