Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-21
12 totalitári us rendszer ellen. E rettenetes időszakban a francia nép testvériséget érzett a forradalmárok iránt és osztotta reményüket a változásokban. Franciaország megnyitotta kapuit több ezer, a megtorlás elől menekülő magyar állampolgár előtt, akik nálunk másodi k hazára leltek. Ők emlékeztettek minket arra, hogy - a történelem viharai ellenére, amelyek néha az ellenkező táborba sodortak minket - a határokon és a politikai megosztottságon túl mindannyian ugyanazon családnak a tagjai vagyunk: Európának. Mindannyi an emlékezetünkben őrizzük a magyar népnek a szabadságáért, de egyben a mi szabadságunkért is hozott áldozatát. Az áldozat nem volt hiábavaló, hiszen leckét adott abból, amit nekünk kötelességünk továbbadni a jövő nemzedékének. A szabadságharcosok és a tün tető tömegek először próbáltak meg rést ütni a Közép, és KeletEurópát szorító elnyomás falán. Ezen első kezdeményezés nélkül Európának minden bizonynyal más arca lenne, mint amelyet ma ismerünk. Rés nyílt, még ha csak parányi is, amelyen keresztül néhány év múltán a térség többi népe is kitörhetett. A magyar nép ellenállása, hősies és kétségbeesett küzdelme nyilvánvalóvá tette az erő és a félelem útján fenntartott szovjetrendszer önkényuralmi jellegét. Ami még jobban megmutatkozott később, a felkelés megt orlásában. Viszont jelképértékű győzelemnek tekintem, hogy harminc évvel később és annyi szenvedés után, 1989ben a vasfüggöny első kilométereit a magyar határnál bontották le. Legutóbbi budapesti látogatásom során, 2004 februárjában Magyarországon kíván tam ünnepelni Európa újraegyesítését néhány héttel a tíz új állam európai uniós csatlakozása előtt. Az 1956os magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából Franciaország és a franciák nevében szerettem volna kifejezni Önöknek hálánkat azért, hogy bebizonyí tották, a remény sosem hal meg, ha a szabadság szenvedélye fűti; azé a szabadságé, amely a Francia Köztársaság jelmondatának első helyén szerepel, s amely oly drága a magyar nemzet szívének. E remény bennünk él, ugyanúgy, mint az önök áldozatának emléke. vissza A magyar '56 és Románia Népszava 2006. október 21. Szerző: Bodor Pál (Diurnus) A magyar '56 összefüggései a romániai folyamatokkal és a román kommunista párt erdélyi nemzetiségi politikájával a publicisztikai felv etésnél alaposabb tényfeltárást, elemzést igényelnek. Voltak, vannak idevágó komoly munkák. A legfrissebb talán a legélesebb. Benkő Levente és Papp Annamária kolozsvári történész házaspár fölfedezte a kolozsvári városi levéltárban az egyik kulcsot: 1956 sz eptember 2930án a magyar egyetemi és irodalmi értelmiségi elittel lezajlott gyűlés mintegy 150 oldalas, gyorsírói jegyzőkönyv alapján kigépelt, valószínűleg hiányos (szerintem puhított, cenzúrázott) szövegét, és abban Szabédi László felszólalásának aligh anem hiteles szövegét. Mindebből már több felkavaró részletet közölt a kolozsvári Krónika. Igazolódni látszanak az eddigi feltételezések, melyek szerint a magyar forradalom kitörésének küszöbén Miron Constantinescut, a párt KB keménykezű, magyarul is tudó, történész titkárát GheorghiuDej főtitkár azért küldte Kolozsvárra, az ülésre, s azért rendelték oda a marosvásárhelyi magyar írókat is, mert egyre kritikusabb megszólalásaik miatt meg akarták fegyelmeznirettenteni őket, s erre "Mironnál" alkalmasabb fős zereplőt "Dej" nem is találhatott. Miron fenyegetően, diktatórikusan kezdte - ott voltam - a terem keményen reagált, olyannyira, hogy a másnap reggeli folytatáskor Miron visszakozott, és elnézést kért nagy mulasztásáért: "már tegnap reggel azzal kellett vo lna kezdenie, hogy a párt vezetése milyen új döntéseket hozott". És sorolta az igen látványos engedményeket, amelyek jórészt válaszok voltak az előző nap elhangzott, szókimondó, nemcsak a nemzetiségek helyzetét illető bírálatokra. Világos: az első nap este Miron realista módon beszámolt "Dej"nek, hogy vagy le kell csukni azonnal csomó embert, vagy engedményeket kell tenni. S az utóbbi mellett döntöttek. Sokan azt hiszik, hogy az 1956ban, s főként októberben Romániában érzékelhető "nyugtalanság" csakis a magyarországi forradalmi események hatására alakult ki. Igaz, az 1949ben ártatlanul elítélt, kivégzett Rajk újratemetése 1956ban az utolsó, fekete csepp volt a pohárban. Mindennek, ami Rajkhoz fűződött, erős visszhangja volt Erdélyben. Nemcsak azért, me rt tudtuk, hogy Rajkék székelyudvarhelyiek. De Rajk letartóztatása után, 1949ben Rákosi és GheorghiuDej állítólag titokban találkozott Bihar megyében, az összekötő közöttük Románia budapesti nagykövete volt, a félrománfélmagyar Vincze János. Rákosi és D ej állítólag abban egyezett meg, hogy a legszigorúbban kivizsgálják Rajk negyvenes évek végén Romániában tett látogatását, mondván a Rajkféle "összeesküvésnek" nyilván romániaierdélyi szálai is vannak. Rengeteg embert tartóztattak le. Még az
