Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-24
13 k ét román koalíciós erő, a Demokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt között már korábban állandósult belharc még erőteljesebbé vált. - E pillanatban komoly kételyeim vannak, hogy lehetséges mélyreható, racionális átszervezése a kormánynak, és hogy a korm ányprogram fontosabb pontjai tekintetében lehetséges újabb egyezség. A kisebbségi törvényről nem is beszélve! Kisebbségi koalícióban, még ha megegyeznénk is a kisebbségi törvénnyel kapcsolatban ismét, akkor is elég kevés lenne az esélyünk, hogy azt a parla mentben is érvényesítsük. Most azért kellene kikényszerítenünk egy koalíciós tárgyalást, hogy próbáljuk ezt a két viszálykodó pártot meggyőzni arról, hogy a koalícióban legalább a minimális stabilitást és szolidaritást érvényesítsünk. Kétlem, hogy ez egyha mar sikerülni fog - mutatott rá Markó. Az RMDSZ prioritása az ország politikai stabilitásának megőrzése. A stabilitás hiányát jelenleg főképp az okozza, hogy az alkotmány nem szabályozza egyértelműen a kormány, a parlament, a jogszolgáltatás és az elnöki h ivatal közötti viszonyt, nem teszi világossá a hatásköröket. Ezért az RMDSZ szerint az alkotmányt mielőbb módosítani kell. Szintén a stabilitás biztosítása érdekében nem támogatja a szövetség az ellenzéknek Traian Basescu államfő hivatalból történő felfügg esztését célzó kezdeményezését sem. vissza Szerbia: többismeretlenes egyenlet Népszabadság • Pilcz Nándor • 2007. január 24. Nem sikerült "történelmi" választást tartani Szerbiában, pedig így jósolta Vojiszlav Kostunica, a volt (s leendő?) kormányfő január 21e előtt. Minden ok megvolt rá egyébként, hogy az legyen: az akarata ellenére függetlenné vált ország politikusainak első, a frissen kihirdetett új alkotmány szellem ében megszervezett erőpróbája lett volna. Ehelyett mindössze annyi történt, hogy a "történelmi" Demokrata Pártból kialakult két párt (Tadics DSe és Kostunica DSSe) helyet cserélt a szavazók akaratából. A két politikus és a két párt közti ellentétek nem s imultak el, s ezért, bármit szeretne is Európa meg Amerika, a kormányalakítás nem lesz könnyű művelet. Pedig a főbb szereplőket ugyancsak sürgeti az idő, hiszen Marti Ahtisaari ENSZmegbízott tegnap bejelentette: már február elsején ismerteti Belgráddal és Pristinával a Koszovó leendő státusával kapcsolatos elképzeléseit. A helyzetet jól ismerő elemzők szerint egy erős, demokratikus kormány jóval meggyőzőbben érvelhetne Koszovó Szerbiában maradása mellett, mint egy kisebbségben levő, netán Kostunica pártj a és a radikálisok alakította kabinet. A tartomány függetlensége ellen azért küzd a szerb politika olyan elszántan, mert most már - kormányzó és ellenzékbe szorult pártok együttes bábáskodásával világra hozott alkotmány is kimondja, hogy Koszovó Szerbia alkotórésze, következésképpen egyik kormányon levő szerb politikus sem bólinthat rá az elszakadásra. Annak ellenére sem, hogy sem Tadics, sem Kostunica nem adott még választ a kérdésre: mihez kezdene a kétmilliós albán közösséggel. Seselj radikálisai épp enséggel tudnák, de tisztában vannak vele, hogy tervüket a nemzetközi közösség meghiúsítaná. A nagy pártok civakodásának árnyékában a kisebbségek elégedetlensége kevésbé kitapintható. Páll Sándor és Ágoston András az általuk létrehozott MÖK kudarcáért a VMSZt és a magyarországi médiát teszi fele lőssé. A VMSZ öt mandátumra számított, végül hármat szerzett. A legnagyobb délvidéki magyar párt felemás sikeréért a Magyar Szót és szabadkai rádiót hibáztatják, amelyek - úgymond - ellenük fordultak. Kasza József rossz néven vette azt is, hogy a belgrádi székhelyű szerb pártok elhalászták a VMSZ elől a magyar szavazatokat. Meg is üzente Tadicsnak: a magyar többségű községek helyett inkább a délszerbiai falvakban korteskedett volna, amelyekben a radikálisok győznek szomorú rendszerességgel. vissza Svájc: magyarok 1956ról és 2006ról Népszabadság • Munkatársainktól • 2007. január 24.
