Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-08
25 rendezett romániai válas ztásokon az RMDSZ képviselőházi listája több mint egymillió szavazatot kapott; ez a szám 2004re 637 ezerre apadt, ami több mint 36 százalékos csökkenése az abszolút szavazatszámnak. A voksok százalékos megoszlását tekintve viszont már kisebb az RMDSZ „ves ztesége”: 1990ben a szavazatok 7,2, 2004ben pedig 6,23 százalékát szerezte meg, és ez a százalékos részesedés tekintetében mérsékeltebb, mindössze 13 százalékos csökkenést jelent. Bakk Miklós kolozsvári politológus szerint a Markó Béla vezette szövetségr e leadott voksok apadásának fő oka a választásról választásra csökkenő részvétel lehet. „A választások eredményein elvégzett eddigi elemzésekből az is kitűnik, hogy minél magasabb egy településen a magyarság aránya, annál jobbak ott a részvételi arányok, s őt ezek inkább a magyarok magasabb részvételéhez köthetők, nem pedig a román nemzetiségű lakosság részvételéhez” – nyilatkozta lapunknak a Babes – Bolyai Tudományegyetem tanára. Bakk Miklós úgy véli, mivel a részvétel mutatói számottevően nem lettek rosszab bak a román lakosságéhoz képest, a csökkenő trend értelmezésében számolni kell az „átszavazással” is. Korábban ezt a szórványterületek magyarsága esetében gondolták meghatározónak az elemzők, újabban – a 2004es választások esetében – azonban a tömbmagyar területeken, főleg a Székelyföldön is értelmezhetővé vált az átszavazás. 2004ben ugyanis itt vesztette a legtöbb voksot az RMDSZ, mivel a hatósági tiltás nyomán a Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester vezette MPSZ az Emil Constantinescu exállamfő irán yította Népi Akció pártja színeiben vágott neki a megméretésnek, és a székely város képviselőtestületében kilenc mandátumhoz jutott. „Azok a szavazók, akik az MPSZre voksoltak volna, de az nem indulhatott, vagy a Népi Akció listáját, vagy a távolmaradást választották. Emellett volt még egy fennmaradó hányad, amelynek csalódást okozott a magyar politikai erők megosztottsága, és más román pártra adta protestszavazatát” – vélekedik az erdélyi politológus. Mindemellett a 2000es helyhatósági választásokon ugy ancsak a Székelyföldön, Gyergyószentmiklóson jutottak tanácsosi mandátumhoz magyarok a román Nemzeti Liberális Párt színeiben. Az akkori példa máig kihatott: a Calin PopescuTariceanu kormányfő vezette alakulat a májusi romániai európai parlamenti választá sokon befutó helyet kíván biztosítani a párt ifjúsági szárnya magyar nemzetiségű vezetőjének, Csibi Magornak. A csíkszeredai fiatalemberhez hasonlóan ugyanakkor az EPmegméretésen valószínűleg más román pártok is számíthatnak az erdélyi magyarok egy részén ek szavazataira. Egy nemrég közzétett felmérés szerint a következő választásokon biztosan urna elé járuló erdélyi magyarok több mint öt százaléka azt nyilatkozta: román pártra voksolna. vissza Kisebbségmentes szlovák progr amok Magyar Nemzet 2007. február 8. Szerző: Neszméri Sándor A tavalyi szlovákiai parlamenti választások előtt érdekes megbízást kapott a közismert emberi jogi aktivista, Miroslav Kusy politológusprofesszor: a pártok programját elemezte abból a szempontbó l, melyik milyen célokat fogalmaz meg az emberi és kisebbségi jogok kapcsán. Sokakat meglepett az elemzés eredménye, mert a professzor azt állapíthatta meg, hogy átfogó elképzelése kizárólag a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) volt, a Szlovák Nemzeti Párt ( SNS) programjában volt még önálló fejezet a kérdéskörrel kapcsolatban, amely arról szólt, hogyan lehet csökkenteni a romák támogatását és a ki sebbségek – elsősorban a magyarok – jogbiztonságát, a többi párt – még a nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező liberális és konzervatív tömörülések is – legfeljebb egyegy semmitmondó mondattal utalt arra, hogy e jogokat „be kell tartani”. A professzor munk ájának nem volt célja a jelenség társadalompolitikai üzenetének elemzése, így az ő részéről nem fogalmazódott meg az, hogy a korábbi választások tapasztalatával szemben miért mondtak le a szlovák pártok a kisebbségi szavazatokról. A magyarázat egyszerű: az a szlovák párt, amely felvállalná a „magyarkérdés” rendezését, és kiállna e népcsoport pozitív diszkriminációja, netán kollektív jogai mellett, többet veszítene a többségi szlovák voksokból, mint amennyit nyerhetne a kisebbségi támogatás révén. Végeredmén yben a kormánykoalíciót alkotó pártok mindegyikére jellemző az erőteljes nemzeti elkötelezettség, amely nemcsak az SNShívek körében csap át magyarfóbiába, illetve raszszizmusba, fellelhetők voltak a korábbi években ugyanilyen tendenciák a Robert Fico veze tte Smerben is, Vladimír Meciar száját pedig akár Slotához mérhető kijelentések is elhagyták a romákkal és a magyarokkal kapcsolatban. Nem volt azonban ez mindig így, s nem zárható ki az sem, hogy a következő választásokon az MKP gyengítése céljából nem fo rdule újra a helyzet. A kilencvenes évek elején elsősorban a posztkommunista – azóta megszűnt – Demokratikus Baloldal Pártja szólította meg a magyarokat, s még 1994ben is volt magyar jelöltje a pártnak. Aztán kiveszett belőle az „internacionalista elvtár si” viszony, de helyébe léptek az antimeciarista erők, elsősorban az ötpárti Szlovák Demokratikus Koalíció, amely a felmérések szerint 1998ban több mint harmincezer magyar szavazatot gyűjthetett be. A 2002es választásokon már csökkent az érdeklődés a szl ovák pártok részéről, de
