Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-11
19 egyik este néhány száz ember előtt verset olvasott fel a Kossuth téren, amely arról szólt, hogy 50 évvel ezelőtt éppen olyan agresszívan lépett fel a karhatalom a szabadságra vágyókkal szemben, akár ma. A z utcai politizálásban a parlament korelnöke, az ugyancsak fideszes Horváth János is részt vett. Debreczeni József ezzel kapcsolatban megjegyezte, nem véletlenül hagyta szó nélkül mindezt a legnagyobb ellenzéki párt, s tűrték azt is, hogy Kelemen András a tüntetők egy csoportjához csatlakozva alkotmányozó nemzetgyűlést, ideiglenes kormányt követeljen. Azt az Ékes Ilonát sem figyelmeztették, aki elismerte, hogy a tüntetők egyik hangadójával, a szélsőséges akcióiról elhíresült Tomcattel (polgári nevén Polgár Tamás) tartott kapcsolatot. Demeter Ervin, az Orbánkormány titokminisztere pedig állítólag Grespik Lászlóval, a Kossuth tériek jogi képviselőjével találkozott. A zavargások kezdete óta a legnagyobb ellenzéki párt szellemi holdudvarához tartozó értelmisé giek ugyancsak gyakran megjelentek az Országház előtt, hogy igyekezzenek úgymond programot adni a népnek. Makovecz Imre még petíciót is aláírt és szózataival az egybegyűlteket heccelte. Az államtól túl sokat váró, csalódott polgárokat – politológusok szeri nt – a jelek szerint megfelelően tudta a háttérből mozgatni a Fidesz; az a párt, amelyiknek mára sikerült elszívnia a szavazókat a MIÉPtől és a Jobbiktól is. A szakemberek úgy vélték, a voksokat vadászó, hatalomra törő Fidesz elérte, hogy olyan csoportok is átpolitizálódtak, amelyek eddig csak a lelátókon üvöltöztek. Megtapasztalták, hogy lehet randalírozni, mert nem minden párt mond ítéletet fölöttük ezért. Az ellenzék nagyobbik része, ha kell, melléjük is áll, engedi, hogy a parlamenti demokrácia keretei t feszegessék, és csupán akkor csitítja a rendbontókat, amikor az érdekeiket sértik. Debreczeni úgy vélte, ennek eredménye az, hogy felmérések szerint az emberek 11 százaléka vallja magát nyíltan szélsőjobboldalinak. Hozzátette, amíg Orbán lesz a jobboldal vezére, nem várható javulás. Legfeljebb az fordulhat elő, hogy taktikai okokból mérsékli híveit, de a randalírozókra sajnos szüksége van. A néppárt rendszeresen elítéli a kommunizmust 2004 februárjában a konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppárt ( ENP) kongresszusa a totalitárius kommunizmust elítélő határozatot fogadott el, ezt azonban szándékaik ellenére mostanáig nem sikerült az Európai Parlament napirendjére tűzni. Idén nyáron a képviselőtestületben tartott néppárti tanácskozás balti résztvevői a szovjet totalitárius rendszer természetét föltáró nemzetközi vizsgálóbizottság fölállítására tettek javaslatot. Az eszmecserén a német HansGert Pöttering frakcióvezető azt mondta: a 20. század két totalitárius rendszerét együtt és egyforma eréllyel kel l elítélni. 2005 februárjában három konzervatív EPképviselő – köztük a fideszes Szájer József – levélben kérte Franco Frattini bel- és igazságügyi biztost, hogy a náci jelképek használatára vonatkozó tilalmat terjesszék ki a kommunista szimbólumokra is. N agy fölhördülést keltett az Európai Parlamentben, amikor idén júliusban, a spanyol polgárháborúról szóló megemlékezésen egy lengyel független képviselő úgy fogalmazott: "A spanyol hadseregnek és Francónak köszönhetően a keresztény Spanyolország elleni komm unista támadást sikerült meghiúsítani (…) A keresztény Európa ma ismét vesztésre áll az ateista szocialistákkal szemben, és ezen változtatni kell.” Az 1956os forradalom 50. évfordulóján tartott strasbourgi megemlékezésen a független olasz Luca Romagnoli i s fölszólalt, és bírálta Gyurcsány Ferenc szocialista kormányát, a magyar forradalmat annak idején megbélyegző olasz kommunistákat és az új magyar elitet, amely "56 és a kommunista jelképek árnyékából” emelkedett ki. Nyugaton is a szélsőjobb a veszélyese bb Igaz ugyan, hogy az Európai Unióban akadnak szélsőséges tanokat hirdető csoportok, de az eddigi tapasztalatok azt mutatták: a szervezet van annyira erős, hogy felülkerekedjen az extremitásokon. Nem könnyű meghatározni azt sem, mit nevezünk szélsőjobbn ak és szélsőbalnak. Ennél még nehezebb megadni a választ arra: mely politikai erőre gondol az, aki posztkommunistákat emleget? Netalán az olasz kormányra, amelynek első embere Romano Prodi, az Európai Bizottság volt elnöke? Tény, hogy kabinetjében helyet k ap az egykori "kommunista” politikus, Massimo D’Alema. Túlzás lenne Prodi kormányára ráfogni, hogy "üzleti monopóliumokkal, csalásokkal, hazugságokkal” tartja fenn magát, különösen, hogy elődje nem volt más, mint Silvio Berlusconi, akinek kétes üzelmeiről már könyvek és cikkek garmadája jelent meg. Franciaországban 2002 óta nincs kormányon baloldali párt, s ugyan Lionel Jospin kabinetjében szóhoz jutottak a kommunisták is, Brüsszel kiválóan együtt tudott működni a balközép kormánnyal. Hagyományos szélsőba l létezik Németországban, igaz, a kormány létét, a közéletet nem fenyegeti jelenléte. A német alkotmányvédelmi hatóság szélsőbaloldali szervezetnek minősíti az Antifasiszta Akció (AA) országos ernyőszervezetét. Hivatalosan úgy
