Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-30
20 Az ünnepség elő tt kétnapos konferenciát is rendeztek II. Rákóczi Ferencről és koráról, a hamvak száz évvel ezelőtti hazaszállításáról és annak körülményeiről. A konferencián szlovák és magyar történészek egymást váltva értékelték a fejedelem munkásságát. A szervezők szán dékai szerint a konferencia anyaga szlovák és magyar nyelven könyv formájában is megjelenik majd, erősítve azt a csaknem másfél évtizednyi szándékot, hogy a szlovák és a magyar történészek állítsanak össze olyan történelemkönyveket, amelyeket aztán egyként használnának a két országban. Ez – számtalan szakértő szerint – eloszlathatná a még mindig fennálló kölcsönös bizalmatlanságot, s elvezethetne a manapság oly sokszor hangoztatott történelmi megbékéléshez a két nemzet között. Persze azt ma még nem lehet tu dni, hogy megvalósule a szervezők szándéka, s ha igen, mikor jelenik meg a könyv. Érdemes azonban már most megjegyezni, hogy a konferencia egyik előadása eleve arról szólt, hogy „II. Rákóczi Ferenc közös történelmi és kulturális örökségünk része”, s a tém át ezúttal nem magyarországi történész, hanem a szlovák tudományos akadémia munkatársa dolgozta fel és adta elő. Ez lényeges előrelépés, ha arra gondolunk, hogy éppen tíz évvel ezelőtt fogalmazódott meg Szlovákiában: a mai napig nyitott szlovák – magyar műem lékcserevitát úgy kellene lezárni, hogy a szlovákok ajánlják fel többek között II. Rákóczi Ferenc hamvait azon szlovákiai eredetű műkincsekért, amelyek Magyarországon vannak. Igaz, a kezdeményezés nem tudományos körökben fogalmazódott meg, sőt a szlovák t örténészek és művészettörténészek tiltakoztak az ötlet ellen. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy a javaslatot az akkori hatalomhoz igen közel álló Matica slovenská vezetői tették közzé. Persze a közös múlt felvállalásának – így II. Rákóczi Ferenc közös tö rténelmi és kulturális örökségként való elfogadásának – a politika színterén ma is vannak szigorú ellenzői. Emlékezzünk csak: a centenáriumi megemlékezések részeként 2006 áprilisában avatták fel a kassai Rodostói ház udvarán II. Rákóczi Ferenc szobrát, a m agyar állam ajándékát a városnak. Ezt a rendezvényt kommentálta a ma már koalíciós nemzeti pártelnök, Ján Slota úgy, hogy „a nagymagyar sovinizmus él és virul Szlovákiában, ahol a magyarok a szlovákok tízezreinek gyilkosát ünnepelhetik, még szobrokat is ál lítanak neki”. És talán azt is érdemes megjegyezni, hogy Slota kijelentése ellen csak a Magyar Koalíció Pártja tiltakozott, a szlovák pártok valamilyen oknál fogva figyelmen kívül hagyták. Ennek fényében különösen érdekes és dicséretes, hogy Slota mai koal íciós partnerének, a SmerSzociáldemokrácia pártnak az egyik képviselője, Zdenko Trebula, Kassa megye elöljárója is részt vett a centenáriumi ünnepségen, és ő is méltatta a nagyságos fejedelmet és munkásságát. Persze paradoxonok történtek száz évvel ezelőt t is, amiről a történészek konferenciáján is szó esett. Megemlékeztek például arról, hogy a törvényt, amely lehetővé tette a fejedelem és bujdosó társai hamvainak hazahozatalát, az uralkodó csak 1906. október 24én írta alá, s az akkori jogalkotási rend ér telmében csak a kihirdetés után 15 nappal lépett életbe, egészen pontosan november 11én. Ez a törvény mondja ki azt többek között, hogy II. Rákóczi Ferenc immár nem tekinthető „a király és a haza ellenségének, (…) a szabadság felforgatójának, (…) törvénye sen számkivetettnek, (…) üldözendőnek és elfogatandónak”, vagyis a fejedelem és bujdosó társai hamvainak hazaszállítása és eltemetése idején az országos ünnepségek ellenére akkor került sor, amikor még törvényesen hazaárulónak minősültek. Megemlékeztek azo nban arról is, hogy száz évvel ezelőtt tízezrek tolongtak Kassa utcáin, az erkélyeken, a fákon szinte fürtökben csüngtek az emberek, és áhítattal szemlélték a menetet, amelynek közepén haladtak a koporsókat szállító kocsik. Az elsőt – II. Rákóczi Ferenc, Z rínyi Ilona és a fejedelem fia, Rákóczi József hamvaival – hat fehér ló, a másodikat – gróf Bercsényi Miklós, Csáky Krisztina grófnő, gróf Esterházy Antal és Sibrik Miklós földi maradványaival – négy fekete ló húzta. S a sors iróniája, hogy a kocsikat azok kísérték, akiknek elődei II. Rákóczi Ferenc ellen harcoltak, illetve megakadályozták a fejedelem rehabilitációját. A vasárnapi kassai ünnepségen a szlovákiai magyarság is képviseltette magát, s nemcsak a Magyar Koalíció Pártja (MKP) politikusai, hanem a C semadok, az ifjúsági szervezetek és polgári társulások sokasága is. Az ünneplők között természetesen ott volt Borsi község küldöttsége, valamint a borsi II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság tagjai is. Ez utóbbi szervezet vállalta magára még húsz évvel ezelőtt azt a nemes feladatot, hogy megmenti a fejedelem szülőházát, a borsi kastélyt. Tiszteletre méltó munkát végeztek – sok esetben a hivatalos politikai irányvonal ellenében – , sok ezer órát dolgoztak a kastély és környéke védelmében. Ifjúsági táborokat szerve ztek, hogy megóvják a kastélyt a teljes megsemmisüléstől, s nekik köszönhető, hogy az épület ma látogatható állapotban van. De sem a magyar, sem a szlovák kormány nem tudtatudja garantálni még az ilyen neves évfordulók környékén Ünneprontás. Magyar autóbuszokat fosztottak ki szombatra virradó éjszaka ismeretlen tettesek Kassán, amelynek utasai a vasárnapi Rákócziemlékünnep eseményére érkeztek a városba. Szlovák rendőrségi forrás szerint az egyik kassai diák szálló előtt parkoló autóbuszokból a tolvajok csaknem százezer korona – több mint hétszázezer forint – értékű zsákmánnyal távoztak. Az egyikből egy DVDlejátszót és tévékészüléket, a másikból a jármű navigációs berendezését vitték el. (MTI)
