Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-11
13 Serdült Viktória Az igazi Visegrád Álláspont Ritka pillanat volt a tegnapi a visegrádi országok kormányfői számára: nemzetközi találkozón vehettek részt, de különösebb frusztrációt nem kellett érezniük egyiküknek sem. Minek? Egy olyan társaságban, ahol Robert Fico van a legkényelmesebb helyzetben, me rt kormánytöbbsége is stabil, meg nem is tüntetnek ellene? Igaz, őt éppen e kormánytöbbség, konkrétan Ján Slota és Vladimír Meciar partnersége teszi kevésbé népszerűvé Nyugaton, de mi ez ahhoz képest, hogy Prágában megerősített kormány sincs, Budapesten va n, de nem kell ecsetelnünk, milyen állapotban, Varsóban pedig a koalíció pont most esett sokadjára szét, s ki tudja, össze lehete még rakni. Na, ilyenkor kell egy csúcstalálkozó, ahol mindenki azt érezheti, hogy másoknak is rossz. Amúgy az utóbbi időben ezt az egész együttműködést mintha csak az tartaná össze, hogy éppen senki sem akarja felmondani. Használni nem használ ugyan semmit, de kétségtelenül nem is árt. Legfeljebb olyankor, ha a négyek megállapodnak valamiben – emlékezzünk csak a koppenhágai EUcsúcsra – , aztán sorban megszegik, s az utoljára eszmélő jókora pofonba fut bele, de ez már azért sem túl gyakori, mert a csoport ritkán fog össze. Pedig elvileg erről szól minden találkozó, s ha komolyan vennék, még akár működőképes is lehetne. Annak i dején, amikor e négy ország csatlakozott az EUhoz, még jó néhány elemző számolgatta, kik mellé állhatna különböző kérdésekben, s ez miként hatna az uniós erőviszonyokra. Aztán pillanatok alatt vált világossá a naivabb nyugatiak előtt is az, amit errefel é már mindenki tudott: fölösleges mindenféle számolás. Nem lehetett együttműködés már csak azért sem, mert nem egy csoportról, hanem négy különböző államról beszélünk, eltérő szemléletmódokról és célkitűzésekről. A középeurópaiságról pedig szintén kiderül t, hogy nem több, mint finoman idealista értelmiségi kategória. A közös történelem például elsősorban a kölcsönös sérelmeket s ezek mai lecsapódását hozza magával, nézzük csak meg a tegnapi, a csoport 15 éves fennállására emlékezni hivatott csúcsot, ahol a legérdekesebb momentum a magyar és a szlovák miniszterelnök – gyaníthatóan elsősorban a hazai közvéleményeknek szánt – vitája volt. És ezen már nem is akad fenn senki: az évforduló tökéletesen passzolt a csoport másfél évtizedéhez. vissza Fagyos légkör Visegrádon − Gyurcsány Ferenc lemondta találkozóját Robert Ficóval 2006. október 11. (1. oldal) Szentesi Zöldi László Személyeskedéstől sem mentes, ideges légkör lengte körül Visegrádon az idén tizenöt éves középeurópai eg yüttműködés miniszterelnökeinek tanácskozását. Bár eredetileg a közös politikai célokról, így a schengeni egyezményről és a négy érintett állam együttműködésének módozatairól szólt volna a megbeszélés, a tegnap déli sajtótájékoztatón mégis elsősorban a mag yar – szlovák viszony alakulásáról záporoztak a kérdések Gyurcsány Ferencre és Robert Ficóra. A jelen lévő politikusok és újságírók meglepve tapasztalták, hogy a magyar miniszterelnök élesen elítélte Szlovákiát, egyértelmű célzást téve arra, hogy Fico nacion alistákat vett be kormányába, működését pedig gazdasági populizmus jellemzi. Nagyon remélem, Gyurcsány miniszterelnök úr nem Szlovákiára célzott – válaszolt a szlovák kormányfő, és leszögezte: országa demokratikus berendezkedésű, intézményrendszerük szilár d és kiszámítható. A fagyos légkört mi sem jellemzi jobban, mint hogy az előzetesen meghirdetett szlovák – magyar kétoldalú találkozót Gyurcsányék lemondták. *
