Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-05
13 A Népszabadságnak a székelyföldi területi autonómia gazdasági alapjait firtató kérdésére Markó kifejtette: - T agadhatatlan: autonómiát akkor érdemes kialakítani, ha egy régió legalább annyit termel, amenynyit fogyaszt. Ezt tényleg meg kell vizsgálni. Mert ma már például Erdély nem termel többet, mint Románia más régiói, hanem egyesek szerint kevesebbet. Viszont E rdé ly esetében kimutatható az is, hogy az elmúlt évtizedekben még annyit sem kapott vissza a költségvetésből, amennyi a megtermeltekből megillette volna. Székelyföld esetében első l é- pésben szeretnénk eljutni oda, hogy a rendelkezésre álló pénzről helyben lehe ssen dönteni. Ellenkező esetben, a központi költségvetés révén, ésszerű beruházások híján még hosszú évtizedeken át fenn lehet tartani azt az állap otot, hogy Székelyföld kevesebbet termel, mint amennyit fogyaszt. Inkább azt elemezném, hogy képese Székel yf öld többet termelni, mint amennyit fogyaszt. Szerintem képes. vissza Adam Michnik: ez most rossz pillanata a visegrádi térség országainak − "Jó évtizedünk volt..." Nem normálisan mennek a dolgok a visegrádi országokban, ilyenkor pedig az értelmiségnek szerepet kell válla lnia, és szembe kell szállnia a populizmussal – állítja Adam Michnik, az egykori legendás lengyel ellenzéki, a Ga- zeta Wyborcza főszerkesztője. Új könyvvel jelentkezett, s arra a kérdésre, hogy mit mondana Gyurcsány F e rencnek és Orbán Viktornak még most, okt óber 6. előtt, annyit felel: olvassák el a kötetet. – Most jelent meg magyarul legújabb könyve, 1996 és 2006 közötti esszék, egyéb írások gyűjteménye, akár ko rrajznak is nevezhetnék. Ha így nézzük, már a címnél fennakadunk: Harag és szégyen. Eszerint rettenetes évtiz edünk volt? – Nem, inkább jó évtizedünk volt. A vége az, amire ez a cím utal, s a mai érzelmeimet tükrözi. A cím amúgy az egyik esszém címe, tavaly írtam, december 13ra, a lengyelországi hadiállapot bevezetésének évfordulójára. – Azért a címválasztás önmagában is árulkodó, elárul valamit a sze rző lelkiállapotáról. – A mairól kétségtelenül igen, de ettől még az elmúlt 1517 év nagyszerű volt. Nézzük csak meg: ebben az id ő- szakban csatlakoztunk a NATOhoz, beléptünk az Európai Unióba, országaink sosem voltak képesek ilyen rövid idő alatt ennyit k özeledni a fejlett nyugati demokráciákhoz. Van tehát okunk büszkének lenni. És van okunk sz é- gyenre is meg arra, hogy rossz legyen a közérzetünk. Voltak ugyanis dolgok, amelyeket nem tudtunk ellenőrzés alatt tartani, s nem tudtuk meggyőzni a társadalmainkat arról, hogy a mostani veszély a populizmus új hulláma. A populizmus ugyanis megjelenhet posztkommunista, de antikommunista álarcban is. És előfordul, hogy a legelszá ntabb antikommunista populisták koalícióra lépnek a posztkommunista populistákkal. Ez tört ént például Lengyelo rszágban. – Igen, ezt látjuk Lengyelországban, de látjuk mellette az egész visegrádi térséget, amint éppen mélypontra jutott. – Kétségtelen, ez most rossz pillanata a visegrádi térség a országainak. El kell készíteni a diagnózist, s k eresnünk kell a módszert, amellyel meggyőzhetjük társadalmainkat a populizmus hamisságáról. – Ki győzheti meg a társadalmat? – Csak mi, az értelmiség. – De igényli a társadalom az értelmiség megszólalását? – Az egész könyvem nem más, mint egy nagy győz ködés, hogy az értelmiségre igenis szükség van. – Viszont azt látjuk, hogy maga a néhány éve még oly aktív értelmiség vonult vissza elefántcsonttornyaiba, aho nnan néha üzen, ítéletet mond, mégis egyfajta távolságtartással figyeli mindazt, ami a közéletben zajlik. – Így van, s normális időkben természetes is, hogy az értelmiség a saját ügyeivel foglalkozik. Most azonban nem normálisan mennek a dolgok. Így tehát megint szükség van az értelmiségre. – De melyik értelmiségről beszélünk? Létezik egy értelmiség? Igazából csak azt látni, hogy létezik az egyik polit ikushoz vagy táborhoz közel álló értelmiség, és létezik a másikhoz húzó. – Ha értelmiségről beszélünk, általában két szintet összekeverünk. Van ugyanis egy leíró, illetve egy értékelő o ldal. Én eddig az értékelő , a minősítő értelmiségről beszéltem. Arról, amelyik védelmezi az értékeket, s nem arról, amelyik a kormányzati propagandát műveli. Természetesen van jobboldali értelmiség, és ez aktív is. – Most Lengyelországra gondol, nem? Vagy nemcsak? – Legyen Lengye lország. Van egy meglehetősen erős értelmiségi csoport, amelyik jobboldali jelszavakat hirdet. És ők végig nagyon aktívak voltak. Egyebek között olyanokat mondanak, mint Magyarországon Csurka. Végül is ő is értelmiségi. Én azonban inkább a liberális értelm iségre gondoltam, amikor azokról beszéltem, akik visszavonultak. De vissza fognak jönni. Mert a populisták már készítik a nyakuk köré a hurkot, s a rongyot a szájuk betömésére. Ám az értelmiség természetesen védekezni fog. – Hallott már miniszterelnököt n agy nyilvánosság előtt arról beszélni, hogy hazudott?
