Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-09
12 A kulcskérdés a gázellátás diverzifikálása. Az orosz gáztól való függés alternatívájaként jelenleg egyetlen változat kínálkozik közös európai tervként: a "déli gázvezeték", a Nabucco, amely KözépÁzsiából (elsősorban Türkmenisztánból) az orosz területek elkerülésével juttatná el a földgázt a Balkánra. Ennek ellenpólusaként egyezett meg Schröder német kancellár az orosz kormánnyal egy baltitengeri vezeté k megépítésében, amely elkerülné Ukrajnát és Lengyelországot. (Bukása után a kancellár annak a német – orosz konzorciumnak lett az elnöke, amelyik ennek megvalósításával foglalkozik.) Köztudott, hogy energiabiztonsági szempontból a tranzitországpozíció bizt onságosabb, mint a "cső végi", vagyis a német – orosz terv megvalósulása esetén végletesen megnő Ukrajna, Lengyelország – és egész KözépEurópa – kiszolgáltatottsága az orosz gázszállítóknak. Ez ellen tiltakozott olyan vehemensen Lengyelország (miközben a ma gyar kormány hallgatott). Ázsia a középpontban A küzdelem súlypontja azonban nem Európában, hanem Ázsiában keresendő. Oroszország világpolitikai vetélytársának, vagy talán ismét ellenfelének, az Egyesült Államokat tekinti. A KözelKeleten és KözépÁzsi ában a versengés a lelőhelyek fölötti ellenőrzésért folyik. Ebben a küzdelemben az Egyesült Államok Bush vezette kormánya nem riad vissza a katonai eszközöktől sem (lásd Irak), míg Oroszország még csak politikai és gazdasági eszközöket használ (például az iráni atomprogram támogatásával). A stratégiai alapkérdés, hogy Oroszország hosszabb távon az "iszlám veszély" elhárítása érdekében a Nyugattal – akár az Egyesült Államokkal – törekszike együttműködésre, vagy szorosabbra fűzi kapcsolatait a középázsiai országokkal – az Egyesült Államok kiszorítása érdekében. Jelenleg még a "kettős játszma" zajlik. Az energiapiac újraelosztásáért fokozódik a küzdelem, a tét mindenki számára világos. Földünk kőolaj- és földgáztartalékai végesek, az energiaéhség pedig ne m csökken, hanem növekszik. Ki lesz ennek a folyamatnak a legnagyobb haszonélvezője? Ki fogja nyitnizárni a csapokat, amikor majd fogyni és drágulni kezd a fosszilis energia? vissza Bába Iván a Budapest Analyses főszerkeszt ője Mit várhatnak a politikusok egymástól 2007ben? − Elemzés az év lehetséges politikai tendenciáiról Political Capital Hírszerző • 2007. január 3. 16:25 Nem csupán a megszokott újévi találgatások, hanem a 2006os év sok szempontból rendkívüli tör ténései határozzák meg a következő napok és hetek politikusi prognózisait. A „mi várható 2007ben?” kérdésre adható válaszokat ugyanakkor azok a tendenciák is befolyásolják, amelyek függetlenek a naptári évtől: a kormányzati tervek, a pártok belső élete, v alamint a mostanáig kirajzolódó politikai stratégiák az év eleji uborkaszezonban is láthatóak maradtak. Fontos kérdés, hogy csupán az új évtől átalakule a politikai szereplők stratégiája a következő hónapokban, vagy a már eddig is látható tendenciák egy enes vonalú folytatására lehet számítani 2007ben. Több szempontból ugyanis az állandóság határozhatja meg a politika idei történéseit, jelentős elmozdulásokra ma még kevésbé lehet számítani. Ami pedig 2006ban rendkívülinek számított, 2007ben lehet, hogy már megszokottként jelenik majd meg. A rendőrök és tüntetők közötti összecsapásokba torkolló demonstrációk esélye például nem egyszerűen nagyobb, mint egy évvel ezelőtt volt, de a politikai szereplők és a média elő is készíti ezek megismétlődését, már elő re értelmezve a lehetséges történéseket. A demonstrációk, vagy akár csupán ezek lehetősége fontos meghatározó szempontja lehet 2007 első hónapjainak. Az MSZP és a kormány például már meg is előlegezte, hogy március 15. lehet az a nap, amikor – akár Gyurcsá ny Ferenc beszéde miatt is – újrakezdődhetnek a tavaly őszi megmozdulások. Stabil vezérek
