Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-21
16 Church Aid, Church of Sweden Aid, Kerkinactie, Eurodiaconia) vezetőinek emlékéremmel köszönték meg a névtelen milliók adományait. Az Ausztria felé irányuló menekültáradat a forradalom leverésének napján indult meg – azon a novemberi vasárn apon hatezer ember (köztük több mint ezer katona) lépte át a határt. Nyugati szomszédunk készült az áradatra, hiszen az október huszonnyolcadikai, rendkívüli minisztertanácsi ülésen Oskar Helmer belügyminiszter kimondta a menedékjog biztosítását minden mag yar menekülő számára, bármilyen okból is hagyják el hazájukat. Egyetlen feltétel volt: a határt átlépő katonákat azonnal lefegyverzik. A határ egészen 1958. január tizenötödikéig nyitva volt osztrák részről, de magyar oldalon már jóval korábban megnehezíte tték az átjutást, sőt elkezdték a senki földje újbóli elaknásítását is. Ez alatt az időszak alatt nyugati szomszédunk több mint száznyolcvanezer embert fogadott (a „legforgalmasabb” 1956. november 28a volt, ekkor több mint nyolc és fél ezren jutottak át), sokan a megtorlástól való félelem miatt indultak útnak, de akadtak gazdasági menekültek is. Ekkora tömeg ellátása meghaladta az ország lehetőségeit, ezért a kormány táviratban kérte az ENSZ menekültügyi főbiztosának segítségét a menekültügyi alap megnyitá sára, és egyúttal felszólította a szabad világot a segélyezés támogatására és az emberek befogadására. A belügyminisztérium mellett az Osztrák Vöröskereszt és más helyi segélyszervezetek (például a Caritas) fogadták az embereket, de a munkába hamar bekapcs olódtak a Nemzetközi Vöröskereszt mellett különféle nemzetek egyházi és világi szervezetei is. Bécsben irodát nyitott az ENSZ menekültügyi főbiztosa, és hamar megalakultak a magyar vonatkozású segélyszervezetek is, mint például a Lengyel Béla altábornagy v ezetésével működő First Aid for Hungary, a Free Europe Citizen Service, a Tubinger László irányította Magyar Menekültügyi Szolgálat és a több mint ezerötszáz főt Norvégiába menekítő szervezet, amelyet Terray László norvég evangélikus lelkész vezetett. Ezek a szervezetek nemcsak konkrét segélyezéssel, hanem tájékoztatással, ügyintézéssel, jogi tanácsadással, munkaközvetítéssel, fordítások elvégzésével és más szolgáltatásokkal is segítették a rászorulókat. A menekültek döntő többsége továbbutazott (Ausztriába n mindössze tizenhét és fél ezren telepedtek le), a kivándorlást a Kormányközi Európai Migrációs Bizottság (ICEM) koordinálta. A menekülő magyarok ötvennégy országban szóródtak szét, gyakorlatilag minden lakott kontinensre jutott belőlük. Soós Katalin 1956os menekültek a statisztikai adatok tükrében című tanulmányában idézi a Magyar Menekültügyi Szolgálat 1958. évi féléves beszámolóját, mely szerint 1956. november elsejétől 1958. június végéig összesen 154 993 menekült vándorolt ki, legtöbbjük az USAba (3 5 240 fő) és Kanadába (24 588). A menekültek száma ennél jóval magasabb is lehet bizonyos országokban, hiszen sokan családi kapcsolatok nyomán vagy saját szervezésben mentek ki. Így például a kanadai hatóságok ma is csaknem negyvenezer ötvenhatos magyar me nekültről beszélnek, miközben Anglia esetében az ICEM adatai és a helyi adatok nagyjából megegyeznek. Az osztrák menekülttáborokból Magyarországra bizonyítható módon 11 175 személy tért haza. Miután a Kádárkormány bezárta a nyugati kaput, a magyarok Jugos zlávián át próbálkoztak a meneküléssel. Ide a becslések szerint húszezer ember érkezett, hogy aztán ők is továbbinduljanak a nagyvilágba (kétezerhétszázan hazamentek, ötszázan pedig déli szomszédunknál telepedtek le). Az október közepén megrendezett budap esti konferencián Lehel László, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet vezetője lapunknak elmondta: a nemzetközi szervezetek tagjainak személyes visszaemlékezéseiből az derült ki, hogy senki sem maradt egyedül, sem a segítségre szoruló magyarok, sem az őket ö nzetlenül befogadó osztrákok. Európában 1956ban a magyarok bátorsága és szabadságvágya egy addig soha nem tapasztalt összefogást váltott ki, de itthon eddig erről nagyon keveset halhattunk. A politika cserbenhagyta ugyan a magyarokat, de az egyház és a ci vil társadalom nem. Henrich Stuvkjer, a Dan Church Aid képviselője lapunknak adott interjújában elmondta: Ordass Lajos püspök felrázó szavainak hatására (melyet saját lapjukban publikáltak) templomaikban egy nap alatt az addigi valaha gyűjtött legnagyobb ö sszeget, mai pénzen százezer eurót adtak össze a támogatók a magyar menekültek segélyezésére. Három diakonisszát és kilenc tonna segélyt küldtek az osztrák táborokba, sátortábort állítottak fel Erőspusztán, és november harmincadikán már meg is érkezett az első ezer menekültet szállító vonat Dániába. A dánok sokat tanultak ötvenhatból – civil szervezeteik akkor nőttek fel és léptek ki a világba, hogy a határaikon túl élő szenvedőkön is segítsenek. Mivel a lakosságot testközelből érintette meg a szenvedés, na gyobb lett a felelősségérzetük is. Megtanulták, hogy fontos az együttműködés más országokkal. Most emlékezni jöttek Budapestre, de örömmel látják munkájuk gyümölcsét is: az oda menekülő magyarok azóta hasznos és fontos elemei a dán társadalomnak, Magyarors zág pedig menekülteket kibocsátó országból befogadó országgá lett. Kérdésünkre, hogy egy hasonló nagyságú menekülthullámra hogyan reagálna most a dán társadalom, Henrich Stuvkjer úgy fogalmazott: háromnégy éve alaposan megingott a dán jóléti modell, feler ősödtek a belső szociális problémák, ezért aztán a társadalom is bezárkózott, az emberek inkább a saját problémáik felé fordultak.
