Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-08
7 Jelen írásban három ponton szállok vitába a köztársaság elnökének mondataival. A fogalmi tisztázás reményeim szerint hozzásegíthet, hogy a más p olitikát tartalommal lehessen megtölteni. A köztársaság elnöke a közbizalom helyreállítását látja a "más politika" kulcskérdésének. Ezzel egyetértek. "A bizalom alapja a kölcsönösség, a kölcsönös megbecsülés a politika és a társadalom között." A közbizal mat ekképp megalapozni kívánó egyensúly mond ata ugyanakkor fogalmi tévedésre épül. Az elnök éles határt húz politika és társadalom közé. Miközben az elnök épp a politikai működés és az emberek értékei között feszülő ellentét oldódását látná kívánatosnak, maga is erősíti az ellentétet. Sólyom László korábban arra igyekezett figyelmeztetni, hogy nem jó az a politika, mely ellenkezik az emberek hétköznapi erkölcsi rendjével - ne hazudj, ne rongálj, ne gyűlölj ; politika és társadalom elválasztásával épp ennek a politikai hitelét veszíti el. Gyakran a dódnak olyan élethelyzetek, melyekben ugyanazon személy cselekedeteit különböző erkölcsi szabályok vezérlik. Vannak, akik munkahelyükön hatékonysági szempontok okán célravezetőnek tartják a hibázók kipellengérezését, míg baráti körükben légynek ártani nem tudó emberek. Ha tehát politika és társadalom kettő, akkor megengedhető volna, hogy más erkölcsi rend mozgassa őket. Ám a politika a védett magánvilágon túli társadalmi értékvilág azon felismerésből táplálkozó cselekvő megélése, hogy a magánboldogulás és a közboldogulás elválaszthatatlan egymástól. A vita a politikát gyakorlóként vagy értelmezőként művelők körében abban van, hogy mi a magán- és közboldogulás iránti elkötelezettség helyes aránya. A magán- és közboldogulás kerete a társadalom, a helyes arány megtalálása a politika. Politika tehát a társadalom értékvilágának helyes cselekvéssé alakítása - így alapvetően erkölcsi kérdés (is). Az elnök mondata megszólalásának erkölcsi hitelét is gyengíti. A köztársaság elnöke a politika világába tartozik, így - álláspontját továbbgondolva - megszólalásainak erkölcsi érvényessége korlátozott volna: csupán a politika világára érvényes. Sólyom László korábban épp ennek ellenkezőjére igyekezett rávilágítani. Álláspontjának igazolása kapcsán azonban nem mindegy, mit tekint legitimációja forrásának. A köztársaság elnöke nem a társadalom képviselője a politika világában, hanem más politikusok által demokratikus szabályok szerint megválasztott politikus, aki jól sáfárkodva az intézmény által felhalmozott politikai tőkéve l, a társadalom közös értékeinek őrzőjeként és a közösség közös jövőjének megszemélyesítőjeként működhet. Erkölcsi tőkéjét tehát épp az adja, hogy politika és társadalom egy; a politika épp annak megjelenése, hogy a közösséget alkotók milyen konszenzust ta rtanak épp kívánatosnak a magán- és a közboldogulás arányaiban. Minden egyéb politikai cselekvés - kormányzás, szakmai vita - ebből következik. Az elválasztás a más politikához szükséges köztudatos magatartás megerősödése ellen hat. Gyakran halljuk egyes emberektől, hogy a rendőrség, a rendőrök végletesen korruptak. Ugyanakkor a rendőrök nem egymásnak adják a pénzt, hanem mi - előnyt remélő, büntetést elkerülni igyekvő állampolgárok - adjuk nekik, ha adjuk. A magán és a köz világát elkülönültnek látó felf ogásban ez megengedett: a rendőrség korrupt, és mi - ha belépünk abba a világba - más erkölcsök szerint működ(het)ünk. Míg magánéletünkben pontosan tudjuk, hogy pénzzel nem vásárolhatunk magunknak erkölcsi mentességet, odaát mindezt szabad, és csak a rendő rség válik erkölcsi vétkessé. A rendőrség korrupt, mi nem. Így van ez a politikát és a társadalmat elválasztani igyekvő gondolkodásban is: a politikus hazugsága erkölcsileg elkülönbözik a választó önámításától. A politikus hazug, mi nem vagyunk önhazugok. A más politikában köztudatos választók által ellenőrzött, korlátozott politikusok vannak, akikre épp azért bízhatja a választó a közügyek intézését, mert a hazugság tettenéréshez, a tettenérés pedig súlyos politikai büntetéshez vezet. A köztársaság elnök e a közbizalom újraépítését a kölcsönösségben látja, választó és politikai közösség között. Ezzel is egyetértek. Az emberektől ugyanakkor azt várja, hogy "hozzanak áldozatot az ország érdekében". Áldozatot azért érdemes hozni, mert felismerjük, hogy egyéni boldogulásunknak a közösség, vagyis a többiek boldogulása is feltétele. A köztudatos magatartás nem az ország, az állam, hanem a múlt, a jelen, sőt a jövő közössége iránti áldozathozatalt tartja kívánatosnak. Ez részben jelen, részben múlt és jövő idejű. A hátrányos helyzetűekért, a fogyatékkal élőkért hozott mai áldozat értelmes és értékes. A hősök emlékének ápolása, a múlt erkölcsi értelmezése a jelen magán- és közboldogulása szempontjából is fontos, amiképp fontos, hogy milyen áldozatot hozunk a még meg nem születettek érdekében. Sólyom László máskor éppilyen felelősséget hangsúlyoz. Ám a legsúlyosabb értelmezési zavar a köztársaság elnökének azon állításában van, mely szerint: "A közbizalom felépülése azért sem lehetetlen, mert [...] honfitársaink az életüket vezérlő, a tartásukat adó értékekről egyformán vélekednek, [...] ugyanannyian [...] tartják fontosnak a családot, a gyermekvállalást, a gyermekek jó neveltetését és
