Reggeli Sajtófigyelő, 2006. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-11-07
16 bevándorlók mell é rendelt püspökök példájára a szórvány magyarság is kapjon saját anyanyelvi püspököt. Sólyom László hozzátette: javaslata érdeklődést váltott ki a szentszéki államtitkárságon. Belpolitikia helyzetünk és az erkölcsi elv Bertone bíborossal téma volt a ma gyar belpolitikai helyzet is. Egyetértettünk abban, hogy az erkölcsi elveknek a fontosságát mindig hangsúlyozni kell – mondta Sólyom László, aki délután a Szent Péterbazilika altemplomában a magyar kápolnát és II. János Pál sírját keresi fel, este pedig a Szuverén Máltai Lovagrend nagymestere ad díszvacsorát a magyar elnök tiszteletére. Kedden Sólyom László a római tudományegyetemen az olasz szenátus és a római magyar tanszék szervezte, az 1956os forradalommal foglalkozó konferencián vesz részt, majd ola sz kollegájával, Giorgio Napolitano köztársasági elnökkel találkozik. Szerdán az elnök programja Verona városában folytatódik. vissza A szabadság pillanata - Trierben ’56ról: Polgári demokráciában így nem lehet kormányozn i Magyar Nemzet 2006. november 7. Szerző: Stefka István Németország egyik legrégibb városa, a római és középkori műemlékekben gazdag Trier október végén nagyszabású rendezvénnyel az ötvenhatos magyar forradalomra és szabadságharcra emlékezett. A trieri Magyar – Német Társaság (UngarischDe utsche Gesellschaft) a Moselparti polgármesterrel közösen nemcsak a társaság tagjait hívta meg az ötvenedik évfordulóra Trier kastélyának dísztermébe, hanem vezető német politikusokat, közéleti személyiségeket. Az emlékünnepséget a több mint kétszáz részt vevő jelenlétében a magyar származású Margit Zeimet, a társaság elnöke nyitotta meg. Nem véletlenül szokták mondani, hogy magyarokkal a világ minden táján lehet találkozni. Trier ezerkétszáz kilométerre van Budapesttől, ám a városban és közvetlen környéké n csaknem kétszáz magyar él. Németországban 1956 után ötvenezernél is több honfitársunk talált otthonra. Ez az adat persze csalóka, hiszen 1945 után az első nagy emigrációs hullámmal, majd a magyarországi svábok erőszakos visszatelepítésével százötvenezern él is többre tehető a magyar gyökerekkel rendelkezők száma. A származásukat, magyarságtudatuk ébren tartását sokan fontosnak tartják. Margit Zeimet a forradalom leverése után, tizennégy évesen menekült szüleivel Németországba. 1956 kitörölhetetlen emlék ma radt a számára. Mint hangsúlyozta, ha rövid időre is, de a kis magyar nép, azaz Dávid legyőzte Góliátot, a nagy létszámú szovjet hadsereget. Bár a férje német, nem felejtett el magyarul, s ennyi évtized után is magyarnak érzi magát. Ezért is tartja össze a magyar – német baráti társaságot, melynek célja a közös kulturális, történelmi emlékek ápolása, a közös jövő építése az Európai Unión belül. Érdekes párhuzamot vont Georg Bernarding, Trier polgármestere az egymás iránti felelősség kérdéséről. Mint mondta, K arl Marx szülővárosa a RajnaPfalz tartományhoz tartozó Trier. Marx eszméinek kifordítása mérhetetlen szenvedéseket okozott a szovjet érdekszféra alá tartozó keleteurópai országoknak. Éppen ezért Trier különösen érzékeny arra, hogy mindig emlékeztessen ar ra, hogy a magyar nép a szabadságért és a függetlenségéért harcolt 1956ban, amely bizonyos értelemben figyelmeztető jel volt a nyugateurópai népeknek is: a szabadság törékeny, s el lehet veszíteni. Ennél tovább ment felszólalásában Christoph Böhr, a CDU egyik vezető politikusa. Szerinte a magyarok korlátlan szabadságszeretete nemcsak tanulságos, hanem példaértékű is volt. Vagyis az a bátor ellenállás, a megalkuvás nélküli kiállás, amellyel a magyar nép szembeszállt kommunista urai és az eszméit ráerőszako ló szovjet hatalommal szemben. Hangsúlyozta, hogy a magyarokat magára hagyta a Nyugat, mondhatni közömbösen szolgáltatta ki a Szovjetunió totalitárius rendszerének. Ebben bizonyos fokig felelős az akkori NyugatNémetország is. „A szabadság pillanata csak h arminchárom évvel később érkezett meg – jegyezte meg a kereszténydemokrata politikus – , aminek megteremtésében a magyarok megint élen jártak.” Egyébként ott tudtam meg, hogy Christoph Böhr jól ismeri Magyarországot, a magyar belpolitikai helyzetet, mivel t izenhat évvel ezelőtt, az újjászervezett trieri Magyar – Német Társaság alapító tagja volt. Említésre méltó volt Peter Spary, a németországi Magyar – Német Társaság elnökének hozzászólása is. Az elnök kifejtette, hogy az Európai Unió szegényebb lenne Magyarors zág nélkül, igaz, a magyaroknak is szüksége van Európára. Utalt arra, hogy a hazájukat kényszerből elhagyó magyarok közül sokan a tudásukkal gazdagították Németországot, és ezért az ország büszkeségei lettek. Ezért hálás a német nép. „De hálás azért is – s zögezte le Peter Spary – , mert a magyarok ismét kockáztattak 1989ben, amikor a Páneurópai piknik idején megnyitották a határaikat a keletnémet menekültek előtt. Ez bátor tett volt.”
