Reggeli Sajtófigyelő, 2006. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-12-06
26 határokon átnyúló egészségügyi szervezetek és intézmények kialakításá ra, amelyek jelentősen javíthatják a határ két oldalán élők egészségügyi ellátását. "A kormány a jövő évben is folytatni kívánja a bevált módon, a Segítő Jobb Alapítvánnyal együtt, a határon túl nem ellátható, kivételes esetek magyarországi ellátását" - íg érte a miniszter, de arra nem tért ki, hogy szánnake erre vagy sem anyagi keretet a tárca jövő évi költségvetésében. vissza Szembesítés Új Magyar Szó 2006. december 6. Szerző: Sebestyén Mihály Az igazság fáj. Főleg h a egy közmegegyezés híjával levő ünnep a féligazságot kínálja egészként. Nem meglepő, ha a parlamentben a december elsejei önnemzeti ünnepélyesség, szembesülve a kisebbség 1918ról alkotott véleményével (azzal "a sablonossal", ami bennünk még mindig él és élni fog), felhördül. Hiszen - miért óvatoskodni a tényekkel? - többségből váltunk kisebbséggé, bejáratott gépezetként működő országrészből, százados természetes kapcsolati rendszerrel élőkből lettünk rendetlen balkánivá, másféle értékek jegyében elmaraszt alttá. Ugyanis azok az 1918as magyarok lehettek kiábrándultak, egy vesztes háború katonái, lehettek rosszban vagy jóban Károlyi gróf kormányával, az úri renddel, szovjetre kacsintó szélsőballal, egyet semmiképpen nem akartak, nem akarhattak: kisebbséggé lenni egy olyan országban, amelynek nem volt pozitív kisebbségi politikája. Amely türelmetlen volt és falánk, melynek korrupciója Európaszerte híres volt, amelynek területén 1907ben még középkori parasztfelkelés zajlik. Ahol az antiszemitizmus leplezetl en volt... A gyulafehérvári ígéreteket azok tették, akik utána a nemzeti panteonban márványba, aranyba és szóvirágos tömjénbe merevedtek. Róluk másként vélekedni, mint hódolattal, politikai demagógiájukat számon kérni szentségtörés. Mily nyűgösek e mai nagyfiúk, akik nem ismerték az ígérgetőket! Pedig azok nem tegnap lódítottak nekünk, mint Gyurcs; a történelem föléjük már kilencven éves emlékdombot rakott. Az ígéreteket senki sem siet beváltani. A baj ott van, hogy alig lelni oly dá tumra, amely mindenkinek megfelelne nemzeti ünnepként. Például december 22vel az a baj, hogy túl közel van, még nem lehet rá vagy hatvan évig az ősiség aranyát vetni. Sőt az is kiderülhet, hogy nem is mink faragtuk, a világhatalmak szeretetszolgálata dönt ötte el. Nemhiába egyeztek meg 1989ben Máltán. vissza December 5re emlékeztek Népszava 2006. december 6. Lehete a gyászt ünnepelni – tette fel a kérdést Martonyi János. A volt fideszes külügyminiszter tegnap a Polgár ok Házában beszélt, ahol megemlékeztek a 2004. december 5i népszavazás második évfordulójáról. Arról, amikor a kettős állampolgárságról kellett dönteni, s végül sikertelen volt a voksolás. Martonyi azt fejtegette, hogy a gyász ugyan nem ünnep, ám azokra a z évfordulókra is emlékezni kell, amelyek nem győzelemhez kapcsolódnak. A volt külügyminiszter azt mondta, hogy a gyávaság, a szégyen, a kisszerűség az, ami két éve megnyilvánult mint része a nemzettudatnak. Hosszan fejtegette, ne higgyük el, hogy az erköl cs és a politika két különböző dolog, akik ezt mondják, azok hazudnak. Tőkés László Királyhágómelléki református püspök, amikor a népszavazásra emlékezett, akkor hol 1956ot, hol a szeptember – októberi tüntetéseket idézte fel. Az est résztvevői hallhattak Kádár János elvtárs beszédéből is részletet. Szó volt nemzetárulásról, idegen érdekek kiszolgálásáról. Végül Tőkés kijelentette, két esztendővel ezelőtt nem a választók, hanem az őket félrevezető uraik hagyták cserben a határon túli magyarokat. Az esten, a melyen díszvendég volt Mádl Ferenc és felesége, Hende Csaba, az Országgyűlés jegyzője is felszólalt, Kaszás Attila pedig verset mondott. vissza Demonstrált az MVSZ Népszava 2006. december 6.
