Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-03
24 Az etnikai alapú autonómia javaslata, amely politikailag megmagyarázható a lakosság egy szegmensének szempontjából, bizonyos törvényi tisztázásokat követel. Kétségtelenül, ez a megoldás csakis a jelenlegi keret gyökeres módosításával érvényesíthető: a területi önkormányzat létrehozása vagy regionális berendezkedést, vagy pedig – egy politikailag határozott opció esetén – a román állam föderatív megha tározását feltételezi. A szabály redukálható minden közigazgatásiterületi egység abbéli képességére, hogy szabad választással létrehozza saját szerveit, amelyek által megvalósul a helyi közigazgatás. Polgármesteri hivatalok, helyi és megyei tanácsok e gy eredendő alkotmányos opció eredményeként jönnek létre: a politikai központ semmiféle úton nem avatkozik bele az említett három intézmény tagjainak megválasztásába és tevékenységébe. A kormány területi képviselője a prefektus, akinek hatásköre a köztársa sági rend és törvényesség fenntartására korlátozódik. A döntéshozatal közelítése az emberekhez, valamint a szubszidiaritás elvének befogadása általánosságban meghatározta az utóbbi másfél évtized önkormányzati politikáját. Nem lehet mellőzni az egyenletb ől azt a fajta korlátozást, amelyet a magyar kisebbség képviselői érvként hoznak fel a jelenlegi modell egy alternatívája mellett. A jelenlegi rendszer elismeri a közösségnek önrendelkezéshez való jogát a politikai dimenzió kizárásával: a megyei szervek nem alkothatnak törvényeket, a hivatalos államnyelv pedig a román marad. A helyi vagy megyei tanácsot nem lehet helyi reprezentatív gyűlésekhez igazítani, a helyi autonómia pedig nem feltételezheti önkormányzati szervek létrehozását egy bizonyos területen többséget alkotó nemzeti kisebbség kívánsága függvényében. Románia egységes, decentralizált államként a jogi egységességet javasolja. Etnicitás és alkotmányos tervezet Nyilvánvalóan túllépnek a jelenlegi alkotmányos kereten a magyar vezetők által felve tett megoldások, amelyek a túlnyomórészt magyarok lakta térség szintjén működő önkormányzati rendszer elismerése felé mutatnak. Annál is inkább, hogy 1991ben és 2003ban két alkotmányos elemet nyilvánítottak módosíthatatlannak: az állam egységes jellegét, valamint a román nyelv hivatalos államnyelvstátuszát. Nem kevésbé igaz – és a demokratikus európai modell is elfogadta egy ilyen gyakorlat legitimitását – , hogy bármelyik politikai párt jogosult az alkotmányos rend békés úton történő módosításának kezd eményezésére: egyetlen témát sem lehet a priori törölni a közvita napirendjéről, ha az nem ellentétes az alkotmányos demokrácia minimális szabályaival. A területi autonómiával kapcsolatos elképzelések megfogalmazása az alaptörvény által központi értékkén t elismert pluralizmus kifejeződése, amíg nem társul hozzá antidemokratikus gyakorlat. Az etnikai alapú autonómia javaslata, amely politikailag megmagyarázható a lakosság egy szegmensének szempontjából, bizonyos törvényi tisztázásokat követel. Kétségtele nül, ez a megoldás csakis a jelenlegi keret gyökeres módosításával érvényesíthető: a területi önkormányzat létrehozása vagy regionális berendezkedést, vagy pedig – egy politikailag határozott opció esetén – a román állam föderatív meghatározását feltételez i. Mindkét esetben kikerül az egyenletből az egységes decentralizált modell. (...) a magyar kisebbség pártjai által az állam átrendezésére tett javaslatoknak van egy hiányosságuk, amelyet lehetetlen elhanyagolni: egy közösségi törekvés részeként egy as zimmetrikus projektet eredményeznek. Másként megfogalmazva, a magyar félnek jutó autonómia azonosítása/konfigurációja előtérbe kerülne egy országos érvényességű, rugalmas és hiteles helyi közigazgatási keret körvonalazására irányuló erőfeszítéshez képest. A regionalizációra/föderalizációra helyezett etnikai hangsúly elbátortalanítja a többközpontú alkotmányos modell ésszerűségére kihegyezett vitát, amely modell alkalmazható lenne a köztársaság egészére és minden polgárára. Egy regionális alternatíva fel tétlenül megköveteli a központ és a területi egységek közti viszony újragondolását. A politikai döntés eleme bekerül a regionalizáció paradigmájába, tükröződve a kormányzat meghatározó elemeinek regionális szintű kifejlesztésében, beleértve egy reprezentat ív gyűlést és egy annak felelős kormányzatot.
