Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-23
18 szerbiai demokraták, a G17, s talán az LDP lép koalícióra, s kormányukba bevehetik a VMSZt is. Nincs kizárva, hogy a demokraták hozzájárulnak ahhoz: Kostunica maradjon a kor mányfő. A keményvonalasok első helye mindenképp aggodalomra ad okot, ráadásul egy százalékkal jobb eredményt értek el, mint négy éve. Pozitív jelenség viszont, hogy a parlamentbe került a néhai kormányfő, a Zoran Djindjics egykori jobbkeze által irányított LDP. Sajátos, hogy a Vajdaságban a radikálisok kapták a legtöbb voksot. Magukat okolhatják a vajdasági magyarok A magyar pártok számára jó tanulsággal szolgálhat a mostani választás. Előbbutóbb meg kell érteniük, hogy összefogás nélkül semmire sem jutnak. A Vajdasági Magyar Szövetség 1,6 százalékos, s a MÖK 0,4 százalékos eredménye azt jelzi, hogy a vajdasági magyarság még arányaihoz viszonyítva is gyengén szerepelt. Kasza József, a VMSZ elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján kijelentette: nem egészen e légedett a választások kimenetelével, melyhez számos tényező hozzájárult. Szavai szerint a Demokrata Párt (DS), a G17 Plusz, valamint a Liberális Demokrata Párt – Vajdasági Szociáldemokrata Liga – Szerbiai Polgári Szövetség – Szociáldemokrata Unió (LDP – LSV – GSS – S DU) alaposan „rástartolt” a vajdasági magyar szavazókra. Mint mondta, ha a DS akkora erőbevetéssel kampányozott volna Belgrádban, mint azt tette a Vajdaságban, legyőzte volna a Szerb Radikális Pártot (SRS). A MÖK a VMSZt okolta a gyenge eredményért. Emell ett pedig másik hibatényezőnek a budapesti médiát nevezte meg. Pedig a MÖK vezetői magukban is kereshetnék a baj forrását, hiszen nem is olyan rég még a radikálisokkal kokettáltak. vissza Útkeresés szerb módra Népszava 200 7. január 23. Szerző: Rónay Tamás Ha derűlátóan kívánjuk megítélni a szerb parlamenti választás eredményét, azt mondhatjuk: az úgynevezett demokratikus blokk pártjai biztos többséget szereztek a törvényhozásban, az új kormány végre nem lesz a szerb szoc ialisták szavazataira utalva, így folytatódhat a rendszerváltás, ami az elmúlt években mintha megtorpant volna. Egyelőre azonban óvakodni kell a túlzott optimizmustól még akkor is, ha a Nyugatbarát tömörülések valóban jól szerepeltek. Ám kissé ijesztő, ho gy közel hét évvel Szlobodan Milosevics és rendszerének bukása után is az ultranacionalista szerb radikálisok és a milosevicsi gyökereikre ma is oly büszke szocialisták összesen 1,4 millió voksra tettek szert. Nagyjából ugyanannyira, mint a négy évvel ezel őtti választáson. A demokratikus pártokra pedig éppúgy 2,4 millió szavazat esett, mint 2003ban. Elvben tehát semmi sem változott Szerbiában. A másik aggasztó jelenség, hogy szerbiai demokratikus blokkról nem igazán lehet beszélni. Akadnak valóban demokra tikus orientáltságú pártok, ám szó sincs arról, hogy ezek bármiféle egységet képeznének. Nem kérdés, hogy előbbutóbb – ha máshogy nem, a nagy nemzetközi nyomásra – megállapodnak az új kormány összetételéről. De a Borisz Tadics államfő fémjelezte demokratá k és a Vojiszlav Kostunica miniszterelnök vezette szerbiai demokraták között olyan jelentősek az ideológiai különbségek, hogy nehéz elképzelni, miként lesz képes együttműködni egymással a két tömörülés. Pedig Szerbiának most egységre, összetartásra lenne szüksége. A közeli jövőben döntenek Koszovó sorsáról, s biztosra vehető, hogy Szerbiától elszakítják a tartományt, amely az 1999es háború óta amúgy is csak névlegesen tartozik a köztársasághoz. Ezt sok szerb sokkként éli majd át, hiszen a Milosevicséráb an hosszú éveken át szajkózták: Koszovó a szerb kultúra bölcsője. Szerbiának csak akkor lehet esélye az uniós integrációra, ha legalább a demokratikusnak mondott pártok mindegyike felismeri: az unión kívül nincs, nem lehet élet. Belgrádnak tettekkel kell bizonyítania: valóban együttműködik a hágai Nemzetközi Törvényszékkel. Az országnak szakítania kell sötét múltjával. Mindez nem következhet be röpke néhány év alatt. De legalább az első lépéseket meg kell tenni a jó irányba. Az elmúlt évek történései alap ján csak reménykedhetünk abban, hogy Szerbia végre magára talál. vissza
