Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-21
16 elit színejava, politikusok, művészek, tudósok. Lám, hova jutott a világ! Egy trónörökös hajt főt a forradalmárok előtt. A demokrácia diadala. A királyi család figyelmessége. A magyar szabadságharcosok persze nem egy monarchiát, hanem a szovjet megszállók által kikényszerített zsarnoki kommunista rezsimet akarták vérük árán megdönteni. Büszke arra – mondta ötvenhato t méltatva Wales hercege, Charles Philip Arthur George a megtorlás elől menekülőket befogadó brit monarchia nevében – ahogyan Anglia megmozdult a forradalom hírére. „És nemcsak azért, mert az emberek felajánlásaikkal, ruhaneművel támogatták a menekült magy arokat – mondotta , hanem befogadták, iskolaztatták és talpra állásukban segítették őket”. A húszezer emigráns végül is gazdagította a szigetország társadalmát, kultúráját. A herceg nem mulasztotta el tréfás dícséretben részesíteni a gálaesten föllépő Mag yar Állami Népi Együttes táncosait, gesztusokkal jelezvén, irigyli ahogyan ezt az ördöngős verbunkost járják. A legényessel amúgy épp a trónörököst akarta meglepni az eseményt szervező londoni Magyar Kulturális Központ, tudván, mennyire megtetszett neki má r korábban is a magyar népi tánc. VIII. Henrik és II. György egész alakos portréja előtt, a kis pódiumon ropta is vadul a párjával a három legény a szatmári és kalotaszegi táncot az együttes a három zenészének lendületes játékára. Ahogyan Bogyay Katalin ap osztrofálta, a „nemzet kincsét”, Sebestyén Mártát is a Walesi hercegnek szánt meglepetés kedvéért hívták meg, hiszen már két ízben is nagy élvezettel hallgatta Az angol beteg című film magyar dallamával az angolok szivébe lopózott énekesnőt. A Kossuthdíj as Sebestyén Márta, akárcsak az est többi föllépő művésze, a szabadságharc atmoszférájához illő népdalt választott; lélekbe markoló fájdalommal szólalt meg a Bartók gyűjtötte, dunántúli dallam: „Leszállott a páva/ Vármegyeházára/ csőrében visz vizet/ a rab ok számára./ Rab vagyok, rab vagyok/ szabadulást várok, / csak az Isten tudja, / mikor szabadulok.” Vásáry Tamás, akinek világkarrierje a szigetország 56os befogadottjaként indult, most, ötven évvel később, Chopin Forradalmi etűdjével, Bartók Este a szék elyeknél című opusával és Liszt XV. Magyar rapszódiájával köszönte meg a trónörökösnek. Soha ilyen érzelmekkel telített, siratóének módjára előadott, balladásan megindító interpretálását a sokadjára hallott Bartókműnek! Fergeteges sikert is aratott a kirá lyi palota magas közönségének körében.” Úgy vélem az 56os forradalom minden egyébnél fontosabb volt a XX század magyar törénelmében, – idézte A szabadság hangja című, frissen megjelent intejúkötetéből, Péter Lászlónak a londoni egyetem 56os emigráns tör ténészprofesszorának a szavait Bogyay Katalin az esten – 56 ugyanis megváltoztatta Oroszországot, része lett a szovjetek „tanulási folyamatának”, ami magába foglalta a berlini 1953at, Poznan '56 márciusát, a magyar '56ot, a prágai '68at, a lengyel Szol idaritás 1980as évét. E tanulási folyamat során szembesültek azzal a ténnyel az orosz megszállók, hogy valamikor ki kell vonulniuk keleteurópai birodalmukból. A három matuzsálem, Brezsnyev, Csernyenko és Andropov után jött aztán a fiatalabb Gorbacsov, aki ifjabb korában beutazta feleségével Olaszországot, ahol is azt a meglepő felfedezést tette, hogy noha az olaszok a rothadó kapitalizmusban élnek, mégis boldogok. Hogyan egyeztethető ez össze? S hogy Gorbacsov végül nagy dolgot vitt végbe, az szerintem enn ek a tanulási folyamatanak köszönhető, amiben a magyar forradalom fontos szerepet játszott” – értelmezte Péter László szavaival a kulturális központ igazgatónője az angol közönség számára 56 történelmi jelentőségét. Börtönéveit, a szabadságharc véres napj ait, menekülésének körülményeit és okait idézte meg plasztikus megjelenített elbeszélésében az '56os emigráns író, Határ Győző. A Kossuthdíjas költő, mint kiderült, épp aznap töltötte be 93- életévét. Lady Solti apró történeteket fölidézve, férjének Magy arország iránti olthatatlan szeretetéről beszélt, és a húszezer menekültet befogadó Egyesült Királyság korabeli segítőkészségét méltatta. „Mennyből az angyal, menj sietve/ Az üszkös, fagyos Budapestre./ Oda, ahol az orosz tankok/ Között hallgatnak a harang ok. (..) Mondd el, mert e világ csodája: egy szegény nép karácsonyfája / A Csendes Éjben égni kezdett/ És sokan vetnek most keresztet (...) Mert ez nagyon furcsa karácsony/ A magyar nép lóg most a fákon. (...) Mert ő sem szól már, nem is vádol/ Néz mint Kr isztus a keresztfáról...” – hangzik el Márai Sándor megrendítő karácsonyi üzenete, a Mennyből az angyal – honfitársainak, a dermedt Budapesten – az Oscardíjas Jeremy Irons drámai előadásában. A megindultság néma perceit az elismerés tapsa törte meg, egy l élektől lélekig szóló, nemesen egyszerű és emelkedett, minden ízében magas művészetet prezentáló, ünnepi est záróakkordjaként, ahol a méltóságteljes emlékezés kézenfogva járt a hercegi természetességgel, a megilletődöttség a meleg baráti légkörrel, a proto kollt elsöprő közvetlenséggel. A pezsgős fogadáson a szigetországban élő ötvenhatos szabadságharcosokkal koccintott a hercegi pár. A terem sajátos légkörében a brit közélet korifeusai, miniszterek, művészek elegyedtek, ismerkedtek, csevegtek az ünnepelt v eterán ötvenhatosokkal, akárha „egy tálból cseresznyéztek volna”. Itt baroness Thatcher jólismert, szőke frizurája
