Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-06
16 számos felesleges ún. reszlifeladat hárul a MeHre - a Me H végleges formájának kialakítása így a 2007. év feladata lesz. III. Előzetes értékelés A kormányzati szervezetrendszer átalakításának eredményességét megalapozottan csak több év távlatában lehet értékelni. Nyilván jelenleg még inkább az átszervezési v eszteségek jelentkeznek, pl. fennakadások a napi munkában, bizonytalanság, zavar. Lényegesebb megtakarítást is csak 2008ban lehet majd érezni. Mindezek ellenére a kormányzást modernizálni kellett, és ezt csak a parlamenti ciklus elején lehet megvalósítani . A legfőbb pozitívum ezért szerintem, hogy a folyamat eredményesen megindult, és a karaván jó irányban halad. A koncepció megvalósításában szinte természetszerűen hibákat is lehet találni. Sokszor időhiányban elmarad a megfelelő egyeztetés, nagy az info rmációhiány, ami pedig félelmet, ellenállást szül. A részletek sokszor kidolgozatlanok, ezért sok a kapkodás, a szabályozásban rengeteg a technikai hiba. Már látszódnak a visszarendeződés egyes jelei is - lásd a MeH államtitkárainak tízre növelését. Úgy go ndolom, hogy a fejlesztési ügyek kezelése még mindig nem megfelelően megoldott, pl. a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség nem lett valódi ügynökség (agency), hanem csak központi hivatal. Nem világos továbbá a fejlesztéssel foglalkozó többi kormányzati szerv - íg y a technológiai innováció, a tudománypolitika vagy az MFB - kapcsolódása ehhez az uniós támogatásokra profilírozott szervezetrendszerhez. Végül meglehetősen nagy a koncepcionális bizonytalanság az állami vagyonkezelés rendszere tekintetében is. Erősen lem aradt az új típusú költségvetési tervezési rendszer és az államszámvitel kialakítása - azaz az államháztartási törvény átfogó újjáalkotása. Alapgond, hogy összecsúsznak az államháztartási hiányt mérsékelni kívánó, illetve az elemi rend megteremtésére irá nyuló intézkedések a valódi reformmal, a kormányzat modernizálásával. Ráadásul a kormányzati átalakítást együtt kell csinálni a nagy elosztórendszerek reformjaival, holott a fokozatos előrehaladás kevesebb társadalmi kockázattal járna. A konvergenciaprogra m miatt most a reformok egymásra torlódtak, és ezeket együttesen kell végrehajtani a kormányzás modernizálásával, ami automatikusan növeli a hibaszázalékot. És ehhez tegyük hozzá a kiélezett politikai küzdelmet, amely szintén nem kedvez a kormányzás szerve zeti és tartalmi átalakításának. Magyarországon 1990 óta miniszterelnöki kormányzás van. Ilyen méretű átfogó reformtömeget csak a miniszterelnök vezetésével lehet végrehajtani, ezért szinte törvényszerű, hogy az államreformbizottság, illetve a Fejlesztéspolitikai Irányító Tanács élén a m iniszterelnök áll. A parlamenti ellenőrzés nem lesz kevesebb azáltal, hogy a két kormánybiztost nem lehet interpellálni, mert a miniszterelnököt, illetve a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert annál inkább lehet. Nyilvánvaló, hogy a reformok befejezé sével - a kormánybiztosi megbízás két évre szól - a miniszterelnöki aktivitás és a túlterhelődés csökkenni fog. Az is megjegyzendő, hogy a magyar kormányt korlátozza a legtöbb ellensúly egész Európában. Például Magyarországon van a legszélesebb hatáskörű A lkotmánybíróság, az igazságügyi igazgatás nem a kormányhoz tartozik, hanem az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz, az ügyészség és a médiahatalom (ORTT) sincs a kormánynak alárendelve. Független a kormánytól a jegybank, és egyre jobban a Gazdasági Vers enyhivatal is. Mindezek alapján aligha lehet a kormány túlhatalmáról beszélni, amelyet korlátoz a területitelepülési ellenhatalom is. Ugyanakkor szerintem eljött az ideje a közigazgatás, a köztisztviselők megnyugtatásának. Egyedül tudniillik - az appará tus nélkül - nem megy. A politikai és közigazgatási államtitkári poszt egyidejű megszüntetése feltehetően elhamarkodott lépés volt, most már azonban ki kell tartani mellette. A miniszterelnöknek módja van olyan kinevezési gyakorlatot folytatni, hogy az áll amtitkári, illetve szakállamtitkári posztok többségére elismert szakemberek és ne politikusok kerüljenek. A kiemelt főtisztviselői státust nem megszüntetni kell, hanem olyan főosztályvezetői státuson aluli munkakört betöltő köztisztviselőknek kell biztosít ani, akik vezető beosztás nélkül is kimagasló szakmai teljesítményt nyújtanak. A minisztériumokban vissza kell állítani az ún. elnöki főosztályt, amelynek vezetője - a főtitkár (igazgató) - a minisztériumi adminisztráció vezetője, mégpedig közvetlenül a mi niszternek alárendelten. A "főtitkár" nem szólhat bele a szakállamtitkárok és az alájuk rendelt szervezeti egységek szakmai tevékenységébe, de gondoskodnia kell az igazgatás rendjéről. Végül mielőbb meg kell alkotni egy olyan köztisztviselői törvényt, amel y ésszerűen összeegyezteti az eddigi németfrancia bürokratikus életpályamodellt az amerikai teljesítményorientált, nagyvállalati tapasztalatokat figyelembe vevő rendszerrel, és ezt magyar körülményekre alkalmazottan kívánja megvalósítani. vissza
