Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-18
15 A két politikus nem egészen egykorú - Fisch er 1938ban született, Schüssel pedig 1945ben - pályafutásuk nagyjából mégis párhuzamosan zajlott. Néha egymás mellett, néha pedig egymás ellenében, hiszen olyan két, különböző irányzatú pártban futottak be karriert, amely hol együtt kormányzott, hol pedi g egymás ellenfele volt. Fischer az Osztrák Szociáldemokrata Pártban (SPÖ) vált ismertté, Schüssel pedig a jobbközép Néppártban (ÖVP). Ifjú éveikben mindketten jogot tanultak - Fischer ezen felül politológiát is. A szociáldemokrata politikus volt az inns brucki egyetem professzora is, de később végleg átnyergelt a politikára. 1975ben már az SPÖ frakcióvezetője, később a tudományos ügyek minisztere, 1990től parlamenti elnök, majd - pártja 2002es gyengébb választási szereplése nyomán - alelnök. 2004 ápril isában választják meg a második Osztrák Köztársaság nyolcadik államelnökévé. Fischerről tudni lehet még, hogy lelkes hegymászó és sokáig ő volt az Osztrák Természetbarátok Egyesületének elnöke. Személyisége elég száraz, hogy ne mondjuk, bürokratikus, az új ságíróknak nehezükre esik feltünést keltő nyilatkozatokat kicsalni belőle. Egészen más mentalitást képvisel Schüssel. Ő mindig tud mondani valamit, amit az újságírók "feltupírozhatnak". Javára írják közvetlenségét s azt, hogy kancellársága idején is szeré ny, barátságos maradt. (Igen kemény szavakat tudott azonban használni azokkal szemben, akikkel vitába keveredett.) Schüssel "gazdasági vonalon" haladt előre: volt az Osztrák Gazdasági Szövetség főtitkára, parlamenti képviselő, gazdasági, majd külügyminiszt er. 1995től pártelnök. 2000ben szinte az egész világot maga ellen haragította, amikor a szélsőjobboldali FPÖvel, Haider pártjával lépett koalícióra. Schüssel ma csak ügyvezető kancellár, mivel pártja az október elsejei választásokon alulmaradt az SPÖvel szemben. Ő vezeti az ÖVP delegációját azokon a tárgyalásokon, melyeken egy szociáldemokratanéppárti nagykoalíció megalakításáról van szó. A dolgok jelenlegi állása szerint immár nem lehet kancellár, azt pedig nem tartják valószínűnek, hogy a szociálde mokrata kormányfő mellett megelégedne a másodhegedűs szerepével. Karrierjének következő állomása talán az Európai Unió valamelyik vezető tisztsége lesz. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke Az Európai Bizottság portugál nemzetiségű elnökének olykor még ma is a szemére hányják, hogy politikai karrierjét a maóisták között kezdte. A szélsőbaloldali mozgalomtól hosszú út vezetett a jobboldalig, amelynek legnagyobb pártjához, a konzervatív irányultságú Szociáldemokrata Párthoz 26 évesen, 1980ban c satlakozott. José Manuel Barroso különböző kormányzati pozíciókat töltött be, mielőtt 2002 áprilisában Portugália kormányfőjévé választották. Hivatalba lépését követően sokan támadták az elszabadult költségvetési hiány lefaragását célzó megszorító intézked ései miatt, no meg azért is, mert teljes mellszélességgel támogatta az Irak elleni amerikai inváziót. Barroso a 2004es európai parlamenti választásokon többséget szerzett konzervatívok választottjaként, nevető harmadikként került ki a leköszönő európai bi zottsági elnök, Romano Prodi székéért folyó harcból, miután a jelöltek és önjelöltek egyike sem ért célba. A jogász végzettségű politikusnak 2004 novemberi hivatalba lépését követően kellett szembesülnie az Európai Unió történetének egyik legsúlyosabb váls ágával, az alkotmányos szerződés bukásával. A kudarcot az európai versenyképesség erősítését és a munkahelyteremtést szolgáló, a fogyasztók érdekeit szem előtt tartó, a polgárok biztonságérzetét növelő, látványos kezdeményezésekkel próbálja feledtetni az E urópai Bizottság és elnöke, akit "neoliberális" programja miatt nem kevesen bírálnak. Barroso kitűnő szónok és remek kommunikátor, akinek nem okoz gondot, ha anyanyelvén kívül franciául, angolul vagy spanyolul kell érvelnie az európai összefogás mellett. Jaap de Hoop Scheffer, a NATO főtitkára Nagy elődök - Manfred Wörner, Javier Solana, George Robertson - követőjeként 2004 januárjában nevezték ki a NATO főtitkárává az akkori holland külügyminisztert. Jaap de Hoop Scheffer 1948ban született, a Leideni Eg yetemen végzett. Nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozott, diplomamunkáját a második világháború utáni európai katonai jelenlétről írta. Maga is szolgált a holland hadseregben, majd hivatásos diplomataként több poszton dolgozott. Nem újoncként került az Észa katlanti Szövetség élére, hiszen 1978tól 1980ig már szolgált a brüsszeli holland NATOmisszión. Politikai pályafutását előbb a D'66, majd a kereszténydemokrata CDA soraiban az 1980as évek elején kezdte, pártja külügyi szóvivője lett, majd egy ideig pár tjának vezetője lett. Utóda, Jan Peter Balkenende a 2002es választások után a külügyminiszteri posztot kínálta fel számára, 2003ban
