Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-04
9 egykori kommunista p árt funkcionáriusa, mint Robert Fico szlovák miniszterelnök, vagy egy antikommunista aktivista, mint Jaroslaw Kaczynski lengyel kormányfő. Ez az új populizmus hatalomkoncentrációra törekszik, s a demokratikus intézmények kiüresítésére. Hiszen ha például a legfelsőbb bíróságot pártapparatcsikokkal töltjük fel, akkor az intézmény megmarad, de már nem tekintélyuralmi állam intézményévé lesz. Ezt én valaha a Montesinosvírusnak neveztem. Vladimiro Montesinos Fujimori volt perui elnök számára szervezte a politik át zsarolással, megfélemlítéssel és hasonló módszerekkel. Ez a veszély, a fiatal demokráciák latinamerikanizálódása. Vannak intézmények, de ezek csak névleg demokratikusak. - De miért szavaztak a szlovákok Ficóra, a lengyelek a Kaczynski ikrekre, miért történhetett meg mindaz a budapesti Szabadság téren? - Té ny az, hogy sokszor a liberális demokráciát védő erők egy része korrupt. És a korrupció elleni harc, a közélet tisztaságának védelme a populisták felé sodorhatja a szavazókat. Kevesen tudják, hogy hasonló jelenségek és jelszavak voltak a hitleri hatalomátv étel előtt a Weimari Köztársaság idején, s használták ezt a kommunista pártok is, amikor szükségük volt rá. Így a korrupcióellenes harc közben sokszor meglepő társaságba csöppenhetünk. - Vane valamilyen felelőssége az Európai Uniónak azért, ami a térség ünkben történik? - Nem értek ezzel egyet. A bűn, a felelősség a miénk, lengyeleké, szlovákoké, magyaroké. De létezik a hajlam, hogy másokat, adott esetben Brüszszelt okoljuk a bajokért. De a sikereken nem akarunk osztozni. - Írásaiban a visegrádi együt tműködést méltatja. Azt gondolja, hogy fennmarad ez a négyes külön kis közösség? - Örülök, hogy éppen most jelent meg a Kalligramnál a kötet, amelyben éppen az országainkat érintő közös ügyekkel foglalkozom. És itt megismétlem. Közös érdekünk ennek a min iuniónak az építése. Hiszen a Benelux államok példája megmutatta, milyen kedvező eredményeket lehet közösen elérni. Természetesen vannak ellentétes érdekeink. De mindig hasonlóak a szorongásaink. vissza Észhez térni Alaposan elpáholta az ellenzék a magyar kormánypártokat a vasárnapi önkormányzati választáson. Gyurcsányék akkorát kaptak, hogy a fal adta a másikat. Szerencséjükre gumifal, ami csak annak köszönhető, hogy Demszky Gábor hozta formáját. A mindig balra és a liberálisokhoz húzó magyar főváros kiegyenlítődött, de a kormánypártok fogcsikorgatva megőrizték többségüket. Ez az egyetlen szépségtapasz a koalíció eredményén. Egyébként pedig: bu kás. S ha a Fidesz nem annyira mafla, hogy a finoman szólva is kétes múltú és még kétségesebb tehetségű Tarlós Istvánt indítja az immáron ötszörös főpolgármester ellen, ezt az ajándékot sem kapta volna meg a koalíció. De mi vezetett ehhez a bukáshoz, és hogyan kell értelmeznünk a hétvégi eredményeket? Magyarország évek óta felelőtlenül politizál. Aki ezt nem tudta, esetleg nem vette észre, az vagy vak, vagy nem akarta látni. Magyarországon a hazugság a napi politika mozgatórugójává vált. Mindenki szemet hunyt felette, mert jobban esett azt hallani, ami kellemesnek hatott, mint azt, ami van, és főleg, ami lesz. Magyarországon egyszer csak ki kellett buknia a hazugságnak. Hogy éppenséggel egy hazug miniszterelnök leplezte le, mit sem változtat a tényen: a hazugság létezett. A magyar miniszterelnököt azért büntette meg a választópolgár, mert leleplezte a hazugságot, amit egy hazugsághoz szokott társadalom nem szokott tolerálni. Gyurcsány nem az intézkedéscsomag miatt kapott az arcára. Azt elviselte volna a nép, mert a megszorítások nem lettek volna annyira szigorúak, mint amennyire lenniük kellett volna. Az aktuális kedvencnek amúgy is sok mindent is elnéznek. Szlovákia sokkal nagyobbat szívott, igaz, a kormány bukott is. De csak négy év múlva, nem az int ézkedések bejelentése idején.
