Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-16
15 Az 1506os agyagfalvi gyűlésen a szé kelység képviselői a központi hatalom elleni pártütést ítélték el, a szokásjogot írásban rögzítő törvényt pedig az 1555ös, székelyudvarhelyi nemzetgyűlés fogadta el. Bár a János Zsigmond által hozott 1562es segesvári törvények a székelyek sajátos jogi st átusát eltörölték, és az erdélyi fejedelemség és a Habsburgfennhatóság alatt sem működtek teljes jogkörrel a székek, bizonyos fokú jogi különállásuk az 1848as agyagfalvi nemzetgyűlésig fennmaradt. Ekkor önként lemondtak rendi kiváltságaikról. vissza Egyszeri használatra Magyar Hírlap 2006. október 16. Szerző: Makai József A szerbek többsége akkor is elkerülte Koszovót, amikor ott hadseregnyi egyenruhás fegyveresen szavatolta volna a zarándokok biztonságát A felmé rések szerint a szerbek hatvan százaléka még sohasem tette be a lábát Koszovóba, és a közeljövőben sem tervezi. Hogy pontosan értsük: akkor sem látogatták meg "a szerb nemzet és a szerb államiság bölcsőjét", amikor az egyszerűbb volt mint ma, amikor Koszov ó már csak névleg Szerbia déli tartománya. A szerbek többsége akkor is elkerülte Koszovót, amikor ott egy hadseregnyi egyenruhás fegyveresen szavatolta volna a zarándokok biztonságát. Szintén a felmérésekből derül ki, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsé ge úgy véli, hogy Koszovó elveszett Szerbia számára, és az albán többségű terület de jure függetlensége előbb vagy utóbb, de bekövetkezik. Nem mellesleg így gondolják az albánok is, bár ebből még nem következik, hogy küszöbön állna a szerb – albán párbeszéde t követő konszenzus. Ugyanakkor a válaszadók – ismét csak: túlnyomó – többsége szeretné, ha Koszovó Szerbia része maradna (hogy aztán lehetőség szerint soha ne utazzanak oda). Összefoglalva: Szerbia lakossága nem hiszi, hogy meg lehet tartani azt a ter ületet, amelyet egyébként esze agában sincs meglátogatni, ám nagyon nem szeretné, ha az független lenne. Pont ez az, amiben a szerb kormány bízik. Az október végi népszavazáson ugyanis a szerbiai választók minősített többségének igent kellene mondania a nemrég elfogadott alkotmánytervezetre. A 3,3 millió szavazó nagy szám; valószínűleg még nem fordult elő Szerbiában, hogy egyszerre ennyien igent vagy nemet mondtak volna bármilyen kérdésre. Nem véletlen hát, hogy a referendum máris a hazafiasság fokmérőj e. És az "igen" mellett kampányolók nem is fárasztják magukat, hogy a választókat beavassák a magántulajdon védelmének mélyebb rétegeibe, és a levéltitok megsértésének tilalmát sem hangsúlyozzák. A kampány kellőképpen egyszerű és nyers: a referendum bojkot tja hazafiatlan tett, és az "igen" szavazatokra Koszovó miatt van szükség. Nem véletlenül hangsúlyozzák a tervezet szerzői, már a leendő szerb alkotmány bevezetőjében: "abból indultak ki", hogy Koszovó és Metohija tartomány Szerbia területének alkotóelem e", hogy lényegi autonómiával rendelkezik a szuverén Szerbián belül, és hogy "Koszovó és Metohija tartomány ilyen jogállásából következik minden állami szerv alkotmányos feladata, hogy képviseljék és védjék Szerbia érdekeit Koszovó és Metohijában". Jellemz ő: a "széles körű autonómiát szavatoló" alkotmányról szóló népszavazáson a koszovói albánok nem szavazhatnak. Ami nem jelenti azt, hogy akarnának is. Avval nem sokat törődnek Belgrádban, hogy ezáltal az alkotmányozási folyamatot degradálják. A tervezet m áris egyszer használatos alkotmánynak tűnik. Az sem számít sokat most, hogy miközben Koszovónak önkormányzatot ígér, egyúttal – némi pénz ellenében – megnyirbálja a Vajdaság autonómiáját. Ugyanakkor más tartományok létrehozását is megengedné, amit viszon t mindenki elutasít, mondván, meg kell őrizni az állam egységét… Az alkotmány természetesen nem akadályozhatja meg Koszovó függetlenségét. Viszont a referendum és az előre hozott parlamenti választások révén a belgrádi kormány időt nyerhet. Márpedig éppe n erre van szüksége.
