Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-16
17 Határátkelő a Tiszahídon Krónika • 20070116 Traian Băsescu és Viktor Juscsenkó közösen kapcsolta össze Máramarosszigetet a kárpátaljai Aknaszlatinával. Új határátkelőt avattak Románia és Ukrajna között. A tegnapi ünnepségen Traian Băsescu román és Viktor Juscsenkó ukrán elnök közösen vágta át a szalagot a Tisza fölött emelt hídon, amely az erdélyi Máramarosszigetet a kárpátaljai Aknaszlatinával köti össze. A megnyitást nagyon sok helyi lakos kíváncsian várta, főképp azért, mert sokuknak élnek rokonaik, ismerőseik a határ túloldalán. De olyanok is eljöttek, akiknek nincs személyes kötődésük Kárpátaljához. „Nekem nincsenek Ukrajnában rokonaim, mert én az Iza völgyéből származom – mondta eg y idős néni. – Viszont jólesik látni, hogy nagyon sok ismerősöm könnybe lábadt szemmel örvendezik. A híd lezárása sokuk családját kettészaktotta.” Összekötő kapocs A tulajdonképpeni avatás a határ ukrán oldalán kezdődött. Először a két város polgármester e köszöntötte a jelenlevőket, és mindketten kifejtették: a hídnak összetartó kapoccsá kell válnia a két nemzet között. Majd az Európai Bizottság romániai küldöttségének vezetője, Donato Chiarini emelkedett szólásra, kiemelve, hogy a híd felújítását az EU C REDOPHARE programja révén támogatta. A 262 méter hosszú átkelőt 2000 – 2001 között építették újra, összesen 20,5 milliárd régi lejes költségvetéssel. A határátkelő megnyitásáról egyébként a román kormány már 2002ben határozatot hozott. Juscsenko elnök gra tulált román kollegájának azért, hogy országa immár az Európai Unió tagjává vált, majd a híd szerepét méltatta a román – ukrán kapcsolatokban. „Ez nem mindennapi esemény, hanem történelmi, hiszen ez a híd 60 év után két nemzetet köt össze” – hangsúlyozta az ukrán elnök. Traian Băsescu így kezdte üdvözlő beszédét: „Ukrajna, Isten hozott Romániában!” – majd arról beszélt, az átkelő megnyitása annak a jele, hogy a határok többé nem akarnak minket egymástól elszigetelni. A beszédek után a híd közepén megtörtént a hagyományos szalagvágás, majd az elnökök megtekintették a határátkelő pontok felszereltségét. Ezután a máramarosszigeti városházán folytattak megbeszélést, többek között az ukrajnai román és a romániai ukrán kisebbségek helyzetéről. Templom itt, hívek ot t Az 1892ben épült hídnak néhány évig mindkét oldala Magyarországhoz tartozott. A trianoni békeszerződést követően aztán a történelmi Máramaros mintegy kétharmada került az anyaországon kívülre, ekkor jelölték ki a Tiszát román – ukrán határfolyónak. „Volt olyan gyülekezet, Nagybocskón, amelynek csak a temploma maradt ezen a félen, a gyülekezeti tagok pedig mind a túloldalon maradtak – idézte fel a különös helyzetet Sipos István református lelkész. – Az egyházmegyénknek is egyharmada odaveszett.” A lelkész emlékeztetett arra is, hogy a Tisza bal és jobb partján élők között rendkívül szoros kötelékek voltak. „1931ben leégett a református templom, s a tűzoltók Aknaszlatináról siettek a segítségünkre” – magyarázta a lelkész. Sipos István sajnálattal tette hozz á, hogy az átjárási korlátozás miatt a családi kötelékek is meglazultak, a rokonok megfeledkeztek egymásról. Korlátozások a „szovjet barátság” jegyében Zolopcsuk Pál Róbert helytörténész szerint a híd jelképes üzenetén túl, nem hordoz különösebb építésze ti értéket. Mint fogalmazott, a XIX. század végén rengeteg ehhez hasonló, előre gyártott elemből készített átkelőt építettek. A híd 1906ban megsüllyedt, a károsodást favázzal pótolták. 1940ben, amikor Máramarosszigetet visszacsatolták Magyarországhoz, fe l akarták újítani, de a kezdeményezés nem járt sikerrel; 1944 októberében aztán a visszavonuló német seregek felrobbantották a hidat, végképp használhatatlanná téve. „A két világháború között nagyon forgalmas volt ez az átkelő, hiszen a helybeliek csereker eskedelmet folytattak a szomszédokkal: innen vitték az élelmet, onnan pedig lábbelit, ruházati cikkeket hoztak” – mesélte Zolopcsuk Pál. Azt is hozzátette, hogy az átkelés korlátozását tragédiaként élték meg a helybeliek, mert kettészakította a családokat. „Bár a kommunista
