Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-03
11 meg lehet fogalmazni, de amikor kijött az őszödi beszéd, nem tűnt logikus e lvárásnak, hogy az elnök arról is megemlékezzen, hogy Orbán Viktor választási ígéreteiben is vannak problémás elemek. Mert amikor az őszödi beszéd miatt kifogások fogalmazódtak meg, az nem csak az ellenzék általában elvárható kötelező gyakorlata volt. A kö ztársasági elnök nem részese a politikai versenynek, ő azért kritizál, mert minden politikai szándéktól függetlenül kifogásolható, hogy a kormányzás úgy zajlott, hogy a kormányfő tudatosan nem hozott meg bizonyos szükséges intézkedéseket, vagy épp az ellen kező irányba tett lépéseket, tehát a kormány rendszerszerű működésével kapcsolatban vethetők fel kérdések. Ez a gyakorlat az ellenzéki tevékenység megítélésétől függetlenül is adott, és önmagában kritikára szorul. MN: De az eseményeket, a politikai közél etet követő ember azért érez ebben az egész eseménysorozatban egy jó adag képmutatást. Úgy teszünk, mintha meg lennénk lepve, hogy a politikusaink hazudtak a kampány során, mi meg nem tudtuk volna. Mintha egy bábszínházban ülnénk, és amikor véletlenül megl átjuk a paraván mögött a színészeket, sopánkodunk, hogy eddig erről miért nem szólt nekünk senki. És ennek a kissé mesterséges felháborodásnak lett a köztársasági elnök az egyik vezérszónoka. KF: Az elnök szeptember 18i beszéde úgy kezdődik, hogy az ős zödi beszéd "tartalmi szempontból nem jelentett újdonságot". Nem akart úgy csinálni, mintha ebből a szövegből vált volna világossá számára, hogy volt egy rossz költségvetési helyzet, ám a választásokig mégsem a szükséges, hanem azzal ellentétes irányú inté zkedések születtek, most meg hirtelen valami egészen más. MN: Annak, hogy ismét kiderült, az emberek morálisan sokkal elnézőbbek a számukra kedves vezetőkkel, mint az ellenféllel szemben, van valamilyen tanulsága az elnökre nézve? KF: A politizáló közv élemény valóban szelektíven kezeli ezeket a morális kategóriákat. De nem biztos, hogy ezzel az egész magyar közéletet le lehet írni. Azok, akik csak csendes szemlélői, lehet, hogy ma is igénylik ezt a kicsit tanáruras szerepet és attitűdöt. Az elnöki szere p mindig a konfliktus idején értékelődik fel. Máskor teszi a dolgát, vezeti a népszerűségi listákat, és felhalmoz egyfajta bizalmi tőkét. Amikor pedig baj van a politika tartalmával, és alapvető kérdéseket kell tisztába tenni, hogy például hogyan lehet kés zülni egy választásra, s ilyenkor mi engedhető meg és mi nem, akkor az egy olyan válsághelyzet, amiben ezt a felhalmozott tekintélyt latba kell vetni. MN: Az elnököt többen, több helyen is vádolták azzal, hogy túlment az alkotmányos jogkörén. KF: Dőres ég feltételezni, hogy pont Sólyom László lesz az, aki megszegi a részben egykor saját maga által konkretizált alkotmányos szabályokat. A köztársasági elnök nyilatkozattétellel nem tudja túllépni a hatáskörét, így valamennyi eddigi nyilatkozata miatt ilyen aggályok felvetése alaptalan. Ami pedig a frissebb kritikákat illeti: a hírekkel ellentétben nem utasította a rendészeti minisztert arra, hogy ne alkalmazzanak erőszakot. Ide hívta, hogy tájékozódjon, amit rendszeresen megtesz más miniszterekkel is. Megáll apodtak és megerősítették egymást, hogy nem lenne jó, ha erőszakkal oszlatnák fel a demonstrációt. Sólyom László nagyon határozottan kijelentette: ő is így érzi, de alkotmányos jogköréből fakadóan nem kérheti ezt a minisztertől. Ebben maradtak, meg abban, hogy a beszélgetés tartalma és eredménye nem a nyilvánosságra tartozik. Ehhez képest pár órával később nyilvánosságra került, teljesen kitekert formában. MN: "Az Országgyűlés a bizalmi szavazással arról is dönteni fog, hogy a miniszterelnök megengedhető eszközöket használte az országgyűlési választások megnyerése érdekében" - írta az elnök a frakcióvezetőknek küldött levelében. Miközben a patthelyzetet feloldva sikerült a politikát a parlament falai közé terelnie, amit fontos eredménynek tartok, a bizalm i szavazás aktusát önkényesen morális ítélethozatalnak állította be, ami legalábbis meglepő. KF: Nem hiszem, hogy ez lenne a helyes értelmezés. Amikor a levélben Sólyom László így fogalmazott, akkor lényegében összegezte az ügy lényegét, megerősítette, h ogy továbbra is egy alapkérdésről van szó. A parlamenti bizalom ugyanis nem lehet szelektív, nem fejezheti ki, hogy a koalíció ezt vagy azt a programot támogatja, hanem az egész, Gyurcsány Ferenc által megszemélyesített politikai csomagra vonatkozik, amine k része minden 'szödön elhangzott tézis is.
