Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-11
14 méltányosság útját és fejlődésvonalát jelenti. A visszaesés a legyőzni, leigázni akaró, és a kompro misszumos megállapodást elutasító magatartásba: lázadás az európai humanista és demokratikus világnézet ellen. Az elmaradott, mikor észleli a különbséget a nálánál sikeresebbek és önmaga között, akkor vagy nekilát és versenyez, elfogadva az európai koope rációt annak előnyeivel és terheivel, vagy kétségbe vonja és elutasítja az egész játékszabályrendszert. A vesztes felborítja a sakktáblát. A türelmetlen hataloméhesek mindenféle akarnok furfangot latba vetnek akár saját országaik destabilizálására, az erős zakos demonstrációktól kezdve a populista demagógia teljes arzenáljának bevetéséig, hogy a szabályos politikai versenyen kívüli akciókkal felülkerekedhessenek, és államcsínyszerűen átvehessék a hatalmat. Közép- és KeletEurópa társadalmai nincsenek védve e zekkel a regressziókkal szemben, a veszteni nem tudó játékosok szabálytalankodásai ellen. A polgári viszonosság, a jogállami viselkedés nehéz lecke, és nagy önfegyelmet igényel, egyúttal a diktatórikus törekvések, a fasizmusok és a kommunizmusok vegyes v örösbarna mintáinak egyértelmű elutasítását. Ezek mind felmagasztosítanak valami múltbelit, és annak a nevében ütik azt, aki az útjukban áll, vagy aki nem hódol be nekik. A totalitárius pártok lehetőleg minden hatalomra igényt tartanak, és egyöntetűséget i gényelnek minden formában, még a nyelvezetben is. Néhány jelszót hangoztatva a másik nemlétét, bukását, eltűnését követelik, és átviszik a futballtribünök mentalitását a politikába. Csak én, csak mi, mondják a hepciás, izgága hólyagok. Az újtotalitárius politikusok szűntelen azon mesterkednek, hogyan árthatnának a másiknak, riválisuknak, és nem csüggednek politikaiszóbeli polgárháborúba rángatni az országot. Mind az üzletszerű együttműködésnek, mind pedig a megsemmisítő kizárólagosságnak megvan a maga sa játos stílusa. A toleránssal szemben a totalitárius magatartás gondolatok helyett gorombaságokkal tölti meg a közteret, és félelmet kelt a békés polgárban. A totalitárius nem tud szövetséges lenni, miként a skorpió, a barátját is megmarja. A buszsofőrnek nagy felelőssége van, de a mi utazásunk nem a veszekedős buszsofőrről szól. Az ellenséges beszédből lesz az ellenséges tett, a verbális erőszakosság fizikai erőszakosságba torkollik bele. Aki ultimátumokat ad a másik félnek, az vagy erőszakra készül, vagy nevetségessé teszi magát a pózaival. A józan polgár mérlegeli, hogy kiben van több a zsarnokból, s hogy győzelmük esetén melyiktől kell jobban tartani. Régiónk nem egy politikusa még nem fogta fel, hogy a történet nem róluk szól, hogy nem ők a kor főszere plői, hogy ők a köz szolgái nem pedig urai, a köznek nem lévén szüksége vezérekre. Demokráciában nem a politikusok versengése határozza meg a gondolkodásunkat. A demagóg vezérek ragaszkodnak hozzá, hogy tömegek figyeljék a tautológiáikat. Semleges és kor rekt szövegelemzéssel ellenőrizhető, hogy a pártok vezetői, a politikai osztály hangadói a háborúskodás vagy a polgári udvariasság nyelvét használjáke a bel- és külpolitikában. Ha mindent az vezérel, hogyan árthatnának a másiknak, ahelyett, hogy a kreativ itásban múlnák felül, akkor lesüllyesztik a társdadalmat egy alacsonyabb erkölcsi fokozatra, a neonáci és/vagy neobolsevik fokozatra. Egy párt olyan mértékben civilizált, amilyen távolságban van az erőszaktól. Az egyik pólus a tolerancia, a másik pólus a t error. Ennek a skálának a végigtekintése szükséges, hogy tisztán lássuk az előttünk álló alternatívákat. Lehet pénzzel nevelni, azzal, hogy a pályázók mire kapnak, és mire nem kapnak pénzt. A határokon áthaladó személyes és technikai hálózatok kiépítése európai munka. Európa egy nagy iskola. A pénz jutalmaz és büntet, filozófiája van, a pénznek polgári viszonyokra, világos és szilárd jogrendre van szüksége. Lehet viszont a pénzzel rosszat is cselekedni, lehet vele sokat ártani. A pénznek nagy felelőssége van, aki róla dönt, mások életét kezeli. A pénzt a nemzetek, a városok és mindenekelőtt az egyének tehetségének a bátorítására érdemes fordítani. Utópikusnak a kreatív, magas intelligenciájú társadalmakat gondoljuk, ahol nem kell egymástól félni, és ahol s ok kiváló emberben lehet gyönyörködni. Az író előadása a Steyermärkische Sparkasse által támogatott, DélEurópával foglalkozó grazi tanácskozáson hangzott el november 6án. A felolvasott előadás szerkesztett szövege. vissza Orbán Viktor a kommunista örökségről - Minden hazugságnak megvan a maga ára, valakinek ki kell fizetnie a számlát." Magyar Hírlap 2006. november 11.
