Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-06
6 Pozitívumként talán egy könyvtártámogatási projektet tudok említeni (valamint nagy fenntartásokkal az EUs pályáz atokhoz nyújtandó „önrészprojektet”). A meglevő külső és belső problémákat továbbra sem sikerült feloldani, mindennek ellenére rengeteg pénz folyik el a működési költségekből felesleges dolgokra. Az irodán belül is érzékelhető volt a leépülés. Illyés Mári a, az alapítvány névadójának lánya már nem vesz részt a kuratórium munkájában. A kormányzat létrehozta az IKA struktúrájával párhuzamosan a Szülőföld Alapot, majd fokozatosan tovább csökkenti az IKA támogatását (további megvonás: tartalékkeret képzés). P omogáts Béla, a kuratórium elnöke tiltakozik. Hiteltelenül, nagyon későn, nagyon gyengén... 2006 december 27én a Kormány megszünteti az Illyés Közalapítványt. Azok a magyarázatok, amelyekkel a Kormány indokolja döntését elfogadhatatlanok és mindenféle s zakmai alapot nélkülöznek. Egy meglevő és működő struktúrát vertek szét, érdemi reformkísérlet nélkül. Megvallom, szerettem itt dolgozni. Nemes célokért küzdöttünk a kollégákkal együtt. Manapság Kárpátmedencei utazásaim alkalmával is szívet melengető érzés találkozni a megannyi megvalósult pályázattal, a projekteket levezénylő, a közösségüket szolgálni kívánó emberekkel, szervezetekkel. Számunkra az Illyés Közalapítvány a nemzeti integrációra, az egységes magyar nemzetre irányuló közösségi akaratot tes tesítette meg a maga hibáival együtt. Sokat szenvedett, élhetett volna még, de talán jobb is így Neki! Nyugodjon békében! vissza Magyar zászló a városházán Erdély.ma [ 20070106 - 11:43:46 ] Forrás: B. Kovács András, Hár omszék Az uniós csatlakozás előestéjén, fél évszázados szünet után, ismét kitűzték a városházára és a megyei tanács székházára a pirosfehérzöld színben tündöklő nemzeti lobogót. Ezúttal nem egy bevonulás örömére, hanem a területileg mit sem változott ország bel épése jeleként egy olyan nemzetközösségbe, melynek egyaránt tagja a határon inneni és túli állam, s melynek szélesebb ölelését jelzi, hogy a kiválasztott színkombináció úgyszólván elvegyül a másik 26 társország zászlajával. A sorban, ha akarom, elvész a mi enk, ha akarom, végre illő helyére jutott, ha akarom, egy a sokból, ha akarom, az a legfontosabb. Két másik, felváltva kitűzött zászló – a mienk és a „mienk” – vitájának is nyugvópontra kellene ezennel jutnia. Vajon meddig marad ez csupán óhaj? A történe lmi lecke, melyet a csillagos kék lobogó felad, nyilván még megemésztésre vár. Miként az ország és a nemzeti színek viszonyának újrafogalmazása is elvégzendő, ha már egy sorba fejlődtek fel. Az eddigi évszázadok logikája alighanem elégtelen eme újbóli elr endezéshez. A társállamok mellé társnemzetek felfejlődésének is teret kell nyitni, a politikai egységek térképét kultúrközösségeké írja felül, a népnyi kisebbségek új státusa kimunkálásának pedig párhuzamosan kellene haladnia az új államközi viszonyok kial akításával. Az új Európa nem puskaporos hordónak készül – mondották az egymásnak kezet nyújtó németek és franciák. Sok más kéznyújtásra lesz még szükség, amíg a gyúanyag – mintha felhalmozása lett volna mind ez idáig a Kelet fő ambíciója! – bár legveszél yesebb része ártalmatlanná tétetik. vissza Megújul a határon túli magyarokkal foglalkozó intézményrendszer Erdély. ma [ 20070106 - 07:36:49 ] Forrás: Szabadság
