Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-27
14 "Az Iskola Alapítvány az erdélyi magyarság életében fontos pozitív példák egyike, amely azt a felismerést erősíti, hogy a magyar közös ség boldogulásához nem elég a politikai küzdelem, nem elég a harc: emellett építkezni, dolgozni kell" - jelentette ki Markó Béla szombaton, Kolozsváron, az alapítvány létrehozásának tíz éves évfordulója alkalmából tartott rendezvényen. A RMDSZ által 1996ban létrehozott, jelenleg is kiterjedt oktatási támogatási rendszert működtető intézmény megalakulását közel százan ünnepelték: az alapítvány alapítóit, köztük az RMDSZ vezető tisztségviselőit, köztük Takács Csaba ügyvezető elnököt, az egykori és jelenleg i munkatársakat, valamint a nagyszámban jelen lévő kolozsvári értelmiségieket Kelemen Hunor az intézmény jelenlegi vezetője köszöntötte. Az RMDSZképviselő az Iskola Alapítvány eddigi tevékenységét ismertetve közölte, az alapítvány több mint tízezer magyar fiatal számára nyújtott szociális ösztöndíjat, és 130 ezer diáknak folyósított oktatási nevelési támogatást. Beszédében az RMDSZ elnöke előbb az alapítvány létrehozását megelőző időszakot elevenítette fel, majd úgy értékelte, az Iskola Alapítvány példáj a ma is előremutató, hiszen az RMDSZ egy másik alapvető célkitűzése, a székelyföldi területi autonómia megteremtése tekintetében is azt példázza, hogy nem kell kivárni az ehhez szükséges törvényes keretek megszületését: addig is dolgozni, tenni kell az aut onómiáért. Álláspontja szerint ezt a felismerést tükrözi a Szövetség a Székelyföldért elnevezésű önkormányzati társulás is: e tekintetben az elnök reményét fejezte ki, hogy még december elején sikerül bíróságon bejegyeztetni a társulást. "Ma a feladat, a f elelősség ugyanaz, mint 15 évvel ezelőtt: küzdeni a politikai eszközökkel, és dolgozni a civil társadalom, a szakma, mindannyiunk eszközeivel a magyarság önállósága érdekében" - szögezte le az RMDSZ elnöke a rendezvényen. viss za A civilizáció folyamata Új Magyar Szó 2006. november 27. Szerző: Bíró Béla A csatlakozás előtti utolsó országjelentésbe magyarországi javaslatra, a román megfigyelők tiltakozása és az RMDSZképviselők furfangos távol tartása ellenére is fontos ki sebbségvédelmi kitételek kerülhettek be. De itt és most nem örvendezni szeretnék, hanem arról töprengeni: kiket is képviselnek azok a román megfigyelők, akik a Moscovicijelentés vitája során magyar kollégáik távollétében méltányosnak tartották minden köve t megmozgatni azért, hogy a kisebbségvédelmi kitételek ne kerülhessenek be a jelentésbe. Azon is elgondolkodhatunk, hogy kötelességee a magyar nemzetiségű tisztségviselőknek a nyilvánosságban a román kulturális közösség "államiintézményi" álláspontját ("többségi" döntéseit) elfogadni? Ők ugyanis állami beosztásaikban elvileg egyszerre képviselik az intézményt (implicite az állampolgári nemzetet) és annak a kulturális közösségnek a tagjait, melyből vétettek. Ahogyan a román tanárok esetében is fölmerül a kérdés: milyen mértékben nyilváníthatják önmagukat az állampolgári nemzet képviselőinek, ha kisebbségi kollégáik véleményét figyelembe sem hajlandók venni? Vane joguk az államot és a román kulturális közösséget fenntartás nélkül egybemosni? S ha van, a kkor milyen alapon kampányolnak - szégyenérzet nélkül - az Unió intézményeiben az állampolgári nemzet eszméjével és egy olyan egyetem "multikulturalitásával", amely a gyakorlatban megtűri azt, hogy bizonyos tárgyakat magyar nyelven oktassanak, de amelynek szenátusa a többségi demokrácia alapján dönt minden olyan kérdésben, amelyben a döntés a posztnacionalista demokráciákban egyértelműen a kisebbségeket illetné meg. Hogy a magyar feliratokat - az erre vonatkozó határozat és a Nyugaton forgalmazott ilyen jel legű propaganda ellenére - egy év múltával sem lehet elhelyezni, s amikor Hantz Péter erre magánakcióként kísérletet tesz, azt az egyetem vezetői karhatalommal hiúsítják meg, vane jogunk a különböző döntéshozatali funkcióban alájátszani annak a kettős mér cének, amelyet román kollégáink a Nyugat tájékozatlanságát kihasználva alkalmazni szeretnének? Nem vagyok híve a fölösleges hősködésnek, a román nacionalisták értelmetlen provokálásának meg még kevésbé. Hantz Péter racionális és kétségtelenül hatásos magá nakcióját azonban nem tartom annak. A bennünket megillető jogok érvényesítéséről lemondani - egy olyan "jó viszony" jegyében, amely voltaképpen senki számára sem jó - sem nekünk, sem a román partnereknek nem használhat. Ők ugyanis a mi "simulékonyságunkra" alapozva továbbra is abban a hitben ringathatják magukat, hogy nyíltan antidemokratikus eljárásaik és leplezetlenül kisebbségellenes mentalitásuk az új Európában ugyanazzal a felhőtlen derűvel forgalmazható, mint a régiben.
