Reggeli Sajtófigyelő, 2006. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-12-12
26 A régi tagállamok többsége korlátozáspárti Népszava 2006. december 12. Szerző: Kepecs Ferenc Az Európai Unió egyik fő célja az áruk, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlása, ám ettől az eszményi állapottól még messze állunk. Különösen sok a bepótolnivaló a munkaerő esetébe n. Tíz csatlakozó állam közül nyolc keleteurópai – köztük hazánk – számára az unión belüli élet 2004 májusában csalódással kezdődött. Szó sem volt ugyanis teljes kapunyitásról. (Az igazság kedvéért tegyük rögtön hozzá, hogy az újak sem voltak hajlandók m aradéktalanul és azonnal eleget tenni az EUalapelveknek – mi például korlátoztuk a termőföld eladását.) Az unió államai a bővítési forduló előtt olyan szabályozásban egyeztek meg, amely lehetőséget adott a munkaerőáramlás időleges korlátozására. Ezt fe jezte ki a sokat emlegetett "2+3+2”as formula. Ennek értelmében a régi tagállamok a bővítés utáni első két évben minden indoklás nélkül lezárhatták munkapiacukat a keleteurópai csatlakozók előtt. (A két földközitengeri csatlakozó, vagyis Ciprus és Málta előtt azért nem, mert ezeknek polgárai korábbi egyezmények alapján már megkapták a jogot az EUn belüli munkavégzésre.) A két év elteltével az elzárkózók még további három évre leereszthették a sorompót, ám ezt már alaposan meg kellett indokolniuk – legin kább azzal az érvvel, hogy a kapunyitás reménytelenül szétzilálná munkapiacukat. S végül, ha eltelik a három év is, akkor még mindig elzárkózhatnak egészen 2011ig, ám természetesen csak igenigen indokolt esetekben. Ezt követően azonban kötelező lesz mind enkit beengedniük, aki a 2004ben csatlakozott országokból érkezik. A régi tagországok különböző mértékben éltek a lehetőséggel. Két állam – NagyBritannia és Írország – azonnal megnyitotta munkapiacát, Svédország pedig csupán – akadályt nem jelentő – bej egyzési kötelezettséget írt elő az érkezők számára. Tíz ország – Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Luxemburg, Olaszország, Portugália és Spanyolország – részlegesesen, tehát bizonyos korlátozásokkal megnyitotta munkapiacát. És végül volt két állam – Ausztria és Németország, vagyis a magyar munkavállalók számára éppen a legkívánatosabbak – , amelyek teljesen leengedték, jobban mondva leeresztve hagyták a sorompót. E két országban ennek ellenére sok ezer magyar dolgozik, részbe n illegálisan, részben diákként, részben pedig államközi szerződések keretében. Az első két év idén május elsején járt le. Finnország, Görögország, Portugália és Spanyolország ekkor úgy döntött, hogy részlegesen vagy teljesen, de azonnal megnyitja munkapi acát a nyolc keleteurópai tagállam előtt. Belgium, Dánia, Franciaország és Hollandia, Luxemburg és Olaszország ezt az előttünk álló hároméves időszakban fokozatosan kívánja megtenni, míg Ausztria és Németország most is engesztelhetetlen maradt: feszült mu nkapiaci helyzetére hivatkozva továbbra is korlátozza a munkavállalók beáramlását. Ami Bulgáriát és Romániát illeti, az Európai Bizottság idén szeptember 26án úgy döntött, hogy támogatja e két ország felvételét. Ezzel, bár a ratifikálási folyamat még nem zárult le, lényegében eldőlt a kérdés. Nem döntötte el azonban még minden ország, beengedie területére korlátozás nélkül a két új tag munkavállalóit. Vagyis az Európai Unió – 2004hez hasonlóan – most sem egységes a munkaerő szabad áramlását illetően. C sehországban, Észtországban, Finnországban Lengyelországban, Lettországban, Litvániában, Svédországban, Szlovákiában és Szlovéniában nyitott kapukkal várják a bolgárokat és a románokat. Ausztria és Németország – ahogy ez eddigi hozzáállásuk alapján várható is volt – ebben az esetben is elzárkózónak bizonyult. Kellemetlen meglepetés volt az érintettek, különösen a bolgárok számára, hogy ugyanígy reagált Görögország is, hasonlóan Írországhoz, NagyBritanniához, Portugáliához és Spanyolországhoz. A 2004ben mé g nagyvonalú britek és írek elzárkózása bevallottan azzal magyarázható, hogy a két állam időközben megbánta korábbi engedékenységét. Mint politikusaik emlékeztetnek, két évvel ezelőtt arra számítottak, hogy néhány tízezer keleteurópai munkavállalót fogadn ak majd – ehelyett mintegy 600 ezer érkezett, kétharmaduk lengyel. A belgák, a franciák, a hollandok és a dánok részlegesen vagy feltételekkel nyitják meg munkapiacukat, az olaszok még nem döntöttek.
