Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-30
18 Forrás: Szabad Újság Véleménye szerint a Magyar Koalíció Pártja hogyan használta ki azokat a lehetőségeket, amelyeket 8 évi kormánytagsága teremtett számára? Ideje lenne már nyíltan beszélni a helyzetről, mert eddig hol ezért, hol azért, hogy mit szólnak a koalíciós partnerek, avagy nem szabad elbizonytalanítani a választókat stb. ürüggyel seperték félre a problémákat. A tényfeltáró helyzetelemzés elmaradt. Egyeseknek ez nagyon kényelmes is volt. Egy dolgot le kell szögezni: az MKPnak nincs tömegbázisa. A mozgalomból választá si párt lett, ami azt is jelzi, hogy elsődleges célja a hatalom megszerzése illetve minél nagyobb szeletet leszelni a hatalom tortájából. Ezzel viszont háttérbe szorult a szlovákiai magyarság elvszerű érdekképviselete, vagyis inkább csak azért vállalnak ér dekképviseleti programot, mert ezzel lehet megnyerni a választókat, de amikor arról van szó, hogy az elvek vállalása a miniszteri (képviselői) bársonyszékek és fizetések feladásával járna, akkor már árnyaltan elmaszatolják a helyzetet. Akik mégis a helytál lást vállalják, azokat kikezdik, lejáratják…sportnyelven szólva: nem kap labdát, így a kispadra szorul. Sajnos, ez az egész térségre jellemző pártpolitikai magatartásforma, nyugaton is ezt csinálják régóta, ezért kifinomultabbak benne, de a választásokon v aló részvételi arány jelzi, hogy a polgárok többsége már nem bízik az ilyen típusú rendszerekben. Demokráciát márpedig csak demokratákkal lehet fenntartani, de ennek a lehetőségét már rég eljátszották. Aki mélyebben beleás a huszadik század nagy összefügg éseibe és társadalmi csapdáiba, az láthatja, hogy a demokratikus intézményrendszerek már rég nem a szabad választások függvényében működnek, hanem a nagytőke által befolyásolt manipulációs eszközök és módszerek (sajtó, propaganda, reklám, TV stb.) túszai. Ezért nehéz itt valódi demokráciáról beszélni, mert ha az lenne, akkor például a polgári demokráciájukra büszke nagyhatalmak az első világháború után nem a gazdasági önzés és a hatalomvágy bűvöletében hozzák meg döntéseiket a versaillesi palotákban, ille tve fel kellett volna azóta ismerniük a KözépEurópát nyomorba döntő és háborúba sodró tévedésüket, és korrigálniuk kellett volna hibáikat. Nem ezt történt! Sőt a második világháború után még a kommunista fenevadat is rászabadították erre a térségre, maj d 1989 után (csöbörből vödörbe) a nagytőke dédelgetett gyermekének, a keresztényellenes liberalizmusnak karjaiba lökték a megszabadult országokat. Ennek egyenes következménye mindaz, ami az MKP megalakulásától kezdve folyik, hogy nem lehetett demokratikus vezetést létrehozni benne egy politikai zsarolás miatt. Ugyanis az történt, hogy a koalícióra lépő felek (Együttélés, MKDM, FMKMPP) legnépszerűbb és legprogresszívebb irányvonalát (Együttélés) háttérbe kellett szorítani. Ennek egyenes folyamodványa az vol t, hogy a tagság elfordult a pártpolitizálástól, alapszinten nem tudtak megújulni, és olyanok kerültek vezető pozíciókba, akik saját térségükben sem bírták a polgárok bizalmát. A másik veszedelmes dolog az volt, hogy a határozott érdekképviselet vonalának nem volt mediális háttere. Az egyetlen napilap elve az volt, hogy megtanítsák az embereket hallgatni és mindenbe belenyugodni. „Várjunk a többség demokratikus méltányosságára, az Európai Unióra, a kedvezőbb helyzetre, a jó időre, a sült galambra meg a csod adoktorra…” A halogatott reménység beteggé tette, kedvetlenné, fásulttá és kiábrándulttá a szlovákiai magyar nemzeti közösséget. Ezt nyilvánította ki a legutóbbi választásokon! Kár, hogy a párt vezetősége nem okult a megyei választások kudarcából, és ugyan azokat a gyászhuszárokat egy újabb vesztes csatába küldte. Voltak ugyan ügyeskedők, karrieristák, haszonélvezők, helyezkedők, akik jól kihasználták a kormányzati szerepet, de néhányan bele is buktak. Igaz, hogy olyan „sikerembert” is futtat a sajtó, aki mé g a rendszerváltás elején azt a vezetést támogatta, mely Mečiart juttatta hatalomra, majd 92 őszén odáig merészkedett, hogy feltegye azt a kérdést, hogy a magyarok közül kik felelősek Csehszlovákia felbomlásáért (mintha 1945 után, a fasiszta jogfosztás idő szakában lennénk!), később pedig „összespórolt zsebpénzéből” (bankok csődbe juttatása) milliárdos lett! Neki ezt jelentette a korábbi kormányzati szerep! És ezzel nincs egyedül! Kinek van kedve ilyenek után választani menni, amikor nem a jó és a rossz, ha nem legtöbbször a rossz és a kevésbé rossz között lehet dönteni, de a kampányban mégis arra akarják rászedni a gyanútlan honpolgárt, hogy most ettől a sorsa életrehalálra eldől, pedig csak arról szól a történet, hogy kiknek az érdekköre tömheti meg a zseb ét az elkövetkező időszakban. Sajnos, ennyire elszomorító a helyzet! Nem varrom én mindezt az MKP nyakába, csak az a helyzet, hogy az MKP sem tudott más lenni, mint a többi, aminek az a tanulsága, hogy aki tisztességes akar maradni, az ne ártsa bele magát a politikai csatározásokba… Ez a világ nem kedvez az Evangélium követőinek, csak annyiban, hogy kemény próba elé állítja őket, amitől vagy megerősödnek, vagy
