Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-04
16 sikeresnek bizonyult a román lakosság körében az etnikai feszültség g erjesztése és a budapesti forradalom nacionalista/revansista megbélyegzése. A romániai ’56os események Temesváron hasonlítottak leginkább a magyarországiakhoz. A különböző nemzetiségek feszültségmentes együttélése – Kolozsvártól eltérően – kooperációs fel ületet teremtett a román, magyar, sváb vagy szerb diákok között, ami nem korlátozódott a diáktársadalom partikuláris kérdéseire (bentlakások építése, ösztöndíjak emelése, orosznyelvtanítás megszüntetése), hanem politikai követeléseikre is kihatott: a Teme sváron közzétett pontok szinte megegyeznek a szegedi, majd a budapesti diákok eredeti követeléseivel. Október 30án a temesvári megmozdulás akár forradalommá is válhatott volna, de ezt megakadályozta az állambiztonság ütésszerű intézkedése, és a kétezer résztvevő diák ideiglenes internálása egy üresen lévő szovjet laktanyába. Budapesti tanácskozás A forradalom napjaiban és a magyar események hatására – elsősorban, de nem kizárólag Erdélyben – több ezer ellenzéki jellegű, állam- és rendszerellenesnek m inősített cselekmény történt: nagyszabású összeesküvési kísérletek lepleződtek le (Szoboszlay, Faliboga, Margineanu, Sass), illegális diákszervezetek alakultak és működtek (a székelyföldi Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége – EMISZ, a Székely Ifjak Társasága – SZIT, a partiumi Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetsége – SZVISZ, a felső Marosvölgyi Fekete Kéz). Rengeteg lokális vagy egyéni jellegű akció is volt: hivatalos személyeket, főleg pártaktivistákat, néptanácsi vezetőket bántalmaztak vagy fenyegettek, mezőga zdasági szövetkezeteket és üzemeket rongáltak meg, szórólapokat szerkesztettek és terjesztettek. Noha egymástól függetlenül, elszigetelten cselekedtek az említett akciókban részt vevők, az elindított nyomozások nem a fennálló rendszerrel szembeni spontán e légedetlenséget tárták fel a pártvezetésnek, hanem arra irányultak, hogy bebizonyíthassák: átfogó ellenforradalmi tevékenységről van szó. A magyarországi és a romániai megtorlásban közös a folyamat kezdetének időzítése. A fordulópontot mindkét országban az 1957. január 1. és 4. között Budapesten megtartott tanácskozás jelentette. 1957. január 17én a román BM operatív parancsot adott ki a volt politikai pártok és társadalmi szervezetek tagjainak azonosítására és vezetőinek letartóztatására, majd vizsgálat kezdődött a közintézményekben dolgozók által tanúsított politikai magatartásról. "Magyar perek" A megtorlás 1958ban és 1959 első felében tetőzött: a BM 1967es összegző jelentése szerint ekkor az állambiztonság összesen 15 272 személyt tartóztatott l e. Egy 1968as kimutatás szerint 1956 októbere és 1963 decembere között összesen 24 472 embert tartóztat tak le politikainak minősített kihágás címen (ilyen volt például a tiltott határátlépés vagy a nemzetgazdaság megkárosítása); 3663 személyt az 1950ben bevezetett adminisztratív büntetés jogcímen vettek őrizetbe, majd kényszerlakhelyre és/vagy kötelező munkára irányították őket. Még nem tudjuk pontosan, hány halálos ítéletet hoztak. Részletes adatok csak az 1957. január 1. és 1959. július 31. közötti idős zakra vannak 9959 elmarasztaló ítélettel. Az 1956 utáni években több tucat halálos ítéletet is kihirdettek a katonai törvényszékek: csak 1957ben és 1958ban 45 végrehajtott ítéletről van tudomásunk, de valódi számuk ennél lényegesen magasabb lehet. A bört önben, munkatáborokban vagy kihallgatások közben 1957ben 54en, 1958ban pedig 85en haltak meg. Ehhez az adathoz hozzá kell tenni a szamosújvári börtönben 1958. július 14én kitört lázadás több tíz áldozatát. Megállapítható tehát, hogy az 1956 utáni ro mániai forradalom nélküli megtorlás méreteiben a magyarországihoz volt mérhető. Mások voltak azonban a két országban az 1956 utáni "rendcsinálás" középtávú céljai: a hatvanas évek elején Romániában fel sem vetődött a konszolidált rendszer fokozatos liberal izációja, mivel a magyar forradalom után új államépítési folyamat indult, ezzel a totalitárius állam egyszerre válaszolt a "lentről" és "kívülről" érkező kihívásokra. Mindez jól érzékelhető a megtorlások etnikai megoszlását vizsgálva: a kezdeti szakaszban, 1957ben a letartóztatottak nagy része román nemzetiségű, szélsőjobboldali meggyőződésű személy volt (a magyarok aránya a tíz százalékot érte el). 1958ban arányuk tizenöt százalékra emelkedett, és a 60as évek elején elérte a 1820 százalékot. PálAntal Sándor marosvásárhelyi levéltárosnak a Magyar Autonóm Tartomány
