Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-06
17 Blairéhez pedig a konzervatívok eladható arcainak hiánya nagymértékben hozzájárult. De a koncepciók a dott személyiségre épülnek. S ami szerinte ebből születik – vagyis az egyfajta népszavazásszerű akaratnyilvánításra hivatkozó ujcezarista vezetők – , leginkább mégis az ottani harmincas évekre emlékeztet. KözépEurópában közben a 90es években a rendszerv áltás erős emberei – Walesa és a többiek – fokozatosan eltűntek a színről. Önmagában a vezetés megszürkülése, most már tudjuk, nem járt feltétlenül a konszenzuális személyiségek előtérbe kerülésével. De jöttek az EUs ajánlatok, s azokat egyfajta elvárt et ikett is kísérte. Például az, hogy az újak vezérkarai a közös jövő alapvonalaiban értsenek egyet. S hogy túlzottan szenvedélyesen, bármit gondolnak is közben egymásról, azért ne veszekedjenek. S így is lett. Úgy tűnt, három alapcél – erős piacgazdaság, NAT O- és EUtagság – valóban alapja lett valamilyen puha konszenzusnak. Néhány politikusban, most már ez is világos, közben azért nőttek az indulatok. De egójuk különlegesen határozott felmutatására 2004 nyara előtt azért nem nagyon gondolhattak. Erős ember ek Közben persze a tagjelölteknél világos kontúrú saját jövőképek felrajzolását mindenütt elmulasztottuk. Hiszen azt hittük, hogy ezt Brüsszelben és a nagy európai fővárosokban majd egyéniesedésnek, túlzott magabiztosságnak, önfejűségnek fogják tartani. Tagokká válva azután az eddigi közös célokat kipipálhattuk, de kimunkált és megvitatott jövőképek híján más konszenzuális célok nem léteztek. S így azután mind a négy "visegrádi" országra rászakadt a politikai válság. S ebben a vákuumban – bár országonké nt másmás oldalakon – színre léptek az erős emberek. Csehországban Klaus elnök megkísérelte az egyik oldalnak kedvezve feloldani a politikai pattot. Fico a kormánytöbbséghez szélsőséges pártot is beemelt a hatalomba. A Kaczynski fivérek körül kialakuló va rsói médiaháború még sokat tapasztalt pesti kultúrínyencek fantáziáját is meghaladja. S nálunk kiderült, a jobboldal egyszerűen képtelen fegyelmezetten elviselni két egymás utáni parlamenti vereséget. A fő következtetésem ebből az, hogy igazi konszenzuál is szakaszok vagy elitcsoportok nélkül nincs valódi demokrácia. Imitálni persze lehet. S ha az új vezetők kint – lásd Higleyt – ezen már olykor szívesen túl is lépnének, az előző évtizedek konszenzusos alapjai azért nehezékként ott maradtak náluk. A csónak most sem borul fel. De ugyanezek a manőverek – ha most szorgalmasan másolni kezdik azokat az "új Európában" – ilyenek nélkül simán a vízbe fordíthatnak bennünket. Ráadásul az evezőkkel való csapkodás errefele egyelőre meghaladja a Nyugaton tapasztaltat. Fenyegető harmincas évek Sokan azt hiszik – utoljára a The Washington Postban olvastam ilyesmit – , hogy a középeurópai frusztráltság fő oka az Európai Unió. A középeurópai közvélemény azonban Brüsszellel korábban sem volt romantikus szerelmi viszonyba n. Az érdekházasság elfogadottsága nem változott. De a középrétegeket sem Brüsszel, sem a nemzetállamok nem védik úgy a globalizációs hatásoktól, mint ahogyan elvárják tőlük. S kétségtelenül az ebből következő elégedetlenség a válság egyik alapelemévé lesz . A frusztrált középosztály és a frusztrált egójú politikusok szövetsége a régiót váratlanul valóban visszalökheti a mi harmincas éveink hangulataiba. S akkor azután – EU ide vagy oda – valóban megnézhetjük magunkat. vissza Tamás Pál szociológus Százezres nagyságú EUhadsereget szeretne a lengyel államfő Hírszerző • 2006. november 6. 08:00 Lech Kaczynski szerint az Uniónak adott helyzetben szüksége lehet egy ilyen méretű hadseregre. Az államfő több európai vezetőnek is felvetette már az ötletét. 100 ezer fős nagyságú hadsereg felállítását javasolja Lengyelország az Európai Uniónak. A javaslat szerint a hadsereg válsághelyzetek során lenne bevethető, de az európai védelem is feladata lehetne adott esetben. Erről Lech Ka czynski, lengyel államfő beszélt a Financial Timesnak.
