Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-29
27 Nos, ezt érezhetik most sokan a kolozsvári Babeş- Bolyai Tudományeg yetem szenátusának magyar tagjai közül. Ezt érezhetik azok, akiket elkapott és magával rántott a Bolyai Kezdeményező Bizottságalelnök Hantz Péter táblakifüggesztési akciója keltette örvény. Ők nem tehetik meg, hogy szembe menjenek az árral, és ne álljanak ki Hantzék mellett, ne mondjanak protestálóan le egyetemi tisztségeikről. Még akkor is, ha jól tudják: a BKBsok partizánakciója helytelen, képtelen és törvénytelen volt. Persze ahhoz, hogy az ügy ekkora dimenziókat kapjon, kellett egy rektor, akit kör ülbelül annyi diplomáciai és hadviselési érzékkel ruházott fel a természet, mint egy konyhakredencet. A BabeşBolyai rektora előtt álló feladat persze nem volt egyszerű: kezelnie kellett a helyzetet, amely az egyetemen a táblaakció után keletkezett. Mit is tehetett Nicolae Bocşan? Először is fel kellett volna mérnie: kinek áll a zászló most, és feltehetően kinek fog állni mondjuk két hét múlva. A helyzetelőny kezdetben nyilván Hantzé, hiszen ő a médiahős, mellette áll a magyar közvélemény jelentős része, de még a románok is megadják neki a méltó ellenfélnek kijáró tiszteletet. Hátrányban van a portásegyenruha mögé bújó rektor, és vele együtt a magyar rektorhelyettesek, akiket Hantzék játéka lesre állított. Mi következett volna ebből logikusan? Szövetségk ényszer Salatékkal, akikkel Bocşannak különösebb hírverés nélkül kellett volna arról egyeztetnie: hogyan kellene előnyt kovácsolni a hátrányból, hogyan lehetne kifullasztani a táblaügyet. És van egyvalami, amit a BabeşBolyai rektoraként Bocşannak semmi szín alatt nem lett volna szabad megtennie. Éspedig azt, hogy azonnali megtorló intézkedéseket foganatosítson Hantz Péterrel és BKBs társaival szemben. Hogy kirúgassa őket az egyetemről, és ezzel mártírt csináljon belőlük. Hogy ágyúval lődözzön verebekre. Magára vessen, ha nem talált. vissza Hantzurozás Új Magyar Szó 2006. november 29. Szerző: Sebestyén Mihály A napocakolozsvári BBrektor kirúgni szándékszik Hantz Pétert. Munkaviszonyának fölbontását kezdeményezi. HP szereti szaván fogni a rektor uramat. Hantzúrozott: játékos kedvvel, de komoly arccal kiszegezte az egyetem területén a már létező román nyelvűek mellé a magyar táblákat. Megbocsáthatatlan. Nem várta be a hivatal ünnepélyes csigarohamát. Nem győzte kivárn i, míg kegy gyakoroltatik a felsőbbség által. A maga kezébe vette a közösség sorsát, ami ugyébár már nagyon hasonlít a forradalomhoz. A palotaforradalomhoz - ha a hatalmasság begyepesedett gyepűjéről tekintünk alá. Hantz kicsúszott a szokvány és szabvány zsalui közül. Kitért a birkák béketűréséből. Kilépett a táncrendből. Önállosította magát. Autonóm módon cselekedett. Nem hallgatott a józan gyávaságra. Cselekedete azért rettentő, mert ezzel felhívta a figyelmet az egyetem kettősségére. Eredeti állapotára, amit pedig oly jó lenne elfelejteni. Elkezdte az egyenjogúsítást formálissá, láthatóvá, olvashatóvá tenni. Megkezdte az egyetemhez való egyenlő jog visszahódítását. Megfordítani igyekszik a csöndes élvetemettetést. Jogérvényesítése harsány lett. Életet l ehelt a holt betűnek született döntésbe. Visszafújta a port azok arcába, akik bőven hintik szinte századéve, hinteni akarják holnap is arcunkba. (Míg sóval hinthetik be nyomunkat...) Prüszkölnek a visszafútt portól, pertől, ékezetes betűktől. Ha kétnyelvű a felirat, akkor elsikkad a foglalás, a győzelem kizárólagossága. A kisebbségi jelenlét a szimbolikus cselekvések sorában veszedelmes utat nyit meg. Az otthonosság érzetét kelti a csendre intettek között, ott, hol csak a multikulturált nacionalizmusnak sza bad otthon lennie. A maradék tűrjön, bólintson, hallgasson. Vigyorogjon. Tapsoljon. Legyen jófiú. Hogy ne járjunk leszegett fejjel, HP ugyanis nem a földre szegzett ki táblákat, nem sírjeleket készített. Az egyetem jellegét vette komolyan. Midőn a rektor és uszálya egyetlen táblát szögezne ki szívből magyarul: Pofa be! vissza
