Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-15
27 Mi jel enti az igazi veszélyt KözépEurópában? Népszava 2006. november 15. Szerző: Kepecs Ferenc Míg Orbán Viktor Fideszelnök, a magyar jobboldal legfőbb vezetője olyan nyilatkozatot tett, mely szerint KözépEurópát igazából nem a szélsőjobb, hanem a "kommunis ta hatalomgyakorlás módszereinek újjászületése” fenyegeti, addig az ugyancsak az Európai Néppárthoz tartozó Angela Merkel német kancellár hathatósabb fellépést követelt az erősödő németországi szélsőjobboldal ellen. Orbán Viktor múlt csütörtökön Brüsszel ben megismételte azt a két héttel korábban Strasbourgban tett felszólítását, amely szerint az Európai Uniónak nem kellene támogatnia hazug és a kommunizmus örökségét továbbvivő kormányokat. A strasbourgi kijelentés kapcsán hazánkban vita bontakozott ki: vajon úgy kelle érteni ezt, hogy az EU szüntesse be Magyarország pénzügyi támogatását. Orbán ezt az értelmezést cáfolta, ám a kormánytáboron belül ennek ellenére is akadt olyan vélemény, amely szerint az ellenzéki vezető kijelentése hazaárulással ér fel. A brüsszeli konferencián, melyet a CDUhoz közelálló Konrad Adenauer Alapítvány és az Európai Parlament magyar néppárti delegációja közösen rendezett, Orbán ezen felül egyfajta veszélyességi rangsort is felállított. KözépEurópában – mondta – nem a széls őjobboldal újjászületése az igazi veszély – ez a politikai erő ugyanis nem igazán befolyásos – , hanem a szélsőbal. A Fideszvezető szerint ennek hagyományai "megfertőzték a társadalmat”. Orbán e kijelentése alapvetően ellentmond saját, ugyanezen témában elfoglalt alapállásának. Mert bár az MSZPt gyakran minősíti az MSZMP örökösének, vádolja az elődpárt diktatórikus törekvéseinek továbbvitelével, bírálatainak tartalma éppen ellenkező irányú: az MSZP – SZDSZ kormány tevékenységében leginkább annak piacpárti, "kapitalista” elemeit "pécézi ki”, ő maga viszont egyfajta "antikapitalista”, "gondoskodó” politikus képében lép fel. Különösen tetten érhető volt ez a Fidesz ígéretet ígéretre halmozó tavaszi választási kampányában. Szociológusok szerint egyébként igaz, hogy az államszocialista ideológia megfertőzte a magyar társadalmat – még ma is túl sokan várnak mindent a gondoskodó államtól – , ám a jelek szerint a fertőzés legfőbb továbbvivője jelenleg éppen a Fidesz. Orbán az általa veszélyesnek minősített szélsőbal t gyakorlatilag azonosítja az MSZPvel, ami saját kritikai alapállása alapján is képtelenség. Szélsőbaloldalinak néhány töredékpárt minősíthető – mint például Thürmer Gyula Magyar Kommunista Munkáspártja – , de hogy ezek veszélyesek lennének a magyar vagy a többi középeurópai társadalmakra, azt senki sem gondolhatja. Ha körülnézünk a térségben, azt vizsgálva, mely pártok okozzák a legtöbb galibát, szinte kivétel nélkül szélsőjobboldali szervezeteket találunk: a Lengyel Családok Ligáját, a Szlovák Nemzeti Pá rtot vagy a Nagy Románia Pártot. S az a néhány ezer ember is, aki az elmúlt hetekben a Kossuth téren a Gyurcsánykormány nadrágszíjmeghúzó intézkedései ellen tüntetett, ezt nem vörös zászlók alatt tette. Éppen ellenkezőleg: a téren csaknem annyi árpádsávos lobogót lehetett látni, mint nemzetiszínűt. Merőben másként látja a helyzetet Orbán elvbarátja, Angela Merkel. A Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnök asszonya, kancellár a német rendőrszakszervezet berlini kongresszusán felszólalva az eddiginél erő teljesebb fellépést szorgalmazott a szélsőjobb ellen. Természetesen hasonló értelemben szólalt fel ugyanazon a kongresszuson Kurt Beck, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke is. Mindezt annak ellenére, hogy Németországban a szélsőbaloldal lényegesen erőseb b, mint Magyarországon, és nem is tekinthető teljesen veszélytelennek. Hiszen a berlini Szövetségi Gyűlésben frakcióval képviselteti magát egy olyan párt, amely nem megy a szomszédba némi baloldali populista demagógiáért, és amelyben kifejezetten kommunist a szárny is működik. A józan német politikai erők azonban – és ebbe a kategóriába valamennyi parlamenti párt beletartozik – megértették: az igazi veszély a szélsőjobb irányából fenyeget. E felismerés nem is igényelt különösebb éleslátást – elég, ha csak a kommunista világrendszer bukására, a Szovjetunió eltűnésére és a szélsőjobbal szerzett német történelmi tapasztalatokra gondolunk. És a megértést nemcsak történelmi, hanem jelenkori politikai tapasztalatok is segítették. Egyre gyakoribbak ugyanis a szélső jobboldaliak által külföldiek vagy német demokraták ellen elkövetett erőszakcselekmények,
