Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-06
20 tagállamok közötti hívások négyszerötször annyiba kerülnek, mint a tagállamokon belüli beszélgetések. Remélem, hogy a javaslattal a tagállamközi Tanács is egyet fog érteni. Biztató jel, hogy a kilátásba helyezett szabályozás máris a tarifák önkéntes csökkentésére késztetett egyes mobilszolgáltatókat. A légi közlekedés biztonságát tartottuk szem előtt, amikor kitiltottuk az unió légteréből a biztonsági követ elményeket nem teljesítő légitársaságok gépeit, vagy megszigorítottuk a fedélzeti poggyászra vonatkozó előírásokat. – A meghirdetett stratégia, az "eredmények Európája” nem feledtetheti, hogy az unió még mindig nem ocsúdott föl az alkotmányos szerződés ku darca nyomán támadt válságból. Ebből a válságból a Bizottság sem talált kiutat. – Akkor beszélhetnénk válságról, ha a Bizottság bénultan keseregne a franciaországi és a hollandiai népszavazás eredménye miatt. De nem ezt tettük. Gondolkodási időt javasolt unk a tagállamoknak, és közben dolgoztunk az "eredmények Európáján”. Úgy vélem, hogy hiba volt népszavazást tartani az alkotmányos szerződésről. A 400 oldalnyi bonyolult jogi és politikai szöveg szerintem nem alkalmas arra, hogy a választók minden összefüg gés pontos ismeretében, tudatosan döntsenek róla. Az emberek elsősorban érzelmi alapon szavaztak, elemzők szerint a francia és holland választók közül sokan a kormánnyal szembeni elégedetlenségüket fejezték ki elutasító voksukkal. 18 tagállam ugyanakkor ra tifikálta az alkotmányt, közülük kettő, Spanyolország és Luxemburg szintén népszavazás útján. Nem dobhatjuk a papírkosárba azt a dokumentumot, amelyre 18 ország már igent mondott, de nem folytathatjuk a jóváhagyását sem úgy, mintha mi sem történt volna. Mi a megoldás? Meg kell vizsgálni, hogy mit kell és hogyan lehet megmenteni az alkotmánytervezetből. Az integráció alapvető céljait és elveit rögzítheti a Római Szerződés 50. évfordulójára tervezett állam- és kormányfői értekezlet közös nyilatkozata. A bővít és folytatását, valamint az átlátható, demokratikus és hatékony döntéshozatalt biztosító intézményi reformokat pedig jóváhagyhatnák a tagállamok parlamentjei. – Egy friss statisztika szerint a tagállamok közül Magyarországon zuhant a legnagyobbat, 10 szá zalékot az Európai Unió népszerűsége. Ön mivel magyarázza ezt? – Az egyik oka bizonyosan a gyenge kommunikáció, amiből Brüsszelben és Budapesten is le kell vonni a tanulságokat. Szükségesnek tartom, hogy az Európai Unióval kapcsolatos magyarországi ismer etekről és véleményekről készüljön egy alapos, a kedvezőtlen vélemények okait is föltáró közvéleménykutatás. Elképzelhető, hogy a népszerűségvesztés a túlzott várakozásokkal is összefügg, bár a csatlakozás idején minden felelős politikai erő arra figyelme ztetett, hogy Magyarország nem lesz egyik napról a másikra tejjelmézzel folyó Kánaán. Írországnak is negyed század kellett ahhoz, hogy utolérje, majd meghaladja az uniós tagállamok átlagos fejlettségi szintjét. Az emberek mindezek ellenére gyors, érzékelh ető változásokat vártak a tagságtól. Az adatok egyébként jelzik, hogy megindult a felzárkózás, hiszen Magyarország mai fejlettségi szintje az EUátlag 63 százaléka, ami 2 százalékkal magasabb, mint a csatlakozás előtti adat. A következő hét évben nagyjából 8 ezer milliárd forintnak megfelelő felzárkóztatási támogatást fogunk kapni a közösségtől, az uniós tagság tehát meg fogja gyorsítani Magyarország fejlődését, modernizációját. Az unión belül akadálymentessé vált az utazás és szabaddá a tanulás lehetősége. Ma még korlátozásokkal ugyan, de egyre inkább megnyílik a munkavállalás és a vállalkozásalapítás lehetősége. Meggyőződésem szerint nincs egyetlen olyan probléma sem, amelyet Magyarország könnyebben oldana meg, ha nem lenne az Európai Unió tagja. A jobb be lül, mint kívül igazsága cáfolhatatlan. – Befolyásolhatta a véleménynyilvánítást, hogy a kérdezőbiztosok a szeptemberi és októberi tüntetések, zavargások idején dolgoztak? – Az uniós tagsággal való elégedettség mértéke nyilvánvalóan függ az emberek álta lános közérzetétől is, amire nem tettek jó hatást az őszi események. Ennél nyomósabb oknak tartom, hogy az Európai Bizottsághoz benyújtott konvergenciaprogrammal összefüggő megszorításokat sokan az európai uniós tagság számlájára írják. A közösen elfogadot t szabályok tényleg előírják a költségvetési hiánynak és az államadósságnak a vállalt ütemben történő csökkentését. Ezt azonban végső soron nem Brüsszel kényszeríti az egyes országokra, hanem a gazdasági racionalitás, a józan ész. A növekvő hiány, a növekv ő államadósság ugyanis a kamatterhek növekedésével jár, ami szélsőséges esetben csődhelyzetet idézhet elő. – Magyarország képviselője a Bizottságban lobbizhate, lobbizike a magyar érdekek, a magyar kormány védelmében?
