Reggeli Sajtófigyelő, 2006. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-12-14
21 A szlovák diplomáciát valósággal sokkolta Csehország európai uniós nagykövetének, Jan Kohoutnak a napokban tett bejelentése, hogy az egykori társállam kész lezárni a szlovákok előtt a határt, ha Pozsony nem készül fel időben a schengeni határőrizeti rendszer bevezetésére, és nem erősíti meg Ukrajnával közös határának ellenőrzését. Robert Kalinák belügyminiszter a nagyköveti fenyegetőzésre reagálva csak annyit jegyzett meg: nem tekinti az országa elleni támadásnak. Szerinte Szlovákia egy éven belül képes lesz behozni egyébként nyilvánvaló lemaradását. A felkészületlenség, úgy látja, az előző kormányzat számlájára írható. "A csatlakozási előkészületeket legalább hat évig elhanyagolták, úgyhogy van mit behoznunk" – magyarázta Kalinák. A belügyi vezető ettől függetlenül bízik abban: nem történhet meg, hogy Szlovákia kívül reked a schengeni övezeten. Az ország közvéleményében óriási felháborodást keltene, ha a schen geni határ a szlovák fél késlekedése miatt a két egykori társállam között húzódna. Csehország és Szlovákia 1993ban vált szét, és gyakorlatilag nincs köztük államhatár. Legkorábban egyébként csak fél év múlva derülhet ki, hogy valóban képes lesze Szlová kia a többi új tagállammal egy időben, 2008 januárjától csatlakozni a schengeni övezethez. Júniusban ismertetik ugyanis a külső schengeni határ szlovákiai szakaszának kiépítéséről szóló jelentést. Gondot okozhat az is, hogy az idegenrendészet tagjai közü l sokan nem beszélnek angolul. Kalinák szerint reményre ad okot, hogy a napokban elfogadott költségvetés csaknem egymilliárd koronával (7,2 milliárd forint) magasabb összeget irányoz elő a belügyminisztériumi feladatok ellátására, így a schengeni csatlakoz ás elősegítésére. vissza Rácz Vince, Pozsony Bővítés és jogbiztonság Magyar Hírlap • 2006.12.14. Rechtstaat – mondja a német, s ennek tükörfordításaként mi is a "jogállam, jogállamiság" kifejezést használjuk. Pedig mennyivel plasztikusabb az angolszász világban használt megnevezése ugyannak a jelenségnek: the rule of law, vagyis: a törvény uralma. NyugatEurópában általában értik is, hogy ez mit jelent, mif elénk azonban gyakran kezdődik vita a "jogkövető magatartásról", a törvény "betűjéről meg szelleméről". Kontinensünk nyugati felén a társadalmak általában a megfontolt jogalkotás és a következetes jogalkalmazás szerves folyamatában élnek. Ez része kultúráj uknak, s erre a kultúrára épült föl fokozatosan az az alakulat, amelyet ma Európai Uniónak nevezünk. Határtalanul sikeres folyamat Az unió közösen vállalt társadalmi értékeken alapuló közjog és magánjog. Nem politikai nyilatkozatokból jött létre, hanem közös akaratból megalkotott szerződések és jogszabályok útján. E jogszabályok fokozatosan érték el az élet egyre több területét, s teremtették meg a közös európai jogrendet a gazdaságban, a pénzügyekben, a szellemi életben, a közigazgatásban és az emberi jogok területén. A folyamat sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ma már Európa szinte minden állama az Európai Unió keretei között képzeli el a jövőjét, s aligalig található olyan politikai erő, amely egyértelműen unióellenes lenne. Nagy tehát a nyomás a bent lévőkön, hogy teremtsenek belépési lehetőséget a kintieknek. Az unió folyamatosan bővül, ugyanakkor folyamatos a vita arról, hogy meddig bővülhet még. Minden bővítési kör újabb kérdéseket vet föl, és újabb aggodalmakat ébreszt NyugatEurópa társadalmaiban. Akarjáke ők a bővítést? Vagy csak a nyomásnak ellenállni nem képes politikusaikat sodorja a "keleti áradat", s így jelennek meg az újabb országok, nemzetek a biztonságot és jólétet nyújtó közösségben? Akik inkább kérnek, sőt követelnek, s emmint adnak. E nyugati közhangulat drámai megnyilatkozása volt a franciaországi és hollandiai népszavazás – látszólag az európai alkotmányról, valójában a bővítési folyamatról.
