Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-25
15 - Nem. Természetesen figyelek a visszhang ra is, de csak akkor, ha érveket is tartalmaz, mint például Kis János írásai. Más műfajban pedig egyetértek a Védegylet pontjaival, amelyeket önök is közöltek. Ezek a jogállam jogaihoz a válságból kisegítő magatartási kódexet is adnak, a többi között kimon dva, hogy sem jobb, sem baloldalinak lenni nem jellemhiba, vagy hogy árpádsávos zászlóval tüntetni félelemkeltő. Végül utalnék más nézőpontok fontosságára is, amelyeket nem az itthoni "Gyurcsány- vagy Orbán"logika ural. A Frankfurter Allgemeine Zeitung h osszú cikkben méltatta az elnöki válságkezelés módját, és két alapvető európai intézmény vezetője is kifejezte egyetértését már október közepén. - Érti vagy érzie ön azt az indulatot, amely a miniszterelnököt fűtötte őszödi beszédének elmondásakor? - H a az egésznek a dramaturgiáját nézem, akkor pontosan értem, hogy miről beszélt. De azon nem lehet átsiklani, hogy másfél évig tudatosan hagyta tovább romlani a költségvetés helyzetét, csak azért, hogy választást nyerjen, és azután fogjon majd hozzá az álla mi pénzügyek rendbetételéhez. - Úgy tudjuk, hogy ön tisztában volt a valódi adatokkal, hiszen a Miniszterelnöki Hivataltól kapott egy dossziét, amely azokat tartalmazta. - Valóban, kaptam egy anyagot, amelyet végül nyilvánosságra is hoztunk. Aki azt elo lvassa, tudhatja, hogy engem úgy tájékoztattak: "Úgy növekedünk, hogy abból holnap sem lesz baj." A nyilvánossággal is közölt valótlan adatokat kaptam meg én is. - Jól értjük, a személyes fölháborodás is közrejátszott a beszédében? - Nem. Nem értik jól. - Akkor hagyjuk. Elfogadta a miniszterelnöki bocsánatkérést? - Tudomásul vettem. A kormányfő azonban nem mondta ki azt a megtisztító mondatot, amelyre az országnak is szüksége lett volna: "ezt nem lett volna szabad megtenni". - A politika, úgy fest, egyfajta irracionális térbe került. Nem érzi úgy, hogy ön is ennek a térnek a fogságába esik akkor, amikor mondjuk Orbán Viktor aláírásokat akar gyűjteni az államfői méltóság megőrzéséért, és alaptételként használja az ön által bevezetett morális válság mi nősítést? Nem tart attól, hogy az a képzet alakul ki önről, hogy a Fideszt segíti? - Az ilyen beállítás ellen a leghatározottabban tiltakozom, és bosszant, amikor eszközként akarnak használni. Arról azonban mindenkit biztosíthatok, hogy döntéseimet, megsz ólalásaimat még ez sem tudja befolyásolni. Ugyanígy állíthatom, hogy sem a kuruc.info, sem a 168 Óra nem befolyásol abban, hogy mikor szólalok meg. A Sándorpalota mindig kívül marad a napi politika irracionalitásán. - Megszólalásait mégis azonnal beépít i a Fideszretorika. - Az elnök nem a két nagy párt mindenkori á lláspontját méricskélve alkotja meg saját véleményét. Az elnök nem minden egyes pillanatban áll középen, hanem elveket képviselve szólal meg. De egyenlő távolságot nehéz is lenne tartani, hiszen minden párt kacskaringós úton halad. Ők pedig ahhoz viszonyít ják, hol áll az elnök, hogy az ő útjaik épp merre kanyarodnak. De igazuk van, a politika valóban irracionális térbe került. Ennek oka az intellektuális szabadság hiánya. - Mi a megoldás? - A jogállamban és a parlamentáris rendszerben való bizalom helyre állításáról már beszéltem. A megoldás útjában áll azonban a mélységes pártpolitikai megosztottság is. A válság összeforrt a megosztottsággal, és ez rombolja a morált is, hiszen a politikai álláspont sokszor felmentésként szolgál. A megosztottság már az emb erek józan eszét veszi el, és megszüntetése azért is nagyon nehéz, mert a szembenállás intézményesült. Túl sokan élnek abból, hogy működtetik a nyilvánosság azon intézményeit, amelyek arra szolgálnak, hogy ezt a megosztottságot a saját híveikben fenntartsá k. - Mégsem tudja kikerülni, hogy a politika napi szereplői értelmezzék a mondatait. Mondunk egy példát: az Operaházban azt mondta, hogy '56nak nincs olyan szimbolikus jelentőségű alakja, mint 1848nak volt Petőfi vagy Kossuth. - Úgy van.
