Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-03
13 szorgalmazta különösebb vehemenciával, nagyjából azóta tehát, hogy 1996ban belépett a román kormányba, és nyilván tekintetbe vette, hogy a partner pártok ezt várták el tőle. Az úgynevezett modern európa i regionalizmus hangsúlyozása azonban, úgy látszik, nem vette el az eredeti kérdés élét, és a területi autonómia még ma is politikailag kockázatos követelésnek számít. Mi szól ellene, és mi szól mellette? – kérdeztük Bíró Bélát, a csíkszeredai egyetem okta tóját, újságírót, aki szerint ez egyrészt azzal magyarázható, hogy a román törvényhozás elfogadott egy olyan törvényt, amely lehetőséget ad arra, hogy az önkormányzatok összefoghassanak, területi együttműködést hozhassanak létre. Ezzel törvényesen létrejöh etnek autónómiakezdemények. A másik ok, hogy a román politikai helyzet rendkívül instabil, valószínű, hogy Románia uniós csatlakozása nem marad fenn a jelenlegi hatalmi struktúra, és valószínűleg előre hozott választások lesznek. Ez az RMDSZt is arra kész teti, hogy az autonómia ügyét intenzívebben vegye elő. Számolni kell azzal is, hogy Románia már a csatlakozás küszöbén áll, de az ország területi átszervezése még nem történt meg. Nem történt meg a szélsőségesen centralizált államapparátus decentralizációj a, ami pedig az integráció elkerülhetetlen föltétele. Igaz, hogy Romániában létrejöttek a régiók, de ezek mesterséges kreálmányok, semmi közük sem a hagyományokhoz, sem a való élethez. Ezeket valószínűleg módosítani fogják, és akkor arra kell törekedni, ho gy legyen olyan régió, amely nagyrészt a Székelyföldet foglalja magában. Mindezek együtt teremtenek kedvező feltételeket arra, hogy az autonómia ügyét jó eséllyel lehessen képviselni a román törvényhozásban. Mi az oka annak, hogy a Székely Nemzeti Tanács m ost lép fel az autonómia kérdésében? Nem lennee kedvezőbb néhány hónapot várni, amíg Románia az unió tagja lesz, hiszen lehetséges, hogy akkor új, kedvezőbb feltételek lesznek – kérdezte a Tizenhat óra riportere. Bíró Béla szerint ez így van, valóban új f eltételek lehetnek, ugyanakkor a Székely Nemzeti Tanácsnak érdeke, hogy két jó artikulált ideológiai tábor álljon egymással szemben. A Székelyföldön gyakorlatilag nem létezik a jobboldal, és a létezés látszatát éppen az autonómia témájával tudja fenntartan i. Számukra fontos az autonómia kérdése az előre hozott választások szempontjából is. Ugyanez Markóék számára is fontos. Bíró Béla úgy látja, hogy az autonómia fókuszba kerülésének belpolitikai okai vannak. Ő biztos benne, hogy a csatlakozás után, ha megva lósul a decentralizáció, a Székelyföldön automatikusan kialakulnak olyan jogosítványok, amiket – egyszerűen a szubszidiaritás elvéből fakadóan, a növekvő helyhatósági önállóságból fakadóan – minden további nélkül el tudnak érni. Például a nyelvhasználat ké rdésében elég lesz helyi szinten, egyszerű többségi akarattal dönteni. Bíró Béla szerint a román politikai elit az autonómia kérdését megpróbálja hisztériák és idegeskedés nélkül figyelmen kívül hagyni. Egyrészt azért, mert a népszavazásra, amit a Székely Nemzeti Tanács erőltet, nincs jogi lehetőség, mert alkotmányellenesnek lehet nyilvánítani. A román alkotmány kimondja, hogy Románia nemzetállam, és a hatalom alanya, birtokosa a román nép. Az alkotmány nem nevezhető eukonformnak, de Strasbourgban mégis el lehetett fogadtatni azzal, hogy a románok arra hivatkoztak, hogy a románt ebben az esetben nem etnikumként, hanem politikai közösségként kell értelmezni. Viszont amikor az alkotmányt otthon értelmezik, azonnal a XIX. századi módon teszik, vagyis azt mondjá k, hogy a román nemzet kulturális közösséget jelent, és a román népet jelenti, ezért a magyar nyelv nem lehet hivatalos nyelv, stb., stb. Itt egy súlyos ellentmondás van, amit huzamos ideig nem lehet fönntartani. Milyen előnyei és hátrányai lehetnek az aut onómiának? Hogy működik ez NyugatEurópában – tette fel a kérdést a Tizenhat óra riportere, aki Svájcot említette példaként. Bíró Béla szerint Svájc nem szerencsés példa, hiszen ott a kantonok mininemzetállamokként működnek. Ugyanakkor az olaszországi DélTirolban vagy Spanyolországban sokkal lazábban élnek együtt az emberek az autonómia keretei között. A Székelyföld esetében ez utóbbiról lehet szó. Jelentős előrelépésnek tartja, hogy az autonómia kereteiben nemcsak az itteni magyarok élnének, hanem a romá nok is, ami az ő számukra is pozitív hatással járna. Úgy látja, az érzelmek egyre inkább háttérbe kerülnek, és egyre nagyobb szerepe lesz a racionális gondolkodásnak. A Román Liberális Párt például elismeri a kulturális autonómia igényét, a parlamentben be nt lévő, és a Demokrata Párt és a Konzervatív Párt által akadályozott nemzetiségi törvény kulturális autonómiára vonatkozó kitételeit elfogadja és elismeri, ez a párt a területi autonómiát is elfogadja, csak etnikai autonómiát nem fogad el. Az etnikai auto nómiát nem követeli szerencsére sem az RMDSZ, sem a Székely Nemzeti Tanács. Bíró Béla úgy látja, hogy a demokratikus Európában elképzelhetetlen, hogy egy olyan területen, amelyen egy népcsoport 80 százalékot megközelítő arányban él, megakadályozható legye n, hogy ez a népcsoport a saját sorsát ő maga rendezze és szervezze. Ha az Európai Unió nem ilyen demokratikus alapokon nyugodna, az az unió halálát jelentené. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az Európai Unióban mindenki kisebbség – mondja Bíró Béla. – Minden többségi nemzet is kisebbségként van jelen az Európai Unió államszervezetében. Ha az Európai Unió úgy tud működni, hogy a kisebbségek számára optimális helyzetet tud biztosítani, akkor az unió fennmaradhat. Ha ezt
